Álom 18. rész

Az ember szuszogva cipelte a bőröndöt, a táskákat, közben kíváncsian pislogott körbe-körbe. Soha nem volt még szanatóriumban. Tulajdonképpen se kórházban, se szállodában nem járt hosszabb időre, így aztán fogalma sem volt a viselkedési szokásokról, az itt használatos etikettről. Az asszony határozott léptekkel ment a recepciós által, a bejelentkezést követően mutatott irányba, a sarokban megbúvó lift felé. Igaz, ő sem járt még ilyen helyen, de az ösztönei, a gyakorlatias szelleme, mint mindig, most is a helyes utat mutatták. Nagyon meleg nap volt. Meglepődtek a beutaló kézhezvételekor, hogy ők a fontos beosztás meg funkció nélküli kisemberek, a főszezonban kaptak helyet. A szobájuk, amelyet a háromhetes kezelésük idejére kaptak, a pár évvel korábban beépített tetőtérben volt. Az ajtót kinyitva, az eddiginél is melegebb levegő csapta meg őket.

Ablakot nyitottak, könnyítettek ruházatukon, és nekiálltak berendezkedni a szekrényekbe, polcokra. Ha mozdulatlanul álltak volna is izzadtak volna, olyan meleg volt, így aztán mire elhelyezték a holmijukat, egy szál alsóneműben pihegtek. Az asszony jelentette ki, hogy stipi-stopi, a tusolót ő próbálja ki először, mert fáradt az utazástól, meg különben is, csak... Az ember, már végigolvasta az összes "Tudnivalók" kezdetű írást, a televízió és a telefon közötti polcról, mire a párja, lelkendezve a langyos vizes tusolás örömeiről, egy nyakláncba öltözötten előkerült, és mindjárt az ágyra dobta magát, hogy ő ebben a melegben még takaródzni sem fog. Az ember hosszan locsolgatta, hűsítgette magát, a borotválkozás meg tisztálkodás után. A szobába érve elmosolyodott, amint a már száz méter mélyen, békésen szuszogó párját észrevette. Csendesen szöszmötölt, átnézte az utazás közben vásárolt napilapot is mikor egyszer felnézett. Rácsodálkozott a látványra.

Letette az újságot, és közelebb hajolt gyönyörködni a képben. A nyitott ablakon teljes gőzzel bepucsító nap időközben az ágyon pihenő asszony alakjára ért, aranyló fénnyel vonva be a szétvetett lábakkal együtt az alsótestét. Soha nem borotválta magát, mindig azt mondta, ő nem akar kislánynak látszani, meg hogy utálja a . Most a fény áthatolt a frissen mosott bozonton, amit még nem lapított le az alsónemű. A rózsaszíntől a sötétbarnáig, ezerféle árnyalatban, összezáródva, gyönyörlöttek a kisajkai, ahogy a nagyajkai barackra emlékeztetően körülölelték. Világos csíkként látszott a kisebbik fiú születésekor ejtett metszés nyoma, a hüvelybemenetet célozva a farpofák felől. Még markánsabb volt a keresztcsonttól a köldökig húzódó heg, merthogy a nagyobbik fiúval császározták.

Az ember, bár már ezerszer láthatta, mégis kíváncsian, mint egy kamasz fiú, erotikus töltéssel mint érett férfi, bámulta asszonyát, amint a melegtől pihegve szunyókált. Ahogy végigpásztázott az intim tájakon, egyre határozottabban érezte, üzekedni támad kedve. A barátságos szoba fényes csendjében, lassan csusszant egyre közelebb az asszonyhoz, hogy ne riassza meg. Finoman rezzent az asszony combja amikor a térdhajlat fölött, a szétvetett lábak között araszolva felfelé, arca mindkét oldalával hozzáért a combok belső felszínéhez. Már "asszonyszagot" érzett, mire párja, eszmélvén, felnyögött:
– A gyerekek!
– Nincsenek itt! – válaszolta az ember, és még közelebb csusszant.
– Ja! Tényleg. – nyikkant az asszony, és felhúzva térdeit, sarkait az ember hónaljai alá dugva, mintegy magára rántotta a lassan közelítő férfit. Tátott szájjal, kidugott nyelvvel célozva cuppant az időközben megnyílt kisajkak közé. Nem talált bele a hüvelybe, hanem feljebb, az éppen csak kikukkantó csiklóra nyalintott.

