Viharos vizeken

I. Rész

Nem is tudom mit keresek itt. Neki is rendeződött az élete nekem... Hát igen nekem nem. Talán ez a magyarázat miért állok most itt a munkahelye előtt várva hogy ismét széles mosollyal letipegjen a lépcsőn, és beüljön az autómba. Régebben soha nem hittem volna, hogy lehet ennyire szeretni valakit. Valakit, aki már nem is a tied.

Akkoriban éppen egy 6 éve tartó kapcsolat elhidegülési válságában voltam, és akkor ismertem meg Őt. Neki is volt élettársa, mégis találkoztunk. Talán a sors rendelte akkor mellém.

Emlékszem az első találkozónkra. Én 23 éves voltam, Ő 19. Mégis, mintha két 15 éves találkozott volna annyira esetlenek voltunk, de mégis tudtam, éreztem az első pillanattól, hogy valami mágnesként vonz hozzá. Nem is kellett várni a második találkozóra sokat, amikor romantikus, tóparti hétvégi házamba invitáltam. Csak Ő meg én. Emlékszem milyen esetlenül fogtam meg a kezét, és milyen jó érzés is volt. Aztán megesett az első csók. És úgy éreztem magamat, mint 6 évvel azelőtt, amikor életemben először fürkésztem ajkammal egy lány ajkát.

Aztán jött a harmadik randevú. Soha nem hittem volna hogy lehet valami ilyen szenvedélyesen jó. Amikor teste a testemhez ért, amikor vadul csókolództunk, simogattuk egymást olyan volt, mintha elvesztettük volna a fejünket. Mindketten ki voltunk éhezve egymás érintésére gyengédségére. Mikor le akartam venni a nadrágját egy hangos nem-el válaszolt. Nem értettem, hogy mondhatott nemet akkor abban az állapotban.
– Csináljuk így! – mondta, kicsit perverz mosollyal az arcán
– Rendben. – válaszoltam, bár nem értettem mit is akar pontosan.

Ekkor rám ült lovagló pózban, farmerja ráfeszült testrészeire. A szövetnadrágom nem tudta sokáig rejtve tartani szerszámomat, ami az ingerszegénynek nem nevezhető előjátékban már jócskán megkeményedett. És akkor olyan vadul, olyan szenvedélyesen kezdte csípőjét mozgatni, hogy azt hittem mindjárt elélvezek. Szinte éreztem a farkammal szeméremdombjának minden apró finomságát, csiklójának keménységét. Még soha nem láttam azelőtt ilyet. Annyira felizgult, úgy benedvesedett, hogy farmerja már majdnem a térdéig nedves lett. Te jó ég! Milyen lucskos puncit rejthet ez a nadrág – gondoltam, és emlékeimben kutatva nem is emlékeztem, hogy volt-e ilyen élményben részem ez idáig.