Házasságom története

Évek múlva összefutottunk Csillával.
Zavarban voltunk és boldogok.
Meghívtam egy italra.

– Még mindig szeretlek! – kezdtem a beszélgetést.
– Hülye!
– Mért kúrattad meg magad?
– Mért nem Te kúrtál meg?
– Hozzám jössz feleségül?
– Igen!

Aztán még órákig beszélgettünk.
Hazakísértem. Megkúrtam. Elvettem feleségül! – És azóta tényleg boldog vagyok.
Az esküvőn a barátom felesége volt a násznép. Természetesen a tanuk is jelen voltak, menyasszonyom évfolyamtárs barátnője, illetve barátom személyében. Nem volt valami nagy lagzi. Haza vittünk pár üveg bort, és mire elfogyott, a násznép is eltűnt.
Úgy hozta a sors, hogy az esküvőre egy piciny garzon boldog bérlőivé váltunk.
Ott álltunk násznép és bútorok nélkül. Két habszivacs egy telefon, néhány pohár és sok könyv volt a lakás berendezése.
Nagyon izgalmas időszaka volt életünknek. Sokat sétáltunk a városban, és ha láttunk valami jópofa dolgot megvettük. (Hó elején) A hónap végén is sétáltunk, az ingyen volt.
A legjobb szórakozás persze mindkettőnk számára a másik volt. A kézfogások a sétákon, a pillantások, a simogatások, amelyek igen sokszor fogdosássá, markolászássá fajultak. No és persze sokat voltunk otthon. Kettesben, meztelenül és egymásban!
Az első beruházásaink közé tartozott, a szappan és törülköző mellett a függöny. Bár egyikünket sem zavarja saját meztelensége, nem akartuk botránnyal kezdeni közös új életünket, ezért jobbnak láttuk a kíváncsi szemeket kívül tartani.
Később vettünk néhány bögrét, tányért, és evőeszközt, no és egy ébresztőórát is. A kevésbé sértődékeny rokonoktól is került ez – az, úgy hogy lassan már nem is volt olyan üres a lakáskánk.
Boldogok voltunk és meztelenek. Sokat szeretkeztünk, és ha mégse, nagy élvezettel néztem feleségem fiatal, szép testét. Ha karnyújtási távolságra került nem úszta meg, hogy meg ne simogassam a mellét, vagy a popsiját. Ettől aztán általában még közelebb került és a végén mindig a puncijánál kötöttek ki birizgáló ujjaim. A farkam meg a puncijába.
Gyönyörű időszak volt.