Füstölő

Édes, füst árad felém, megtámadja az orromat, bekúszik a tüdőmbe, eltompul az agyam. Színes illatok, bordó ritmus, szenvedélyes puhaság. Egyre jobban elhomályosodik minden. Csoda, hogy még tudok járni.

Valaki megragadja a karom, húz maga után. Félőrülten vihogok, látok szenteket, sátánt, perverziót. Az egyik sarokban egy lány beszélget egy skorpióval. A pultnál egy medve, egy kos és két férfi . Egy asztalnál egy fiú nyalogatja egy transzvesztita körmeit és néha bekapja az ujjait is. "Hova kerültem? " – gondolnám, ha magamnál lennék, de nem vagyok... Még mindig csak megyünk, ki tudja hová.

Hematit szoba. Rubin ágy. Rózsakvarc asztal. Smaragd szék. Hegyikristály lány. Tiszta a levegő, magamhoz térek. Előttem egy lány, és rámnéz.

– Miért nézel így rám? – kérdem.
– Hogy nézek? – adja vissza a kérdést ő.
– Mint aki magát.

Ekkor kopognak, bejön egy férfi, tálcát hoz. Lerakja az asztalra, kimegy. A tálcán minden földi jó. tölt a lány. Gyönyörű vörösbor. Odaadja az egyik poharat, rámnéz, koccint. Telt íze van. Elszopogatom. Magamhoz veszek egy banánt.

– Miért banánt vettél? Azt nem szokás borral enni. Sajtot szoktak.
– Ehhez volt kedvem. – miközben válaszolok a lánynak, végigfut a tekintetem rajta, és észreveszem, hogy az inge félig kigombolódott, és dús melle kilátszik. Gyorsan elkapom a tekintetem, még mielőtt nedvesedni kezdenék a látványtól. A lány azonban odahajol fölém, bő inge teljesen befedi az arcomat, az illata körüllengi a testemet... A banánt meghámozza helyettem. Mikor feltárul a gyümölcs maga, nem hagyja hogy harapjak. Leönti valami öntettel, szájába veszi a banánt, és kéjesen nyögve lenyalja róla a folyadékot. Ezután enged harapni. A folyadék íze valahoy pont passzol a banánhoz. Miközben én a banánnal foglalkozom, ő egy kis darab camember-t vesz magához, és csipegeti. Közben néha belekortyol a borba. Tovább nézem őt. Vörösek az ajkai, barackos az arca, fekete, nagy szeme van. Haja kiengedve a derekáig hullámzik. Telten nőies, mégis kislányos, kívánatos. Nem bírok magammal, nedvesedek. Egy korty közben rámveti szépséges tekintetét, és néz engem.

– Mi a baj? – kérdem.
– Semmi... – mondja elfúló hangon, és leteszi a poharat. – Olyan meleg, van, nem? – ezzel lehúzza a szoknyáját. Bő inge még így is takarja combközépig. Végigfut a tekintetem rajta, és meglepődöm: vékony vádlija, vastag combja van.

– Miért van ilyen...