Emlékek az intézetből 6. rész - Soron kívül

Egy álló napot végigaludtunk. Ettünk valamicskét a vacsorából, majd ismét álomba zuhantunk.
Valamikor az éjszaka közepén kinyílt a cella ajtaja. Éles fény ömlött az arcomba. Az ajtó keretében az egyik lány alakja rajzolódott ki.
Odalépett az ágyamhoz, leguggolt, és a fülembe suttogott:
– Egyetlen kurva szó nélkül kelj fel, és kövess!
Karon ragadott és felrángatott.
Egy szál mosolyban léptem ki a cellából. Nagyon hideg volt a folyósón.
Nem mentünk sokat.
A málladozó vakolatú folyó egy vaskos acél ajtóban végződött.
A fehér csempéjű, talán 7x7 méteres szobában vakítóan erős volt a fény. Egy darabig hunyorítanom kellett, míg az álmosságtól csipás szemem hozzászokott. A ragyogás csupasz neoncsövekből áradt. A szoba egyik oldalán, kicsivel a fal előtt, egy furcsa szék állt. Méretét tekintve jobban illett volna rá a trónus elnevezés. A masszív fekete fából ácsolt, karfa nélküli, bőrhuzatos ülőalkalmatosságon számos pánt volt, amivel szorosan le lehetett rögzíteni a rajta ülőt. A támlán – mely kicsivel magasabb volt egy megtermett férfi ülőmagasságánál – fejtájékon egy puha támaszték volt. A "trónus" ülőkéje is elég különleges volt, ugyanis egy V alakú kivágás volt a közepén. Ha valaki rajta ült, akkor gyakorlatilag csak a combjai érintkeztek a székkel, az azok között lévő részeket elérhetően hagyva. A szék mellett alacsony, kerekes asztalka állt, amin egy dobozszerűség volt, műanyag ponyvával letakarva. A hűvös levegőjű helyiségben ezen kívül egy kis, alacsony, támla nélküli, kerek ülőkéjű fém szék, egy nagyobb szekrény, és egy zuhanyzótálca volt.
Feltűnt, hogy sehol sem látom a megszokott biztonsági kamerákat.
– Ülj székre – bökött Julia a fekete trónusra.
Úgy tettem. Kellemetlen volt az ülés a széken, mert a támla enyhén előre felé ívelt, kidomborítva ezzel a rajta ülő mellkasát. A lány elém lépett, majd komótosan hozzászíjazott a székhez: először a bokáimnál, majd a térdeim alatt s felett, a combtöveimnél, és a derekamnál. Lábaim széles terpeszben voltak nyitva.
Karjaimat, felemelve, a támla mögött rögzítette, valahol a tarkóm magasságában. Egy-egy szíj került ezután a könyökömre, és a honaljamra.
Christine mögém lépett, és egy vaskos, kesernyés ízű, gumiszerű dolgot nyomott a számba.