Több hét után

Közhelyként hangzik, de barátságnak indult. Előbb felszínes beszélgetések, aztán más, komolyabb témák is feljöttek egy-egy ilyen alkalommal, mind meghittebbé téve kapcsolatunkat. Hosszú hónapok alatt kerültem hozzád közelebb és Te hozzám nem különben. Egy fárasztó nap után hívtalak, hogy igyunk meg együtt egy kólát, vagy valamit, csak találkozzunk. Mindig feltöltött a Veled történt beszélgetés, megnyugtatott, felvidított, mikor mire volt szükségem. A cégedhez invitáltál egy kávéra, mondván, elég sok dolgod van. Későn érkeztem, és ahhoz képest, hogy péntek volt, szinte tele volt az irodaház. Mosolyogva fogadtál és egy puszit is kaptam a homlokomra, majd egy konyhába vezettél. – Na, élet, mit szeretnél inni? – lépett a konyhaszekrényhez, amíg én leültem egy műanyag székre. Cappuccinót kértem, nem rajongva a kávéért. Néztem, ahogy sürgölődsz, tejet habosítasz, miközben bosszankodva mesélsz, hogy legszívesebben hazamennél már, de ez csak hiú ábránd, mert még rengeteg dolgod van.

Két gőzölgő bögrével jöttél az asztalhoz, egyiket átnyújtva nekem, és figyelmeztettél, hogy vigyázzak, mert forró. Ahogy tovább meséltél, megnyugodtam, el is felejtettem, miért akartam Veled sürgősen találkozni. Csak néztelek, és akkor, azt hiszem akkor tudatosult bennem, hogy hiszen én hozzád menekültem. Igen, és már nem egyszer fordult elő ez velem, hogy nálad kerestem vigaszt, ha úgy éreztem bántottak. Észrevehetted, hogy elkalandoztam, mert egy idő után arra kaptam észbe, hogy merőn nézel rám. Rajtakapottan tettem le a még mindig teli bögrét és azon imádkoztam, hogy jajj, csak most az egyszer ne láss belém.
– Mennem kell – álltam fel, Te értetlenül néztél Rám.
– Mi a baj? Máris mész? Hiszen még azt sem mondtad el, miért jöttél. Kapkodva vettem föl a kabátomat, kitérve segítséged elől, mert az érzés, amit felfedeztem magamban irántad ijesztő volt, s nem tudtam, hogyan reagálnék, ha megérintenél.

Véletlenül sem felnézve, villámgyorsan szedelőzködtem, egy sziát mormogva, mikor a karom után kaptál, és magaddal szembe fordítottál. Lehajtottam a fejem.
– Mi a baj? Rosszat mondtam, vagy mi? – nem értetted hirtelen távozásom okát. Makacsul bámultam tovább a cipődet, miközben kérdések hadát zúdítottad rám, amire én konokul hajtogattam, hogy nekem MOST mennem kell. Persze nem hitted el. Az állam alá nyúltál, felemelted a fejem és a szemembe néztél. A szemed... – görcsbe rándult a hasam, a belém vágó vágytól, s az érzéstől sírhatnékom támadt. Észrevetted könnybe lábadó tekintetem, és láttam rajtad, hogy mindent megértettél. Egy pillanatra lehunytad a szemed:
– Úristen, Iza! – sóhajtottál.
– Mennem kell – de persze nem tudtam mozdulni. Összefonódott tekintetünk, s ugyanazt olvastam ki a Tiedből, ami az enyémben lehetett. Akkor fel sem ötlött, hogy meg sem lepődtél azon, amit észrevettél rajtam, valószínűleg már réges-régen láttad és tudtad azt, ami engem villámcsapás szerűen ért az imént.

Két kezed közé fogtad az arcom, hüvelykujjaiddal elsimítottad könnyeimet. Hozzám hajoltál, s előbb az egyik, majd a másik szememre leheltél pillangószárny finomságú csókot. Körbesimítottad ajakaimat is mielőtt megcsókoltál volna. Azt hiszem, már ezerszer átéltem álmomban, de a valósággal nem lehetett összehasonlítani. Szád forró és krémes ízű volt a pár perccel ezelőtt elfogyasztott cappuccinótól. Felsóhajtottam, elnyílt az ajkam, hogy megízlelhesselek. Megéreztem rajtad, mennyire kívánsz, s többé én sem tudtam visszafogni magam. Csókolózás közben bújtam ki a kabátomból, hogy átölelhess, hogy végre érezhessük egymást. Kezed arcomról a mellemre csúszott, majd le a derekamra, hogy lesegítsd rólam a pulóvert, mikor hangos krákogást hallottunk meg az ajtó irányából. Rajtakapottan álltál elém, hogy eltakarhass.
– Bocsánat – hebegte zavartan az újonnan érkezett, és azzal a mozdulattal, mellyel ránk nyitott, el is tűnt.

