Megalázva

Sok év házasság után már nem igazán volt mindig kedvem a férjemmel szeretkezni. Saját bevallása szerint sosem csalt meg, amit azért tudtam neki elhinni, mert szinte minden este akarta a dolgot. De nekem nem volt kedvem a munka után, és a gyerekek fárasztása után még esténként is teljesíteni, így oda jutottunk, hogy viszonylag sokszor veszekedtünk a szex, vagy annak hiánya miatt. Egyik ilyen alkalommal egy tervet adott elő, miszerint két hetente egyszer a rendelkezésére állok, 24 órán keresztül. Minden kívánságát teljesítem, ha egész nap kefélni akar, akkor egész nap kefélünk, de a hónap többi napján békén hagy. Aztán ebből is vitatkozás lett, és végül megállapodás nélkül aludtunk el. Másnap este én kezdeményeztem a dolgot:
– Gondolkodtam azon, amit tegnap este felvetettél. Egy dolog ki van zárva, amit úgy is tudsz, akkor rendben. – Tudta, hogy a popsiszexet nem szeretem, és nem is sokszor szoktuk csinálni.
– Miért nem lehet? Arról beszéltem, hogy mindenben a rendelkezésemre állsz. Ha egész nap s seggedet akarom kefélni, akkor egész nap azt fogom! – csattant fel mérgesen.
– Egy feltételem van: Havonta egyszer vagyok a tiéd, és a hónap többi napján semmi kezdeményezés a részedről! Persze ha nekem is kedvem van hozzá, akkor azért összebújhatunk.
– Rendben, havi 24 óra, és mindent megteszel abban a 24 órában!
– Akkor megbeszéltük! – mondtam, és azt hittem, jó üzletet kötöttem. Attól már előre féltem, hogy popsimat egyfolytában dugni fogja, de havonta egyszer kibírom.
Teltek a hónapok, és minden hónapban a megbeszélt módon megtettem neki mindent egy napig. Sajnos a popsimat sem kímélte, és túlzás lenne azt állítani, hogy élveztem, de egyre elviselhetőbbé vált a dolog. Júliusban úgy alakult, hogy a gyerekek nem voltak otthon, és ezt azonnal ki is használta.
– Szeretném szombaton reggel 8-tól megkapni az aktuális napomat – mondta. Könnyen beleegyeztem, mert ekkor nem gondoltam semmi rosszra, hiszen minden hónapban könnyen átvészeltem a dolgot. Reggel nyolckor megjelentem a szobában az ágy mellett. Kissé pajkosan kérdeztem meg tőle:
– Miben állhatok a rendelkezésedre?
– Estére nem lesz ilyen jó kedved, abban biztos leszek. Kezdésnek a szádat akarom!