Behálózva

Az első Vele töltött éjszakát soha nem fogom elfelejteni.
Vajon miért kell rá gondolnom most is? Most, amikor már nem is ő, hanem egy másik férfi van itt mellettem, egy másik férfi karjai ölelnek, más a száj, amelyik csókol, más kezek érintik a bőrömet...
Feledni akarom, mégis mindenkiben őt keresem. Az ő lényét, személyiségét próbálom felfedezni a körülöttem felbukkanó férfiakban. Görcsösen igyekszem rálelni azokra az apró gesztusokra, mozdulatokra, amelyek olyannyira jellemzik hajdan volt szerelmemet. Őt állítom mérceként az elé a mit sem sejtő férfi elé is, aki éppen itt és éppen most...
Szenvedek.

Emlékszem, nyár volt, szinte elviselhetetlen hőség, és még az éjszakák, sőt a máskor hűvös hajnalok sem hoztak igazi enyhülést. Harmadnapra esőt jósolt a meteorológia. Egyelőre semmi sem mozdult, de a feszültség már ott vibrált a levegőben.
András otthonában voltunk, ebben a kellemes, tágas lakásban, melyet a férfi igyekezett a lehető legigényesebben berendezni. Szerette a luxust, és ezt sikeres orvosként meg is engedhette magának. A szobában kellemes félhomály volt, csak egyetlen sárgás fényű állólámpa szórta halvány, meleg színű sugarait. A nyitott ablakok elé húzott függönyöket szinte alig mozdította a gyenge légáramlat.
Hátamon feküdtem a hatalmas franciaágy közepén. Jólesett a sima lenvászon lepedő anyagának érintése. A férfi ott volt mellettem, az oldalán feküdt. Félkönyékre támaszkodott, másik kezével pedig olyan óvatosan simította végig testemet a kulcscsontomtól a combomig az ujjai hegyével, mintha a legértékesebb anyagból készített műtárgyat érintette volna. Engem nézett, úgy, mintha a testem valóban egy műalkotás lenne. Akkor látott először ruha nélkül.

Előzőleg az Insomniában voltunk néhány ismerősünkkel. Beszélgettünk, iszogattunk, jól éreztük magunkat. Éjfél körül hagytuk ott a társaságot. Sétáltunk a nyári éjszakában kézen fogva, mint a . Alig szóltunk, szinte megilletődötten lépkedtünk egymás mellett. Mindketten tudtuk: ma egymáséi leszünk végre...
András természetesen lefutotta az udvariassági köröket. Először megkérdezte, hogy hazakísérhet-e – persze mindketten tudtuk, hogy aznap nem a szüleim házában fogok éjszakázni –, aztán megkérdezte, felmennék-e hozzá egy kávéra, mielőtt hazakísérne. Tette mindezt cinkos mosollyal, tudván, hogy mindez csak formaság, és még csak nem is kötelező, de jó volt látni az amúgy mindig határozott férfi szemében az izgatottságot, azt az apró szorongás-féleséget... Imádtam érte! Úgy éreztem, fel tudnám falni ott helyben, az utca közepén.
Ritkán átélt izgatottság vett rajtam erőt. Az első alkalom valakivel, akit igazán szeretsz... Ebben valami különleges érzékiség rejlik. Semmi megszokás, semmi rutin, csak az újdonság, a megismerés öröme, és a várva várt beteljesülés lehetősége létezik. A dologban persze ott bujkál a csalódás esélye is, de ez a lehetőség csak még inkább fokozza az izgalmat.
Különös érzés: jól ismered őt, és mégsem egészen... Igazából nem ismerheted, amíg nem vagy teljesen az övé. Nem lehet teljes a lelki kapcsolat sem, amíg nem tudod, mit nyújthatsz neki, és mire számíthatsz, mit várhatsz tőle a testi szerelem terén. Akkor teljes a harmónia férfi és nő között, ha itt is minden jól "működik".

