Carol & Tom

Szegények voltunk, akár a templom egere, ahogy akkoriban mondták. Sok szegény család élt a Nagy Válság idején, és mi a legszegényebbek közül valók voltunk. Pedig apánk mindent elvállalt, amiért fizettek valamit: autószerelés, házkörüli javítások, alkalmi fakivágás, de mégis előfordult néha, hogy ikertestvéremnek, Carolnak és nekem nem volt mit ennünk. De 15 évesek voltunk akkor, és ezzel nem nagyon foglalkoztunk. Valahogy mindig is szegények voltunk, de nem éreztük magunkat boldogtalannak.

Legalábbis, ahogy most visszagondolok, boldog emlékeim maradtak arról az időről. Jókedvvel tettük a dolgunkat, pedig volt belőle elég: se központi fűtés, se vezetékes víz, pénz se nagyon, amivel boltba mehettünk volna élelmiszert vásárolni. Nyugat-Virginiában éltünk, a Kék Hegyekben. Carol főzött és takarított. Én fát aprítottam ősszel és télen, foldozgattam a lyukas tetőt. Leöltem a csirkét, ha kellett, és részt vettem a férfimunkában a ház körül. Mindketten a helyi egy osztályos iskolába jártunk. Mi voltunk a legidősebbek, mert apánknak nem volt földje, ahol kellett volna a munkáskéz. Sosem jártunk messzebb, mint a közeli város, Thompsonville. Ott is csak kivételes ünnepnapokon.

A kicsiny családi faházunkban három helyiség volt: nappali, másképpen konyha és étkező egy nagy vaskályhával, és két háló. Egyik apánknak, a másik nekünk, gyerekeknek. Akkoriban ezt a szükség hozta így: a fiúk és a lányok gyakran megosztották a szobájukat testvéreikkel. Lakli kamaszok lévén ágyunkat már kinőttük, de voltak külön kis szekrénykéink, amiket apánk fabrikált. Ágyaink fejrésze összeért, így lefekvéskor nem láthattuk egymást. Felsőruháinkat, kabátjainkat a falba ütött szegeken tartottuk, mert nagyobb szekrény nem volt a szobában. Hátsó ablakunkból a hegyoldalban elterülő vadonra láttunk.

A tizennegyedik születésnapom után nem sokkal a pubertáskorba léptem, azaz a szőr elkezdett nőni a lábam között. Tudományom a szex terén a hátsóudvarban látottakra korlátozódott. Fogalmam sem volt, az emberek hogyan csinálják. A rá következő évben, tavasszal kezdtem maszturbálni. Kis házunk és még kisebb hálószobánk kevés lehetőséget az egyedüllétre, így rászoktam az éjszakai maszturbálásra, mikor nővérem már biztosan elaludt. Rozsdás ágyrugókkal, a nyikorgó deszkapadlón nem volt könnyű csendben maradnom, de megpróbáltam. A majd' minden este folytatott gyakorlatot beárnyékolta, de csiszolta is a tudat, hogy bármikor lebukhatok, és csak lassan szabad mozognom.