Hiába maradtunk kettesben, a pillanat varásza elveszett. Nem szóltál, még csak rám se néztél, ahogy felvettem a kabátom és a táskám után nyúltam.
– Majd beszélünk, most mennem kell – nem néztem rád, de a szemem sarkából láttam, hogy Te is kerülöd az alkalmat, hogy rám nézhess.
– Majd hívlak – szóltál, én pedig biztos voltam benne, hogy nem fogsz hívni többet.
– Jó – bólintottam, és az ajtóhoz léptem – Szia. Már hetek óta kerüljük egymást, azóta a csók után. Nem megy a személyes találkozás, mert tudjuk, hogy egymásnak esnénk. Legutóbb is csak egy kollégád miatt nem avattuk fel a teakonyha padlóját. Persze telefonon hívsz, s testemen villámként csap át a vágy, ahányszor meghallom a hangod. S ma, ma felhívtál, hogy visszaadd a könyvemet, ami már hónapok óta nálad van.

Hamarabb eljössz a munkahelyedről, azt mondod otthon várjak Rád. Már érkezésed előtt egy órával nyugtalan vagyok, egész testem remeg, fel-alá járkálok. Nem tudom, mi fog történni, csak azt akarom, hogy végre történjen már valami. Hónapok óta erre vágyom, emiatt nem engedek közel senkit magamhoz. a telefonom, felveszem, s Te beleszólsz halkan. : "Itt vagyok a ház előtt" "Megyek" – suttogom remegő, magas hangon. Ahogy a szobába lépsz, betöltöd a teret, minden idegszálammal érzem a tested. Kávéval , de visszautasítod. Tudom, hogy legszívesebben cigarettára gyújtanál, de nem teszed, csak merőn nézel rám. Az első percek , a kezembe nyomod a könyvet, véletlenül hozzámérsz, s én jól láthatóan megremegek. Kitérek, megijedek a rám törő vágytól. Annyira kívánlak-sajogja minden porcikám. Fél óra csevely után, felállsz, menned kell, mondod, vár a kedvesed.

Az ajtóban megfordulsz és lehajolsz, hogy puszit adj, az első még az arcomon ér, a másik már az ajkamon lep meg. Kicsit elhúzod az arcod, s látod, hogy mozdulok a szád után. Újra lehajolsz hozzám, s én már nyitott szájjal várom a csókod. Érzem, ahogy lüktet az ölem az eddig elfojtott vágytól. Szinte egyszerre mozdulunk a másik után. Magadhoz vonsz, óvatos vagy, mintha porcellán lennék, az én mozdulatom viszont heves, szinte fáj, ahogy feszíti a vágy a gerincemet. Kezed elindul a hátamon, én az arcodat a nyakad cirógatom ujjbegyemmel, kissé serceg a borostád, de nem érdekel, ujjaimat izgatják az apró szúrások. Hirtelen véget ér a csók, ajkaid a nyakamra siklanak, nyelved megízeli a bőrömet, s én felnyüszítek attól a kéjtől, ami tombol bennem. A nyakadba csimpaszkodom, s behúzlak a szobába, leroskadok az ágy szélére, nem bírnak el tovább össze-összecsukló térdeim. Elém térdelsz, és nézel. Szemeid fátyolosak, s ezek többet mondanak nekem minden szónál.

Az arcomhoz érsz, simogatod a szemem, az arcom, a szám, az állam. Lehunyom a szemem, s csak az érintésedre koncentrálok. Sóhajok törnek fel belőlem, ahogy elnyílik az ajkam, te bedugod az ujjad a számba. Mélyen beszippantom, s nyelvemmel körbesimogatom a tetejét, mintha a farkad lenne a számban. Felszisszensz, kihúzod az ujjad. – Ne siess – suttogod számba, s megcsókolsz. Kezed tovább simogatja a nyakam, s elér mellem vonaláig. Tudom, hogy mióta csak ismersz, erre vágysz, hogy megérinthesd, hogy becézhesd. Kigombolod az ingem, odahajolsz. A csipke vonala mentén végighúzod nyelved a bőrömön, próbállak magamra húzni, de hasztalan, sokkal erősebb vagy nálam. Még csak azt sem engeded, hogy simogassalak, most Te akarod kiélvezni azt, hogy végre, itt vagyok előtted, és azt csinálsz velem, amit csak akarsz, suttogod olyan hangon, ahogy eddig csak álmaimban tetted egy-egy viharos éjjelen.