András a lakásba érve becsukta magunk mögött a bejárati ajtót, de nem gyújtott villanyt. Az utcai lámpák fénye beszűrődött a nappali hatalmas üvegtábláin, és ez nekünk éppen elég volt. Hosszan, szenvedélyesen csókoltuk egymást.
A kávét persze visszautasítottam.
– Akkor hát mit szeretnél? – kérdezte halkan, derekamon tartva ölelő karjait.
Átfutott az agyamon egy vidám gondolat, miszerint a nőgyógyászok a szakkönyv tartalomjegyzéke alapján veszik sorra partnerük erogén zónáit. És ezt éppen András szájából hallottam egy előadásom még az egyetemen... Mosolyogtam.
– Kérlek, ma este keverd össze a fejezeteket! – suttogtam. Láttam András kérdő tekintetét a derengő félhomályban, aztán egy másodperc múlva már ő is mosolygott.
– Jó. De csak azért, mert te is abból a jegyzetből tanultál, amiből én...

A szinte teljesen sötét lakás hálószobájába vezetett, és itt gyújtott csak lámpát, méghozzá a lehető legkisebb fényűt. Látni akart engem. Lassan, szinte műgonddal simogatta le rólam a ruháimat: a könnyű, finom anyagú szoknyát, és az áttetsző topot, miközben én is segítettem neki megszabadulni saját ruháitól. A fehérnemű, az apró tanga és a hozzá illő melltartó csak akkor került le rólam, amikor már az ágyon feküdtem. András mozdulatairól, gesztusairól eszembe jutott egy mondat, melyet rég, még kislány koromban hallottam – talán egy filmben –, és csak évekkel később értettem meg, mit is jelent: "A nő teste hangszer, melyen meg kell tanulni játszani".

Jóleső érzéssel töltött el András tekintete, szinte ugyanolyan kellemes volt, mint ujjainak gyengéd simogatása. Kezemet a férfi nyakszirtjére csúsztattam, és finoman magam felé húztam. Azt akartam, hogy megcsókoljon, úgy, mint ahogy pár perccel korábban már megtette. Jól csókolt, úgy, ahogy én szeretem, és a kellemes emlék hatására szinte megsajdultak a nyálmirigyeim, ahogy váladékukat a szájüregembe bocsátották.
András csókjaival beborította, birtokba vette szinte az egész testemet, kivéve a legérzékenyebb területeket. Kezei egyre határozottabb mozdulatokkal simították a bőrömet, egyre bátrabban ölelt, mégsem éreztem mozdulataiból türelmetlenséget vagy sietséget. Nekem ez éppen így volt jó. Úgy tűnt, az idő hatalmas folyó, és én a fő sodráson kívül, partközelben, a nyugodt vizeken lebegek... Lehunytam a szemeimet, átadtam magam a testi vágynak, szinte feloldódtam benne.
Egyelőre passzív voltam, sőt kissé félénk, talán azért, mert ez volt vele az első alkalom. Nagyon szerettem volna őt boldoggá tenni, de vele kapcsolatban még teljesen tapasztalatlan voltam. Hagytam tehát, hadd tegye, ami számára kellemes, és ő szívesen játszott velem. Kezei és ajkai nyomán éppen úgy feltöltődtem vibráló, kisülni készülő feszültséggel, akár a fölöttünk húzódó légtér a vihar előtt.

