Vágyjáték (Tükörtörténet)

Láttam a résen kiszűrődő fényben, amint törülközik. Igaz nem is őt, magát, hanem a párásodó tükörben kissé elmosódott képét. Gyönyörű volt, erős, arányos. Vízcseppek indultak le a tükrön és apró patakokban folytak a tükörcsempére. A zuhanyfüggöny halványkék hátterétől barnára napozott bőrével és harmonikus mozdulataival isteninek tűnt. Rég láttam ennyire ölelni való testet. Beleborzongtam.

Lekapcsolta a villanyt, és a holdsütötte szobába lépett. Hátrébb húzódtam, hogy leselkedésem ki ne derüljön. Így az ágy függönye mögül alig látszott, amint sebtében megtörült törzse köré tekeri a bolyhos fürdőlepedőt. Igen, már a szobában tette ezt, mert férfiból van a drága, és ez még az ilyen apróságból, kis esendő mozdulatokból is kitetszik. Leplezni próbálta számomra legizgalmasabbat, hogy a feltárás gyönyörével is megismertessen.

Hónom alatt átkötött, fehér leplemet kissé feljebb igazgattam, hogy még feszesebben tapadjon, és kissé kevésbé takarja a lábam. Ahogy a világosból a sötétbe ért, léptei elbizonytalanodtak, kissé tétován közeledett az ágyhoz. Kinyújtottam bátorítón a kezem és magamhoz hívtam:

– Gyere Kedves... Ne félj – nagyon halkan mondtam, nem akartam megtörni a csendet.

Az ablakon át megvilágította a Hold fénye, és metálfénnyel megcsillant kissé őszülő haja, nedves bőrén néhány apró vízcsepp-csillag szikrázott. Ó hogy kívántam csókjaimmal végigkóstolni ezt a gyönyörű testet! Nem csak a teste álom, a kedvessége, tapintata már korábban megigézett. Ragyogó volt, szellemes, egész este. Mennyire vonzó volt az együtt töltött kellemes vacsora alatt! Utána a lassú tangó diszkréten kezdődő, ám egyre forróbb szorításának belém ivódott érzése! Most, ahogy lassan átfogott, vérem lüktetve követelte a tánc ritmusának folytatását. Lazán összebogozott törülközőm ölelő mozdulatunkra – mintegy véletlenül – közénk hullott, és már csupán a dereka köré tekert egyre jobban kiemelkedő anyag választott el bennünket a teljes egybesimulástól...

Csípőmmel kissé hátrébb húzódtam, hogy teret engedjek férfiassága növekvő helyigényének, ám eközben a Drága oly szorosan tartott átölelve, hogy mellem egészen bordaívéhez szorult. Lábujjhegyen ágaskodva arcomat a vállgödrébe fúrtam. Finom tusfürdő illata szállt körülöttünk, de én átéreztem alóla arcszeszének illatát is. Hmm, Gillette. Jó ízlésre vall, kellemes illat, ám nem a legkedvesebb számomra. Keserű az íze, és ezt még estig is képes megőrizni. Mindegy. Íz ide-, illat oda, a hangulatom a törülközővel együtt egyre magasabbra emelkedett. Csókoltuk egymást, ahol értük. Szájából loptam el a legédesebb cseppeket, hogy azon nyomban vissza is adjam. Fülcimpájába haraptam egy picit, miközben a nyakamat kóstolgatta, kezeivel pedig egyre több zugot kalandozott be. Mindezt ugyanakkora vággyal viszonoztam. Időnként gerince mellett kissé erősebben végighúztam az ujjam, hogy érezzem, amint a vágytól borzong. Combunk összesimult, és már nem maradt a zuhany utáni nedvességből, hevünk elpárologtatta azt, hogy saját izgatottságunk mihamarabb forró párájával pótolja.

Picit még hátrébb léptem, hogy kibogozzam a csomót a törülközőn. Kezünk összeért, gondolatunk egybecsengett.
– A törülköző... leveszem, súgta.
– Ne, majd én. A felesleges textil a földre hullott, s átadhattam magam az ismerkedés további örömeinek. Ahogy kicsit megmozdult és hozzám simult, ujjammal végigcirógattam nagyon formás és már kőkemény szerszámán. Jogara combomat érintette, s jóleső örömében egy cseppecskét ejtett rám. Mozgása során ez a pici csepp lassan elkenődött, egyre jobban összeragasztva vágyunkat. Selymes bőre különös finom rezgései vibráló érzést keltettek bennem. Most, kedves, most. Itt, akár állva... Mégsem tette. Noha tudtam, hogy végtelennek tetsző ideje nagyon kíván, oly annyira, hogy felforrósodott bőrét lázasnak éreztem, csak simogatott mindenütt, és csókolt, csókolt...
Mikor mellbimbómat szívni kezdte már annyira lüktettem alul is, hogy az öröm hangjait hallatta:
– Ohh... a... S a szerelem csókjainak cuppanásaival összeforrt szívünk hangos vergődő dobogása.
Szinte vesztve karjai közé szédülve vergődtem a .