Levenném az ingem, de lefogod a kezem., egész lassan simogatod le a vállamról a blúzt, s ahogy szabaddá válik a bőröm úgy hinted tele csókjaiddal. Szájad, nyelved a vállamon időz, a mellem simogatod, majd hátranyúlsz és próbálod kikapcsolni, de nem megy, remeg a kezed, ahogy megpróbálod visszafogni magad. Idegességemben felnevetek, eltollak magamtól és leveszem a melltartómat. Érzékeny halmaim közé temeted a fejed. Tenyereddel tartod, miközben nyelved a két halom közötti érzékeny bőrt izgatja. Felnyögök, szokásomtól eltérően egész hangosan. Nyelved lassan araszol a mellemen, de nem ér a bimbóhoz, . Próbálom odanyomni a fejed, de felnevetsz, halkan, vibrálón. Hátrahanyatlok, húzlak magammal, s Te felém térdelve simogatni kezdesz, lassan hol egész tenyérrel, hol csak az ujjbeggyel, és csak nézed, nézed az arcom, ahogy kiül rajta az élvezet. A nyakam, a vállam, a mellem, a hasam, szinte egyszerre érzem mindenhol a kezed, aztán lehajolsz s megérzem a nyelved érintését.

Összerándulok, mikor bekapod a mellbimbóm, és szopni kezded. Rövid, erős, mégis selymesen finom hajadba markolok, le egészen a tarkódig, majd a vállad simogatom. Aztán egyre lejjebb és lejjebb érzem a szájad, miközben szakadatlan simogatsz. Elvesztem minden kapcsolatom a külvilággal. Felemelem a csípőm, hogy lehúzhasd rólam a nadrágot és a bugyit. Hasamat végigkarcolod a borostával, kezed a csípőmön időz, én pedig már szinte sírok a gyönyörtől. Nyelved nagyon lassan halad le az ölem felé, szinte megőrülök, nyögöm, suttogom, kiáltom, sikítom, hogy hagyd abba, s valóban, abbahagyod. Kicsit magamhoz térek, s kinyitom a szemem, rácsodálkozom a világra. Te kérted, élet, hogy hagyjam abba – csókolsz szájon. A értettem – suttogtam rekedten. Újra felnevetsz, s a combjaim közé térdelsz. Visszahanyatlok az ágyra, s várom a folytatást. Nem ott folytatod, ahol abbahagytad, hanem a lábujjaimat veszed a szádba.

Megrándulok, s próbálom kiszabadítani magam, de nem hagyod. Szinte hörgök, mert nem bírom elviselni, akkora intenzivitással izgatsz, s nem csak az, amit csinálsz velem, hanem egész lényed, tested-lelked lenyűgöz engem. Megkönyörülsz rajtam, nyelved és ajkad feljebb vándorol, de semmit nem hagysz ki. Nyelved perzseli a bokám érzékeny bőrét, a vádlimat egész a térdhajlatomig nyalod, s mivel megremegek, már tudod, hogy megint csak egy extra érzékeny pontra leltél. Addig izgatsz, már-már szadista módon, amíg újra nem nyöszörgök, szinte érthetetlenül, hogy hagy legyen vége. Újra feljebb kúszol kicsit, a combom csókolod, s én már egyre jobban nem tudok magamról. Rám szakad a föld minden kéje, remegve várom a pillanatot, mikor végre már magamban érezhetlek. S kapok egy kis ízelítőt. Szád a puncimon. Nyelved belém hatol, s abban a pillanatban nedveim az arcodra lövelnek.

Annyira közel vagyok az orgazmushoz, s mégsem kapom meg a feloldódást, sírni szeretnék, alig érzékelem, hogy könnyek csorognak végig az arcomon az élménytől. Nyelvedet felváltja az ujjad, bekapod a csiklóm, szopod, szívod, nyalod. Mozogni kezd bennem az ujjad, s én kisérem a mozgásod. Nem úgy jutok a csúcsra, ahogy eddig, mert most remeg mindenem, sikítok, ahogy eddig még sosem, s olyan sokáig tart, hogy úgy érzem, hogy sosem ér véget. Fokozatosan térek vissza a földre, csillapul a remegésem is. Felcsúszol, de csak lassan, és szájon csókolsz. Megérzem nedvem sós-édes-fűszeres ízét. Most én jövök – suttogom. Engedelmesen legördülsz rólam, én a hasadra ülök, mire felülsz, s átölelsz. Újra megcsókolsz, de most érződik, hogy átengedted az irányítást. Kicsit eltávolodom tőled, hogy lehúzzam rólad a pulóvert. Remeg a kezem, annyira ideges vagyok. Mindenemet szeretném neked adni, mindent, amit eddig senkinek nem voltam képes odaadni. Rádmosolygok, belenyalok kissé elnyílt szádba.