Úgy éreztem, ez a férfi képes olvasni a gondolataimban.
Szája megérintette a nyakamat, és gyengéden végigpásztázta a fejbiccentő izom vonalát egészen a fülem tövéig. Aztán szájába vette a fülcimpámat. Egy pillanat alatt lúdbőrössé vált a testem. Szakkönyv és tartalomjegyzék ide vagy oda: nekem ekkor már minden porcikám erogén zónaként működött. Nem volt semleges terület, csak ingerlésre érzékeny, és még érzékenyebb részek léteztek.
– Szeretlek – suttogta, és én beleborzongtam ebbe a rövid, egyszerű, de számomra oly sokat jelentő szóba. András tényleg tudta, hol érintsen, és ezzel a lelkemet érintette... Az összes, még létező kis szorongásom és tartózkodásom feloldódott ebben az egyetlen szócskában. Az övé voltam mindenestől.
András egy pillanatra rám mosolygott, aztán lejjebb csúszott az oldalamon, és a mellemre tapasztotta nedves ajkait. Forróság ömlött végig a testemen, ahogy nyelvével a mellbimbómhoz ért. Óvatos, körkörös mozdulatokkal dörzsölgette a halványbarna udvart. Két kézzel túrtam sűrű hajába, úgy szorítottam magamhoz, jelezve, hogy jólesik, amit csinál, és akár folytathatja határozottabban is. András értette szavak nélküli kérésemet. Óvatosan szívni kezdte, aztán ajkai közé szorította a merev bimbót. Mindezt megismételte a másik oldalon is. Közben a hasamat cirógatta közvetlenül a szeméremdombom fölött nagyon gyengéden, szinte csak a körmeivel érintve. Reszkettem a harminc fokos forróságban, medenceizmaim szinte görcsbe rándultak a vágyakozástól. Megfoghatatlan hiányérzet keletkezett valahol a tudatom mélyén. Kitöltetlen űrt éreztem, vágyat a testi-lelki teljességre. Egyetlen dolgot akartam: azt, hogy belém hatoljon.

Elöntött a szenvedély. Oldalt fordultam és teste köré fontam karjaimat. Szorosan simultunk egymáshoz. Egyik térdével benyomult combjaim közé, széttárva lábaimat. Jó volt őt érinteni, csókolni, érezni a testét és a bőre alatt, az izmaiban vibráló vitalitást. Simogattam, dörzsölgettem a hátát a gerince mentén, keresztcsontjának érzékeny területét masszíroztam, végigjárattam tenyeremet feszes hasán és kemény combjain. Bőréhez szorítottam arcomat, és teleszívtam tüdőmet a teste illatával. Szerettem hozzábújni, szerettem érezni a férfias after shave mögött az ő valódi illatát.
Egy régi keleti, talán arab szokás szerint az egymásnak kiválasztott lányt és fiút az alapján tartották alkalmasnak a házasságra és az utódok létrehozására, hogy kedvelik-e egymás testének szagát, vagy sem... Ez első hallásra bizarrnak tűnt, de azóta rájöttem, hogy lehet valami a dologban...

Nem tudtam betelni vele, a testével, a csókjaival, az ölelésével, a fülembe suttogott szavaival... Egyre többet és többet akartam. Ősi ösztönöknek engedve szinte eggyé kívántam válni a férfival, mindenemet neki akartam adni, és mindenestül akartam őt... Engem választott, engem szeretett, a szíve, a lelke már az enyém volt... Elemi késztetéseknek engedve vágytam a testére, arra, hogy fizikailag is birtokoljuk egymást, hogy végre kerek legyen a világ...
Megmarkoltam a fenekét, és megpróbáltam őt még jobban magamhoz vonni. Szétnyíló szeméremajkaim a combja tövéhez préselődtek. A csiklóm egy pillanat alatt életre kelt. A férfi kőkemény pénisze a hasamhoz nyomult, és szinte magamban éreztem apró lüktetéseit. Még nem érintettem meg, de percekkel korábban már lopva szemügyre vettem ezt a szervet. Átlagos hosszúságúnak, viszont meglehetősen vastagnak találtam első pillantásra. Kívántam, akartam, hogy bennem legyen, hogy szinte szétfeszítsen belülről. Testem azon részének, mely a befogadásra hivatott, szinte már fájt a üresség...

Ez volt életemben az első igazi szerelem, az első, melyet már felnőtt, érett nőként éltem át. Igen, ezt is meg kell tanulni, erre is alkalmassá kell válni! Páratlan élmény... Valóban páratlan, talán megismételhetetlen. Néha úgy éreztem, bármi történjék is kettőnkkel, bárhová vezessen is a kapcsolatunk, én ezt a dolgot képtelen leszek újra élni, újra érezni másvalaki iránt... Akkori sejtéseim mára beigazolódtak. Képtelen vagyok megélni a szerelmet, nem bírok közel engedni magamhoz senkit, és hiányzik, talán már életfogytig hiányozni fog belőlem az a valami, amit adnom kellene... Amit a testem kíván néha, annak semmi köze az érzelmekhez.
Nem gyanítottam semmit, nem voltak rossz előérzeteim vele kapcsolatban... Azon az éjszakán pedig biztos voltam benne, hogy kettőnket egymásnak teremtett a Sors...