Az alatta megfeszülő test, a hirtelen vett hatalmas levegő, a remegve emelkedő, majd süllyedő ágyék, azt jelezte számára, tulajdonképpen jó helyen van itt is. Ügyelve a ritmusra, akkor nyalt hevesebben, mikor az asszony felemelte az ágyékát, és akkor lazított, amikor leengedte. Így meg hagyta az illúziót párjának, hogy az ő tempójában haladnak. Hol kicsit lassabban, hol kicsit gyorsabban emelgette az asszony a fenekét, ilyenformán mintegy a párja arcához dörzsölve a vulváját. A férfi alkarjait az asszony feneke, dereka alá tolta, felkarjával, vállával így a farpofákat, combokat támasztva, emelve, szétfeszítve. Érezte a másik testében egyre gyorsabban szétáradó kéjt, érezte a szaporodó ütemtelen rángásokat, a nedveket, az illatokat, a meleget, az akarást, a követelő testet. Itt már nem volt se civilizáció, se erkölcsök, abban a pillanatban az asszonytól a világ is összedőlhetett volna.

Görcsösen szorította behajlított lábszáraival a férfi fejét az ágyékához, meg-megrándulva, levegőt kapkodva... A férfi, a csituló rángások közben, a fél arcát betakaró vulva alatt, ameddig a nyelve elért, körbetapogatta a kitárt kisajkakat, hüvelybemenetet, csiklót. Magában vigyorogva nyugtázta, hogy ez még korai volt. Az asszony újabb vágtába kezdett. A férfi már aggódni kezdett, hogy a homlokától az álláig vörös csík lesz az arcán a kidörzsöléstől, amikor a párja hatalmasat sikkantva-hörrentve ismét belefojtotta az ágyékába, lábaival szorítva, pumpálva a fejét. Hosszan élvezett az asszony, hiszen valahányszor lejjebb engedte a csípőjét, a férfi ajka, és nyelve azonnal lecsapott a csiklójára, újabb és újabb orgazmusokat generálva. A férfi nyelve is elfáradt már, meg aztán már ő is szeretett volna már egy kiadós orgazmushoz jutni, így egy idő múlva, érezve párja kimerültségét, hagyta lecsengeni a nőt. Már helyezkedett a behatoláshoz...

Azt hitte, a guta rögtön megüti, amikor megszólalt a telefon. Ráadásul olyan hangon, hogy a holtak is felébredtek volna tőle. Nem lehetett nem felvenni. A recepciós kért elnézést a zavarásért, és közölte, a szobában található ismertetővel szemben, csak este hétig látogatható a melegvizes medence az alagsori uszodában. Bosszúsan tette le a kagylót. Az asszony az ébredéstől, a zaklatástól támadt hirtelen inger miatt, már a mellékhelyiségből csobogva érdeklődött, ki volt az? Kedvetlenül kiabálta be a választ. A csobogás végeztével lelkendezve jött a nő.
– Nézzük meg!
– Most? Kérdezte fancsali pofával, bánatosan, egyre lankadtabban a férfi.
– Jaj! Olyan vagy! Három hétig még ráérünk! Vigyorgott a nő, és már bújt is a bikinijébe.

