Miért?

A történet 90%-ban kitalált, és több benne a történet, mint az erotika, de ezt kérlek nézzétek el nekem, mivel még első sztoris vagyok...

Kora hajnal volt, fél négy körül. Nem tudtam aludni. Kimentem az erkélyre, és szokásomhoz híven a csillagokat bámultam. Kellemes nyári éjszaka volt, az ég pedig kristálytiszta, a növekvő Hold bevilágította a tájat. Középiskola óta messze tanulok otthonomtól, és szüleimmel se vagyok túl jó viszonyban, nem járok haza, ezért egy albérletben lakom a város szélén, így nem nagyon zavarnak éjszaka a fények, a zajok. Teljesen magával ragadott a látvány. Azonban hiányérzetem volt, és ezt nem tudta pótolni sem a Hold, sem az éjszaka fényei, sem a csillagok, sőt semmi más. Hiányzott valaki, aki mellettem van, aki átölel, ha rossz a kedvem, aki szeret. Állandóan ezen gondolkoztam, és tudtam, hogy ez csak a saját hibámból van így. Sokan mondták már, hogy jóképű vagyok, és csak kicsit kéne megerőltetni magam, hogy minden ujjamra jusson egy lány. Sokat filozofáltam ezeken a dolgokon, és belegondoltam, hogy mi lenne, ha... azonban itt mindig meggondoltam magam, mielőtt elhatározásra jutottam volna. Ahhoz, hogy megismerkedjek valakivel, emberek közé kellett volna járnom, viszont utálom a füstös szórakozóhelyeket, és irtózom a discókban ugrabugráló kényes és beképzelt csajoktól. Nem tudtam mitévő legyek, de az évek alatt már hozzászoktam ehhez a "nincs nő nincs sírás" állapothoz, és már nem érdekelt semmi. Az életem teljes csőd volt, nem törődtem semmivel, csak a pillanatnak éltem. Míg ezeken gondolkodtam, a hajnal elkezdett nappallá érni, és úgy gondoltam ideje aludni.

Kora délután volt, mikor elindultam szokásos napi sétémra. Órákig mászkáltam céltalanul a városban, majd betértem kedvenc helyemre, ahol nem voltak alakok, a füstöt nem lehetett harapni a levegőben, de főleg a lányok bámulása végett jártam ide a haverokkal. Most is itt volt a legjobb haverom.
– Szerbusz, fiam – köszöntem.
– Cső.. Mi van veled mostanság?
– Semmi különös, a szokásos életkedv hiánya, egyébként megvagyok.
– Anyádékkal mi van?
– Mittudomén, hónapok óta nem is hívtak.
– Aha. Kár, hogy csak most jöttél, volt itt valami kiránduló csoport, apám, csak csajok, ne tudd meg...
– Már megint kezded?
– Figyelj, nem gondolod, hogy 19 éves vagy és kicsit egészségtelen, hogy még nem volt komoly barátnőd se?