Visszafordultam a hátamra, lábaimat térdben kissé behajlítottam és felhúztam. András a kezét a hasamról lassan lefelé csúsztatta combjaim irányába. Széttártam a lábaimat, de csak annyira, hogy simogató keze kényelmesen elférjen közöttük. Éreztem, ahogy megnyílik számára a testem. Engedtem, hogy bal kezének mutató-és középső ujját rácsúsztassa duzzadt nagyajkaimra. Lassan, de határozott mozdulatokkal kezdte simogatni ezt a területet. Nagyon jól csinálta, értette a dolgát. Nedves voltam alul, combjaim belső felületére is izgalmi váladék tapadt, és altestemből a lepedő felé csordogált ez a nyúlós, átlátszó anyag.
A férfi ujjai még inkább széttárták a szeméremrést, aztán lassan becsúsztak a hüvelyembe. Először csak kettő, majd három ujj nyomult belém. Rándult egyet a hüvelyem, és hasizmaim ösztönösen megfeszültek. Széttárt combjaimat lassan összeszorítottam, és így is hagytam. A férfi ujjai mélyen a testemben kalandoztak, tenyerét pedig a szeméremdombomra szorította. Megfeszítettem a hasizmaimat, most már tudatosan, közben kissé felfelé nyomtam a csípőmet, szorosan a férfi tenyeréhez Ezután ellazítottam magam. Ezeket az apró mozdulatokat végeztem váltakozva, lassú ritmusban. András eközben a fülem tövét, és a nyakamat és a melleimet csókolgatta. Aztán széttártam a combjaimat, és nem mozdultam. Hagytam, hogy meglelje hüvelyemben azt a bizonyos apró, kissé érdes foltot, ami szakértő kéz segítségével hatalmas gyönyör forrása lehet.
A férfi tudta, mit akarok. Már csak egy ujja volt bennem, amit kissé begörbített, és határozott mozdulatokkal masszírozta a G-pontomat. Az ölem legmélyén, valahol a kismedencém közepén éreztem, ahogy megszületik a gyönyör. Az orgazmus forró, narancssárga robbanásként árasztotta el az egész testemet.
A heves testi reakció hatására húzó, menstruációs görcsre emlékeztető fájdalom borította el az alhasamat, ami pár másodperc múlva már oldódott is. András kis idő múlva kihúzta ujját a még mindig össze-összeránduló hüvelyemből. Az arcomat simogatta, aztán gyengéden megcsókolt. Végigcsúsztattam tenyeremet a mellkasán és a hasán át a lágyékhajlatáig. Ujjaimat merev péniszére kulcsoltam, aztán kissé meg is szorítottam. Átöleltem a testét, magamra húztam, és széttárt combjaim közé illesztettem a csípőjét.

