Fatime

A közelmúltban esett meg velem. Az Irc – n (HunChat rulez) megismerkedtem egy lánnyal. Eddig semmi különleges nincs benne. Elbeszélgettünk, erről – arról. Tájakról, emberekről. Szép lassan kezdtem sikamlósabb témára terelni a beszélgetést. Tehettem mindenféle következmény nélkül, mert én Szajolban lakom Fatime (így hívják) pedig Keszthelyen. A távolság elég nagy volt, hogy bármit mondjunk számonkérés nélkül. Sikerült is rávennem minden szexuális mókára a hálón keresztül. Megígérte, hogy ha arra járok megismételjük élőben is. Még ez sem különös. Száz számra történnek ilyen együttlétek az éterben éjszaka. Másnap egy kellemes emlék maradt csupán. Pár nap és az új élmények el is feledtették. Most jön a csavar! Hőn szeretett főnököm (Az úthenger egyengesse lábnyomát kicsit gyorsabban mint futni tud), közölte 2 napos eligazításra kell mennem a Y2K problémával kapcsolatban. Tekingetem jobbra – balra, hátha valaki megment és bevállalja az utat. Pechem volt, nekem kellett menni. Na de hová? "Keszthelyre? Olyan messzire? " Aztán kapcsoltam. Morogva jegyeztem fel a naptáramba az időpontot. Közben belül majd szétvetett az izgalom és kutakodtam az emlékeim közt Fati e – mail címe után. Levelemet megírtam, elküldet. Megkérdeztem emlékszik még rám? Emlékszik még az ígéretére? Biztonság kedvéért lküldtem a log file – t. Jött is a meglepődött válasz. Nem felejtett el. Épp levelet akart írni nekem. (na ja! ) Többször is velem álmodott. (majd biztos! ) Bármikor szívesen látna csak hát a távolság? Válaszlevélben közöltem mikor érkezem. És hálás köszönettel elfogadom a meghívását. Leírtam röviden a történetet, miért is megyek. Biztosítottam, hogy az estém és éjszakám neki van előjegyezve. Levelem örömmel fogadta. Nem is remélte, hogy valaha találkozni fog velem. (hogy szaván fogom). Talán még mindig ugratásnak vette az egészet. De elküldte a címét. Eljött a nap, én útra keltem. Végighallgattam az előadásokat, majd egy üveg , egy csokor virággal és némi személyes cuccal a megadott címre mentem. Félve csengettem be a megadott első emeleti bérlakás ajtaján. És lássatok csodát Ő állt a nyíló ajtóban.
– Szia! Kerülj beljebb! Már kezdtem lemondani rólad. Azt hittem az egész napi készülődésem kárba vész.