Ám nem jutott időm a töprengésre, mert felkapott, magasba emelt, és lassan, finoman, mint egy pihét az ágyhoz vitt és a párnák közé fektetett.
Mire felocsúdtam, már egymás mellett feküdtünk, szája számra tapadt, ahogy fölém hajolt. Nézte, ahogy pihegve elnyúlok, mire kissé feszítettem tartásomon, hogy mellem kívánatosabban emelkedjen ki. Közben néztem őt. Olyan gyönyörű volt, olyan harcra kész, csupa élet...

– Tetszik? Kérdeztem, s ő elfúló hangon felelte:
– Megőrjítesz a testeddel... tudod..
– Kis buta, mire vársz?... bújj mellém!
– Mindjárt, csak még egy kicsit... lehelte halkan.

Aztán újra kezdtük a csatározást. Először csupán ajkát tette először félig nyílt ajkamra, majd azt egyre erőteljesebben hozzám nyomva nyelve hegye kért bebocsátást. Közben érezem, hogy bajsza hihetetlenül kellemesen csiklandoz és szúr egyszerre. Arcán a reggeli borosta férfiasan serkent, kicsit kapart, de nagyon jólesően. Ujjaimmal megsimogattam feje tetejét, majd lassan a nyakszirt fele enyhe nyomással préseltem két mutatóujjam. Miközben nyelvünk és ajkunk egyre hevesebb csatát vívott, az immár hátizmai felé kószáló két kézfejem megkezdte útját visszafele. Kedvesem keze sem nyugodott, mellemet kereste, és oly gyengéd mozdulatokkal simogatta, gyúrva kissé, hogy mellbimbóim szokatlan mértékig megkeményedtek. Önkéntelenül kalandozásra induló kézfejeim felfedezték izmos szép törzsének minden parányi részét. Közben lejjebb csúszott, hogy mellemet szopogatva minél nagyobb felületen tudjon cirógatni, nem kerülve ki combjaimat, a térd fölött levő érzékeny részeket, feszes fenekemet és hátamat sem. Simogatásom közben éreztem, mint rebbenti meg újra és újra a vágy, hogy feszülnek meg s lazulnak el szinte pulzálva izmai. Ujjaimat picit begörbítem, ahogy tarkója táját simítottam, hogy apró karmolgatás szerűen bizsergessem bőrét. Játékos ujjbegyeim és tompára reszelt köreim felváltva kalandoztak nyakszirtjén, a füle körüli puha és finom bőrön. Természetesen nem kerültem el feszes jogarát sem, ám nem vittem túlzásba, mert a gyönyör perceit nagyon hosszan szerettem volna kiélvezni. Ez a gondolatunk nyilván megegyezett.

Aztán – miközben én a teljesen szokványos dolgokra készültem fel, igaz félig pihegések közben, kedvesem lejjebb ereszkedett. Végigcsókolta nagyon türelmesen melleimet, hosszan elidőzve a bimbók körüludvarlásával. Végül szájába vette és szívni, szopni kezdte olyan puhán, lágyan, ahogy csupán nagyon szerelmes férfi, vagy fogatlan kisded képes. Belülről apró hullámokban húzódott bennem felfele a . Derekam körül szinte zsibbadt az ideg.

– Még, még, ajjaj, gondoltam. Simogass, Te drága. hangom már nem volt, hacsak a vágy apró szisszenéseit, finom sikolyait nem tekintjük a szerelem legszebb nyelvén elmondott szonettnek. Ám gondolatomat is megérezte, mert olyan finom, határozott mozdulatokkal cirógatta végig minden elérhető porcikám, hogy alig győztem viszonozni dédelgetését. Tarkója és nyaka tájáról áttettem becézgetésem színterét gerince árkára, és dereka fele lágyan simogattam. Ahogy melleimet csókolta, nyalogatta, keze lassan a combom közé tévedt. Nem tudtam többé összeszorítani, akkor sem ha akármit ígérnek érte. Egyszerűen megőrültem érintésétől. Szinte csak Ő járt felfedező útján testemen, s tőlem lefele távolodva alig jutottam derekánál lejjebb. Ahogy lábaim között térdelt – már meg nem tudom mondani, mikor került oda – nem is érhettem el mást, mint fejét és izmos, férfias vállát, amelyeket már eddig is örömmel dédelgettem.