Pontosan emlékszem minden pillanatra, annak az éjszakának minden másodpercére. Már oly régóta vágytam a beteljesülésre, hogy a várva várt alkalom történései szinte beleégtek a memóriámba, és még ma is filmként peregnek le képzeletemben...
A pénisz nekifeszült síkos gátizmomnak, aztán megtalálta a maga útját. Nem volt nehéz, mert testem szinte be akarta szippantani. Lassan belém hatolt, de csak pár centire, majd visszahúzódott. Aztán lassan egy kicsit megint beljebb... és megint vissza. Torkomban dobogott a szívem, egyre nőtt bennem a feszültség. András izmos fenekét markoltam mindkét tenyeremmel, és megpróbáltam erővel magamba , persze sikertelenül.
– Tedd már be... – suttogtam reszkető hangon. András szája sarkában mintha halvány mosolyt láttam volna. Az arcomat, meg a homlokomat csókolgatta a hajam tövénél, és folytatta az óvatos ki-be játékot. Már remegtem.
– Jaj, ne ... kérlek, kérlek, nyomd már be tövig!
Éreztem, hogy ég az arcom. Nagy levegőt vettem, és már éppen bé betűt formáztam, hogy folytassam a követelőzést, amikor András szája az ajkaimra tapadt, és nyelve a szájüregembe hatolt.
Ebben a pillanatban a kemény nemi szerv hirtelen a testembe nyomult, feszesen kitöltve a rendelkezésére álló teret. Olyan volt, mint egy robbanás, egy csodálatos, jéghideg villanás a hőségben. Az összes sejtem beleremegett, mintha villámok cikáztak volna a bőröm alatt. Végre a helyén volt minden... Végtelen nyugalom ereszkedett rám, azokban a pillanatokban így volt teljes az univerzum.
Azt hittem, rögtön elélvezek, persze én még folytatást akartam... A pénisz, tövig belém hatolva kellemes feszülést okozott nemcsak a hüvelyemben, hanem a méhszalagjaimban is, ahogy felfelé nyomta a belső nemi szerveket. A férfi kezdetben visszafogott, kontrollált mozgása egyre határozottabbá, mindinkább ösztönössé vált. Az arcát néztem eközben, azt az arckifejezést, melyet akár a fájdalom is kiválthatott volna, aztán lecsuktam a szememet. Újra átadtam magam a testi örömnek.

A hüvelybemenetet és az elülső falon lévő, már jól előkészített, igen érzékeny területet mind erősebb impulzusok érték, ahogy a makk porckemény pereme súrolta ezt a részt. A szeméremdombom ritmikusan dörzsölődött a férfi testéhez. Kismedencém tartószalagjai ugyanebben az ütemben feszültek meg és ernyedtek el. Éreztem, hogy másodperceken belül újra elöntik testemet az orgazmus hullámai. Apró, önkéntelen nyögéseket hallattam. A férfi pénisze hirtelen még keményebbé és vastagabbá vált, tudtam, hogy mindjárt ejakulálni fog. Négy-öt kőkemény, erélyes, szinte már durva lökés következett. Ezekben a másodpercekben igyekeztem a lehetőségekhez képest tökéletesen ellazítani az imént még megfeszített izomcsoportjaimat. Vettem néhány mély lélegzetet. Tapasztalatból tudtam, hogy így érhetem el a legintenzívebb orgazmust.
Az ölemből kiindulva öntötték el egész testemet a kéj hullámai. Testem önkéntelenül megfeszült. Végtagjaimon és fejbőrömön szinte elektromos zsibbadás futott végig. Felsikoltottam a gyönyörtől. Ebben a pillanatban elárasztotta belsőmet a férfi nemi váladéka...

Vak voltam. A szerelem vakká tesz.
Aztán az élet úgy hozta, hogy kénytelen voltam meglátni, kit is szeretek én valójában. Eloszlott a rózsaszín köd... Bepillantottam a porcelán-álarc mögé, amit a szerelem varázsolt a nagy Ő valódi arca, valódi lénye elé, és amit ott láttam, az megdöbbentett és csalódással töltött el. Túl nagyot sérültem, és nem tudtam mit kezdeni saját megbántottságommal, kiábrándultságommal. Én küldtem el, én vetettem véget annak a kapcsolatnak, amiről az elején még azt hittem, örökké fog tartani.
Fekszem a sötét csendben. Végtelen magányt, ürességet érzek, pedig nem vagyok egyedül. Oldalamon egy fiatal, szenvedélyes, talán szerelmes férfi, olyan közel hozzám, hogy érzem testemen a lélegzetét, mégis távol van tőlem... Távolabb, mint az a másik, akire egyfolytában gondolnom kell. Vajon mi állandó emlékezésre, amikor én felejteni akarok?
Miért nem tudom végre elengedni Őt?