Titkolt vágyak

Engem soha nem vonzottak igazán a férfiak.
Elég vézna kislányként kerültem a középiskolába. Én félénk voltam és gyermeteg, az osztálytársnőim pedig szinte mással sem foglalkoztak, csak a fiúkkal. Nem értettem ezt az egészet. Nekem úgy tűnt, mintha a fiúk egy idegen fajhoz tartoznának. Durvák voltak, kiszámíthatatlanok, félelmetesek. Próbáltam vonzalmat érezni irántuk, felfedezni magamban a szimpátiát, de nem sikerült. Taszított a testük, a szellemesnek szánt otromba vicceik, az egész lényük. Nem tudtam hová tenni osztálytársnőim rajongását, az egész viselkedésüket ezekkel a marslakókkal kapcsolatban. Képtelen voltam osztozni a lelkesedésükben, pedig másra sem vágytam, csak hogy olyan lehessek, mint ezek a lányok. A másik nem, a fiúzás számomra akkoriban olyasfajta misztérium volt, amit igazából nem is kívántam megfejteni.

A téli szünet utolsó napjainak egyikén történt meg...
Délután együtt tanultunk a legjobb barátnőmmel, Vikivel. Negyedikes gimnazisták voltunk, és a szünet utánra beígért történelem dolgozatra készültünk. A barátnőmék nappalijában telepedtünk le, szétrakodtuk a tételeket és könyveket a kényelmes kanapén, meg a kis dohányzóasztal füstüveg lapján. Náluk ez a fajta rendetlenség senkit sem zavart.
Néhány óra intenzív tanulás után kezdtünk kellőképpen elfáradni. Estefelé már kötetlen dumaparti folyt a kiteregetett jegyzetek fölött. Kati új darabot próbált betanulni a zongora-vizsgára, közben hozzászólogatott a beszélgetéshez, akárcsak az apja az újság mögül. Nikol, Viki kisebbik húga leplezetlen érdeklődéssel hallgatott minket. Jól éreztem magam köztük. Már-már családtagnak számítottam náluk.
Az este jó hangulatban telt. Fecó, Vikiék apja készített valami vacsorát, evés után pedig megnéztünk a tévében egy felejthető vígjátékot. Később találtunk valami igényesebbet is – egy művészfilmet a "királyi adón" –, de azt már csak ketten néztük végig Vikivel. A lányok elmentek aludni, Fecó pedig egy dobozos visszavonult a dolgozószobába. Éjfél körül ért véget a film. Ideje volt, hogy mi is aludni térjünk.

Viki tetőtéri szobájába lépve szinte megdermedtünk egy pillanatra, aztán döbbenten egymásra néztünk, és egyszerre tört ki belőlünk a nevetés. A szoba jéghideg volt, barátnőm elfelejtett délután feljönni, hogy bekapcsolja a fűtést. A szobaajtót nyitva hagytuk, hátha ez is javít valamit a helyzeten. Viki pótolta a mulasztását, aztán két hálóinget vett elő a komódfiókból, és az egyiket felém nyújtotta.