Már a combomat csókolta belül, majd visszatért köldökömhöz. Sose éreztem még így, hogy ennyire érzékeny lenne a bőröm, mint mikor nyelve hegyével kicsit megnyalintotta a köldökömet.

Közben már nem tudtam mit csinálok, a vér a fülemben dobolt, arcom égett, a levegőt pedig csak összevissza kortyoltam, mint aki fuldoklik. Nem emlékszem már tisztán, de egyszer csak finom mozdulatokkal kicsit széthúzta lenti ajkaimat, majd előbb puszit lehelt rájuk. Külön, külön. Megőrülök! Most, most Te drága... nem. Még egy picit fokozta a kívánságom. Ujjával cirógatta pamacsom, majd nyelvét játékosan körbejáratta, mint aki csupán ínyenckedik.

– Gyönyörű vagy... suttogta, és még valami mást is, de a fülemben lüktető vértől már csak szavainak csodás zenéjét hallottam. Felnézett, éreztem tekintetét, és tudtam, a holdvilág sejtelmes fényében most tényleg tündérkirálynőnek lát.

Megpróbáltam ismét felfele húzni, hogy immár összeillesszük azt, ami mindkettőnkben oly igen parázslóan lüktetett. Csak a kezét adta oda egy pillanatra, szorításával jelezve, hogy nem, most még lejjebb időzne, sőt mintha azt suttogta volna: "ne, várj még egy kicsit".

Bokámig hátrálva térdelt, combjaimat simogatta, felváltva, miközben szerszáma érintette lábamat. Picit feljebb húztam térdem, óvatosan, hogy meg ne üssem, és lábfejemmel végtelen finoman zacskójával kezdtem játszani. Érzékeny érintésemtől nagyot szusszant, majd kissé lihegve folytatta combhajlatom, térdem csókolását, simogatását. Aztán picit megdörzsölte a csiklóm, sőt azt hiszem, ujjhegyeivel mintha különös apró dobszólót is eljátszott volna.

– Jó... még... ott, nagyon jó... kapott bennem még magasabb hullámokra a vágy.
Combjaim önkéntelenül tárultak széjjelebb, s kezemmel fejét odairányítottam, ahol már tovább nem várhatott...

Majd rámbukott, ott, a nyelvével játszott, hol eltűnt, hol előbukkant. Akkor már sikoltoztam, azt hiszem. És szopni kezdte klitoriszom, miközben játékos ujjaival egyre mélyebbre hatolt... Nem emlékszem. nem tudom elmondani, de annyira nagy volt az élmény, oly sokáig tartott, azt hittem belepusztulok. A gerincemtől, a derekam magasságából indult el a gyönyör hulláma, végigrohant az összes idegemen. Hatalmas összehúzódásokba rántott. Lábam remegett, levegőm nem volt és ezek a hullámok csak jöttek, jöttek... A tetőpontján (homályos emlékeim szerint) combom közé szorítottam fejét, hajába túrtam, a fülét cibáltam tán, nem emlékszem, ne is kérdjétek... S a drága minden összehúzódásomat, rezdülésemet végigkísérte, nem vette el ajkát egészen a megnyugvásomat követő percekig, sőt, még utána is ott időzött kissé. Aztán magam mellé húztam. Könnypárás szememmel néztem a gyönyörű férfit, és csak bújtam hozzá, oltalmat keresőn.

Átöleltem, pihegtem, és ő hihetetlen önfegyelemmel lassan cirógatott, és éreztem, hogy majd szétveti a vágy mellettem... Lassan, óvatosan, hogy izgalmát oktalanul a végletekig ne fokozzam, megcsókoltam izzadt homlokát, szemét. Kissé még levezetésként csókolóztunk, harapdálta ajkam, és gyengéd kézzel dédelgetett. Ekkor halkan odasúgtam Neki:

– Kedves... várj egy kicsi... csak bírd ki! S fölé hajolva lefelé haladtam, és csókoltam, csókoltam álomkedves partnerem...

Budapest, 2003 október 3.

Grafit