A nyelvem után kapsz, de én gyorsabb vagyok, elkapom a fejem, aztán, újra és újra bele-belekapok ajkaid közé. Nem sokáig bírod, elkapod a hajam, és egy hosszú érzéki csókba. Kezem elindul a testeden. Kissé félve indulok felfedezőútra, simogatom a vállad, a karodnak érzékeny belső felét, belesóhajtasz a számba, s még jobban kapaszkodsz hajamba. Ajkam lejjebb csúszik, a nyakad simogatom a nyelvemmel; sós bőröd, dezodorod kissé keserű íze is ajzólag hát rám. Ajkam a füledhez ér, s mikor megcsiklandozom azt a bizonyos érzékeny pontot a fülcimpád mögött, érzem, ahogy megfeszülsz, majd elernyedsz. Beletúrok mellszőrzetedbe, simogatom a mellbimbódat, ami megkeményedik, majd a számba veszem, és becézem, ahogy Te tetted az enyémmel pár perccel ezelőtt. Egyre lejjebb csúszok, ajkammal követem kezem nyomát. Elengeded magad, hátrahanyatlasz az ágyon, próbálsz simogatni, de lefogom a kezed. Most minden érted van, de ha simogatsz, elvesztem a fejem.

Mikor a köldöködhöz érek, megvonaglasz alattam, s lihegni kezdesz, elmosolyodok. Ajkam rátapad a köldöködre, nyelvemmel izgatom, mintha csókolóznék, közben kigombolom a nadrágod. Hamar megszabadulsz a már fölöslegessé vált ruhadaraboktól. A combjaid közé térdelek, beletúrok a fanszőrzetedbe, masszírozom az ágyékod, s élvezettel hallom, ahogy zihálsz a vágytól. Engem is egyre jobban izgat a játék, de ki akarom élvezni minden percét, hogy az enyém vagy most, és azt tehetek veled, amit már oly régen szeretnék. Megint rád hajolok, az oldaladnál kezdelek nyalni, végig le a csípődig, ahol olyan finom a bőröd. Simogatlak, ahol érlek, a hasad, a combod, a mellkasod, és sajnálom, hogy nincs ezer kezem, mert akkor mindened érezhetném egyszerre, egyazon másodpercben. Mikor a hasad alját nyalogatom, próbálod a fejem lejjebb tolni, hogy végre a számban érezhesd magad, és én engedek.

Lejjebb csúszok, de még mindig nem érek a péniszedhez, a combod csókolom, és a gátad masszírozom. Sóhajaid lihegésbe, majd hörgésbe csapnak át, mondasz valamit, de nem értem értelmét. Felnézek. Kérlek... – jut el hozzám egy szó. A kezed után kapok, középső és mutatóujjad a számba veszem, szopogatom, szívom, nyalogatom, bemutatót tartok, mit is fogsz majd kapni nemsokára. Rám nézel, tekinteted homályos, nem hiszem, hogy látnál engem. Mellkasod egyre gyorsabban emelkedik és süllyed, nagyon izgató a látvány, engem sem hagy hidegen, csak legyen erőm végigjátszani... Abbahagyom a , most a heréiddel játszom, átmasszírozom őket, ajkaimmal férfiasságod simogatom hosszában. Remegni kezdesz, abbahagyom, még jobban előre hajolok és a melleim közé veszem vastag, kemény péniszedet. Tudod, mit csinálok, s olyan hangot hallatsz, ami kifejezi, gyönyöröd. Lehajtom a fejem, ajkaimmal pont elérem a makkod.

