Vissza a feladónak...

Liz a nappaliban ült az ablak előtt, a kis kerek, csipketerítővel borított asztalnál és a napi postáját bontogatta. Napsütéses délelőtt volt. Az ablakon szikrázóan ömlött be a kora tavaszi napfény, éles csíkokat rajzolva a nő arcára. Az asztalt beterítő újságok, színes prospektusok alól egy kék csíkos boríték sarka villant elő. Az asszony csak most vette észre. Érdeklődve nyúlt a kis papírdarab felé és szemében kíváncsiság csillogott.
– Légiposta boríték... – honnan jöhetett? – forogtak sebesen a gondolatai. Senkire sem emlékezett, aki külföldről küldhetne neki levelet. Izgatottan emelte fel a borítékot. Lassan, hitetlenkedve olvasta el a feladót. Aztán újra... Lassan, szótagolva ejtette ki a nevét.
– AND-RÁS. Szája bizonytalan mosolyra húzódott és maga sem tudta miért, de örült. Lassan, komótosan, szinte önmagát nyitotta fel a borítékot. Hosszú évek óta semmit sem tudott Andrásról. Mióta a férfi felmondott a vállalatnál, ahol annak idején együtt dolgoztak, megszakadt köztük a kapcsolat. Liz széthajtogatta a zizegő papírt és olvasni kezdte a szálkás betűket.

Hol mosolygott közben, hol elsötétült a szeme és a lassan bepárásodó szempárból harmatként peregtek a könnyek.
– "... egy hét múlva érkezem. Találkoznunk kell, látnom kell Téged! " – és a nő pontosan tudta mit jelent ez. Azt is tudta, hogy nem fog elmenni a találkozóra. Az asztalra fektette a papírlapot, szemét a hófehér függönyre szegezte és az emlékek fátyolán keresztül meredt ki az ablakon. Valaha szerette Andrást.
– Emlékszem... amikor első alkalommal pillantottam meg a cég udvarán, apró remegés futott végig a gerincemen. Ahogy ott állt és egyenesen rám mosolygott, nem tudtam volna ellenállni neki, bármilyen ismeretlen volt is még számomra akkor. Barna hullámos haja, mosolygós szeme és alacsony, de izmos alakja egészen magával ragadott. Ha létezik szerelem első látásra, akkor ez az volt. – merengett mélyen a múlt történésein. Filmként látta maga előtt peregni azokat a perceket, amikor először beszélgettek, és amikor először ölelték át egymást.

Liz akkor még egy rossz házasságban élt. Egy valamit sosem kapott meg a férjétől. A szex hiányzott az életükből. Ez a férfi vonzotta, tetszett neki és tőle mindent megkapott.