A hideg vizes medencében csak egy idősebb úr tempózott, a hátsó melegvizes, rezzenéstelen víztükörrel várta az ázni vágyókat. A férfi kényszeredetten úszott néhány távot a párja után, bár valóban jólesett a mozgás. Az öregúr hamarosan elfáradt, és komótosan csoszogva, távozott. A férfi néhányszor célzást tett arra, hogy visszatérve szobájukba mást is tehetnének, de az asszony leintette, még egy kicsit ússzunk, mert olyan kellemes a víz. A férfi reménye szertefoszlott, amikor kikászálódva a medencéből, a nő kitalálta, ha már itt vannak, próbálják ki a másik medencét is. Meglepődve érezte a testmeleg víz bársonyos ölelését. Még a morgást is elfelejtette. A meleg, a másik vizes bőrének érintése, rövidesen ismét felkeltette a férfiban a vágyat. Körülnézve feltűnt, hogy csak ketten vannak az egész teremben. Ajtó a túloldalon, de onnan nem látni a medencébe, csak ha közelebb érne valaki.

Kaján vigyorral a nő után úszott, megfogta a derekát, és már sodorta is lefelé a bikini nadrágját.
– Mit csinálsz? Meglátnak! Sziszegett rémülten a nő.
– Ki? Nincs itt senki! Hárította el a fékező mozdulatokat a férfi. Mire a nő körbefordult, hogy valóban kettesben vannak-e, a férfi lebukott a víz alá, és teljesen lehúzta a kisnadrágot. Felfelé emelkedés közben, arcával érintve a másikat, egy pillanatra megállt a sötét bozontnál, és orrával megcsiklandozta. Két tenyerével a farpofákat simítva, érezte a rezdüléseket.
– Nem szabad! Ne gyerekeskedj! Nem vagyunk mi már fiatalok! A szavak ellenére simult a férfihez, és amint az ledörgölte saját nadrágját is, lábaival átkarolta a fenekét, és egyetlen szorítással felnyársalta magát. A férfiban bennszorult a levegő néhány pillanatra. Utolsó világos pillanatában, még a másik alsó mellé a csuklójára húzta a nadrágját, aztán a nő derekát átölelve, magára szorította az asszonyt.

A nő, a délelőttönként a súlyfürdőknél használatos korlátba kapaszkodva lógott a vízben, mindkettőjüket a felszínen tartva. Nem mozdultak. Csak lógtak. Összefonódva. Egymást szorítva. A nő, néha a hüvelyizmaival "megmarkolta" a férfit, mire az sűrűbben kezdte kapkodni a levegőt. Ekkor lazított, miközben lábaival nem engedte mozogni a másikat. Hosszú perceken át, hol szorított egyet, hol lazított. A terem túlsó végében kinyílt az ajtó, és az előbbi öregúr totyogott be. A férfi felnyögött. Ő nem látott, hallott, érzett semmi mást, csak az ijedtségtől összeugró hüvelyizmokat. Öntudatlanul pumpálni kezdett. A tata felvette ottfelejtett holmiját a padról, és kifordult a teremből. A nő megnyugodva fordította figyelmét ismét a párjára, aki egyre gyorsulva rángatta a derekánál fogva magára. Kissé hanyatt dőlt, megemelte a csípőjét, hogy minél mélyebbre furakodhasson a másik, közben lábaival átölelve tartotta, nehogy kicsusszanjon.

Az elmúlt napok minden feszültségét beleadta a férfi az orgazmusába. Őrülten dolgozott, nyomott, tolt, szorított. Aztán kimerevedett, és csak lőtt, lőtt, lőtt... A nő mosolyogva állapította meg, ha nem tartaná, ott fulladna bele az élvezetbe a férje. Amint a férfi légzése rendezettebbé vált, a nő egyetlen lendülettel, a medence falától is elrúgta magát, meg a párjáról is levált, összerándulva a hirtelen kicuppanó fallosz keltette kéjes érzéstől. A férfi lassan libbent utána a vízben, és nyújtotta felé a nadrágját. Később remegő lábakkal, pihegve, és vigyorogva, mint a kamaszok hagyták el az uszodát.