Ajkaimmal körbefogom, szívom, nyelvemmel simogatom a vágatékot, és a makkod körül az érzékeny bőrt, miközben a melleim között le-fel csúszkál a péniszed. Tested megfeszül, remegni kezd, csípőd felfelé döfköd, hangosabban szeded a levegőt, belekapaszkodsz a hajamba, a következő pillanatban pedig belelövellsz a számba. Forró keserűmandula ízed kitölti a szájüregem, le sem bírom nyelni az egészet. Hosszú másodpercekig élvezel, rázkódik a tested a gyönyörtől, s mikor elcsitulsz, még tisztára nyallak, majd felkúszom az arcodhoz. Egyből szájon csókolsz szelíden, kedvesen megsimogatod az arcom.
– Így képzelted? Rám nézel, szemed fényes – Csoda vagy – suttogod. Legördülök rólad, hozzád bújok, simogatni kezdesz, s én újra szeretnélek érezni. Nem sokáig tétlenkedünk, simogatjuk egymást, először lustán, ráérősen, hisz a vágy valamelyest csillapult bennünk, ami már hetek óta égetett. Aztán mélyülnek a sóhajaink, kapkodóbbá vállnak a mozdulataink. Tudom, hogy most nekem kell tennem azért, hogy formában légy.

Nincs bevezetés, rád bukok. Amilyen mélyen csak tudom, a számba engedlek, majd lassan vissza, a kezemmel és a nyelvemmel is besegítek. Nem sok kell hozzá, olyan kemény vagy, mint amilyen a melleim között voltál. Felegyenesedem, s lassan rád ereszkedem. Felsóhajtasz hosszan, s mikor mozogni kezdek, kezed a derekamra csúszik, s igazít rajtam egy kicsit. Ujjaid megkeresik azt a pontot, ahol testünk összeforr, és simogatni kezdesz. Megtámaszkodom a mellkasodon, szemedbe nézek, s Te sem engeded el a tekintetem. Érezlek, ahogy kitöltesz, ahogy mozogsz bennem, s egyre terjed a kéj a testemben. Ügyes ujjaid a csiklóm izgatják, hullámokban önt el a gyönyör. Először lassan hömpölyög végig rajtam, majd egyre gyorsabban, míg végül rád borulva élvezek el. Rázkódom, magadhoz szorítasz, a hátam simogatod, az arcomról csókolod le gyöngyöző cseppjeimet.

Legördítesz, elém térdelsz, fejed az ölembe hajtod, szelíden cirógatsz nyelveddel, le egész a hüvelyemig, a gáton át az ánuszomig. Megborzongok, testem újra sóvárog a gyönyör után.
– Fordulj meg, élet – csókolsz bele a fülembe, nem juttat el a nyelved az orgazmusig, szinte dühös vagyok. Engedelmesen megfordulok, a hátam mögé térdelsz, és hátulról hatolsz belém. Ezt szereti, ezt imádja, mikor teljes hosszában be tud hatolni-ködlik fel egyik beszélgetésünk a múltból. Értem nyúlsz, magadhoz vonsz, karomat magasra emeled, értésemre adva, hogy karoljalak át. Hátam, a mellkasodhoz simul, kezed a hasamhoz, és a mellemhez csúszik, simogat, izgat. Szájad a nyakamon, nyelveddel körözöl nedves bőrömön. Nyöszörögni kezdek, villámcsapásként ér érintésed. Érzem egyre erőteljesebb lökéseid, lélegzeted izgatja érzékeny bőrömet. Hasam alja megremeg, ahogy masszírozni kezded a szeméremdombomat, le egész a nagy, majd a .

Belemarkolsz a combomba, egyre hangosabban veszed a levegőt, s én veled nyögök, sóhajtok, mert újra érzem, hogy közeleg a csúcspont. Négykézlábra hanyatlok, Te a csípőmet szorítod egyre jobban, gyorsabb ritmusra váltasz. Ki-be siklasz bennem, növelve a gyönyörömet, kapaszkodom fel, még feljebb a csúcsra, s abban a pillanatban, mikor felérek, Te is megérkezel. Hangunk összeolvad, testünk egy ritmusra remeg bele az élvezetbe. Rám hanyatlasz, kapkodva veszed a levegőt, majd legördülsz rólam, magadhoz vonsz, s úgy, ahogy vagyunk, csapzottan saját-és egymás nedveitől lucskosan fonódunk össze, míg le nem csillapodunk. Nem beszélgetünk, megtörnénk vele valami szívfájdítóan fájdalmas csodát.

Másodperceknek ható óra múlva megáll a kezed a hajamban, s belesúgsz a fülembe: – Mennem kell. Gombóc támad a gyomromban, elhúzódom. – Tudom – suttogom. Kapkodva öltözöm. Fölösleges bármit is mondanunk, csak mindent elrontanánk vele. Gyorsan öltözöl, percek alatt menetkész vagy. Az ajtóban állunk. Lehajolsz, de elfordítom a fejem, ajkad az arcomat éri.
– Szia – nézel kutatón a szemembe.
– Szia – susogom vissza. Bezárul az ajtó. Elmégy. Haza a kedvesedhez.