Családi kötelékek

Úgy emlékszem annak a júliusi éjszakának az eseményeire, mintha csak tegnap történtek volna.

A nővérem és a férje, a sógor hosszú üzleti útjainak köszönhetően, gyakorlatilag külön éltek, és ezért egy ideje én voltam kénytelen segíteni neki a ház körüli nehezebb munkákban. Többnyire már pénteken átmentem hozzá és a meló mennyiségétől függően általában szombat délután vagy este keveredtem haza. Különösebben nem bántam a dolgot, a ház ugyan messze volt (több mint hetven mérföldre a várostól) de szép helyen feküdt és tökéletesen alkalmas volt az elvonulásra valamint a heti irodai robot kipihenésére. Akkoriban a magánéletem is pangott, úgyhogy nem volt aki kifogást emelt volna a hosszú távollétek miatt.

Már három hétvégét eltöltöttem a fentebb leírt menetrend szerint, amikor a negyediken történt valami, ami mindent örökre megváltoztatott.

Azon a napon, hála egy közúti ellenőrzésnek és egy akadékoskodó fakabátnak, elég későn, körülbelül fél nyolc tájban érhettem a házuk elé, bekanyarodtam az udvarba és intettem az ajtóban álló nővéremnek. A szokásos üdvözlésünk általában egy ölelésből és egy arcra adott pusziból állt, de most legnagyobb megdöbbenésemre váratlanul odahajolt és hosszan szájon csókolt. Amikor szétváltunk nagyon feldúlt pillantást vethettem rá, mert hangosan felnevetett és évődve megjegyezte:

– Nocsak milyen félénk valaki ma este.

Éreztem, hogy elvörösödöm:

– Váratlanul jött, ennyi az egész. – dadogtam.

– Miért? Ennyire különösnek találod, hogy egy nővér megcsókolja az öccsét?

Nem volt sem erőm sem kedvem vitatkozni vele, ezért megvontam a vállam és bementem a házba, ahol már az asztalon várt a vacsora. Evés után leültünk a díványra és egy darabig a tévét bámultuk, miközben a kintről beáradó meleg miatt mindketten hideg Heinekent kortyolgattunk. Tíz óra tájban már kezdtem érezni a meleg és az együttes hatását, amivel nővérem is így lehetett, mert hirtelen előrehajolt és ismét szájon csókolt ezúttal még szenvedélyesebben mint azt az érkezésemkor tette. Megint csak meglepődni tudtam, de mivel a jócskán el is lazított, viszonoztam a csókot. Már épp kezdtem volna belelendülni, amikor hirtelen kibontakozott az ölelésemből, felkelt a díványról és megállt előttem. Ahogy végignéztem fölém magasodó alakján, belémnyilallt a felismerés, hogy életemben először tekintek rá nőként, és, hogy le sem tudnám tagadni, hogy mennyire tetszik az amit látok.