Fagylalt

Eredetileg csak fél órára ugrottam be a városba, hogy elintézzek valamit. De aztán a ragyogó nyári napsütés engem is arra csábított, hogy vegyek egy nagy adag fagylaltot, és sétálgassak a meleg délutánban. Leültem a szökőkút mellé, és másokkal együtt onnan néztem az embereket, meg a vízcseppeken megtörő napfény csillogását. Alighanem nagyon elmerengtem, mert nem is láttam, honnan bukkant elő az a magas, barna srác, aki most leült mellém, és megszólított
– Hol lehet ilyen finom fagyit kapni? – Meglepődtem, hogy csak úgy "leszólít", de megnyerő külseje volt, és nem úgy nézett ki, mint aki tolakodni akar; nem ült szorosan mellém, senki sem gondolta volna, hogy összetartozunk. Egyébként is jó napom volt, ezért úgy döntöttem, nem leszek undok.
– Miből gondolod, hogy finom? – tudakoltam.
– Abból, hogy mosolyogsz fagyizás közben.

Hát így kezdődött: kicsit furán, kicsit mókásan. Néhány perc után már olyan volt, mintha nem is csak az imént ismertem volna meg. Kiderült, hogy Zoltánnak hívják, és valahogy annyira illett hozzá ez a név. Komoly volt, ugyanakkor derűs, és nagyon kedves. Miután végeztem a fagyival, megkérdezte, meghívhat-e még egyre, hiszen annyira ízlett, és neki is jól esne. Így aztán együtt fagyizgatva indultunk sétára. Sokat beszélgettünk, mindenféléről, míg végül előrukkolt egy mozi meghívással. Olyan jól éreztem magam vele, és úgy gondoltam, ha már nem ráztam le az első percben, akkor igazán nincs semmi rossz abban, ha elfogadom az invitálást. Hiszen egy "normális" randin is elmennék moziba a sráccal. Jó volt a film, ő pedig úgyszólván tisztességesen viselkedett. Még a kezemet sem fogta meg, csak néha rám nézett, hogy lássa, tetszik-e a film. Tetszett, de főleg az, hogy vele nézhettem meg. Az éjszaka langyos volt, az aszfaltból meleg sugárzott, és nekem már régen volt ennyire kellemes estém. – Köszönöm ezt a kellemes estét – Zoltán szinte a saját gondolataimat visszhangozta. – Hazakísérhetlek? – kérdezte, és figyelmeztetésemre, hogy messze lakom, csak azt felelte, akkor annál inkább szükségem van arra, hogy valaki vigyázzon rám az úton.

Tényleg messze laktam, de olyan jó volt sétálgatni, és valahogy tőle sem akaródzott még elválni.