Virtuális valóság 2. rész

Már hajnalodott, amikor felébredtem. Ő tőlem fél méterre a hátán feküdve még az igazak álmát aludta. Felkönyököltem és úgy néztem őt. Ugyan homály volt a szobában, de azt így is észrevettem, milyen őrülten kívánatos volt, ahogy ott feküdt, a takaró csak a derekáig volt felhúzva, izmos mellkasa lassan emelkedett és süllyedt minden egyes lélegzetvételnél. Az ő lassú légzésével ellentétben az enyém pedig csak egyre gyorsult, ahogy csendben figyeltem őt.
Tudtam, hogy még az adósa vagyok. Nagyon is tudtam, de ez a tartozás igen kellemes érzés volt és már alig vártam, hogy rendezhessem a számlát. Egyre türelmetlenebb lettem, úgy éreztem, nem bírom kivárni, amíg magától felébred. Felébreszteni viszont nem akartam. Ahogy ott könyököltem, egy barátnőm jutott az eszembe, aki azt mesélte, hogy a barátját, ha épp úgy szottyan kedve, még annak mély álma közben is felizgatja. S bizony már nem egyszer előfordult, hogy a fiú arra ébredt, hogy a barátnője tulajdonképpen épp a magáévá teszi. Mindig is pajzán mosollyal gondoltam erre a történetre, s most hogy itt feküdt mellettem ez a félisten az álmában is huncut mosolyával, göndör, fürtös barna hajával, izgató látványával, elkacérkodtam a gondolattal, hogy én is megteszem.
Nem is gondolkodtam sokáig, a gondolatot a tett követte. Egyik kezem máris a mellkasát cirógatta. Teljesen sima, szőrtelen volt a mellkasa, csak lejjebb, a hasánál volt egy vékony sáv, mintegy jelezve az utat, merre is találom mindkettőnk gyönyörforrását. Ujjaimmal köröket írtam le mindkét melle körül, majd a mellbimbóit kezdtem el izgatni. Egyre szűkebb köröket rajzolva vettem célba a mini hegycsúcsokat, s mikor elértem őket, finoman meg is csipkedtem azokat. Ahogy egyre jobban ágaskodtak, úgy kezdtem el én is érezni, hogy bizony én sem maradok közönyös eme egyoldalú játéktól. Egyre nedvesebb és egyre izgatottabb voltam. Tenyeremmel lefelé vettem az irányt, s a legkülönbözőbb alakzatokat rajzoltam oda, ahol véget ért a bőre s már a takaró kezdődött. Majd lassan becsúsztattam a lepel alá a kezem. Ahogy egyre lejjebb haladtam, úgy gyűrtem magam előtt a takarót is, így egyre több és több négyzetcentimétert felfedve újdonsült kedvesem férfias testéből.