Egy ügynök naplójából 6. rész - Penelope Cruz

Ahogy a médiában lassan-lassan elcsendesedett, hogy Natalie Portman-t és engem megtámadott a megőrült titkárnőm, Julie, tudtam, hogy tovább kell lépnem, és néhány dolognak meg kell változnia.
Először is nagyobb biztonságra van szüksége a sztároknak, akikkel dolgozok, és nekem is. Fantáziavilágban éltem, amikor nem fogadtam fel egy testőrt vagy egy biztonsági őrt Nately mellé, vagy éppen magam mellé, úgyhogy úgy döntöttem, ezúttal külső forrásból keresem majd a biztonságot. Beszéltem néhány sztárral, és ők vagy személyes tapasztalatból, vagy közös ismerősök miatt Steve Coltot ajánlották, aki a KOA-t vezette, egy biztonsági céget a legnagyobb hírességek számára. Megkaptam a számát, és fel is hívtam az irodámból, miközben néhány filmszerződést lapozgattam.

– Steve Colt, President and CEO, miben segíthetek?
– Jó napot, a nevem Dean Simonds, enyém a Shooting Stars Talent Agency. Sokan ajánlották a cégét, a felesége is, Bridget. Azért kerestem, mert védelemre lenne szüksége néhány ügyfelemnek. Persze megértem, ha nem tudja vállalni.
– Ahh, a hírhedt Dean Simonds, aki pár hete majdnem golyót kapott a fejébe – viccelődött Steve a telefonban. – Sajnálom, ami Önnel és Ms. Portman-el történt. George Lucas biztos kinyírta volna, ha valami történik az ő kis Amidala királynőjével.
Nevettem.
– Hagyja csak. Elég fejfájást okoztak a zsaruk meg a riporterek, nem is akarok arra gondolni, mi lett volna, ha rosszabbul sülnek el a dolgok – mondtam.
– Megértem. Gonosz világban élünk. De itt a cégnél mind azért dolgozunk, hogy ezen segítsünk. Mivel néhány ügyfelét már így is védjük, azt hiszem, gyorsan meg fogunk egyezni – mondta Steve. – Mikor lesz szüksége az embereimre, és hányra?
– Amilyen hamar csak lehet. Azt hiszem, egy, talán két testőr elég lesz, ez a sztártól függ. Ha egy nagy díjátadó ünnepségre megyünk, akkor persze többre is szükség lesz, de máskor elég lesz egy vagy kettő. Csak azt szeretném kérni, hogy az emberei legyenek nagyon diszkrétek. Úgy értem, a magánbeszélgetéseinkkor, vagy éppen néhány üzleti találkozón szeretnék kettesben maradni az ügyfeleimmel. Remélem, megérti – mondtam, és a tollam a lábamra ejtettem, amiért ilyen hülyén hangzott. Mostmár késő, de biztos vagyok benne, hogy a pasas megérti, amit mondani akartam.
– Persze, megértem. Ez a specialitásunk, nem avatkozunk a sztárok magánéletébe. Átfaxolhatok Önnek egy listát az embereimről, s a szokásos dolgokat, de mivel Önnek sürgősen kéne pár ember, ajánlhatok máris néhányat. Kikkel lesz legközelebb találkozója? – kérdezte Steve.
Rápillantottam a naptáramra.
– Sarah Michelle Gellar? Vele ebédelek a jövő héten. Tudna küldeni pár embert, hogy vigyázzon ránk?
– Hát persze. Mint már mondtam, az anyagiakat ráér később megbeszélni. Nézze, örülök, hogy beszélhettünk, de most rohannom kell – mondta Steve.
– Rendben, viszlát. És kösz mindent – feleltem, és már hallottam is, ahogy Steve leteszi a telefont.

Miután a biztonságról már gondoskodtam, nekiláthattam következő feladatomnak – hogy találjak valakit, a Julie helyére állhat. Az interjúk megkezdődtek, ahogy letettem a telefont, és majdnem négy órán át tartottak. Az irodámban ki-bejárkáltak visszataszító nők, gyönyörű, de mindenféle végzettség nélküli, naiv lányok, s még pár vad külsejű fiatalember is, akikről látszott, hogy bármikor készen állnak összeroppantani valakinek a koponyáját. Kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy ezek az emberek nem véletlenül vannak munka nélkül. Csak most jöttem rá, hogy milyen jól végezte a munkáját Julie, még annak ellenére is, hogy teljesen őrült volt. Mindegyik újabb jelentkező jobban lefárasztott, de aztán nagy sóhajjal hátradőltem a bőrszékemben, és felkészültem a következő jelöltre.
– KÖVETKEZŐ! – kiáltottam ki a nyitott ajtón. Egy részemnek már nagyon elege volt a vesztesekből, akiket újra és újra ki kellett tessékelnem. De jó volt érezni azt az erőt, amit azelőtt még sohasem éreztem, mert mindig az ő helyükben voltam.

Egy hatalmas néger férfi jött be. Majdnem olyan magas volt, mint én, talán még magasabb is, és úgy nézett ki, mint egy focista. A feje tükörsimára volt borotválva, s a bőre valamivel világosabb árnyalatú volt, mint a többi jelentkezőé. Öltönyt és nyakkendőt viselt, ami mindegyik lélegzetvételénél majdnem szétrepedt masszív testén. A külseje ellenére eléggé idegesnek tűnt az irodám láttán. Egyik kezéből a másikba tette az iratait, a szobámat nézte, a falakon a díjakat, amiket az ügyfeleim nyertek, és ideadtak, hogy kiállítsam.
– Üljön le, kérem – mondtam neki. Ez kissé meglepte, de leült velem szemben, valósággal bepréselődve a székbe. Úgy tűnt, mintha nagyon megviselné ez az egész.
– Láthatnám az önéletrajzát? – kérdeztem végre, mert elég hülyén ült ott a székben.
– Hogy? Oh, persze, persze, természetesen – mondta, ás átnyújtott három félbehajtott lapot.
– Köszönöm – mondtam, kinyitottam, és átfutottam. Tulajdonképpen már döntöttem, de azért adtam neki egy esélyt. – Hmm... Damon Brill. Huszonhét éves. Brooklyn-ból. Nos, Damon, kissé elveszettnek tűnik itt Los Angelesben, pedig igazán nagyvárosból jött.
Damon megszólalt.
– Nem... Úgy értem, nem, uram. Egyáltalán nem vagyok elveszett. Tizenkét éve élek itt. Éppen most végeztem az USC-n, és megláttam a hirdetését az újságban, gondoltam, megpróbálom – Halkan beszélt, de a hangja mély volt és határozott, mint egy istené.
– USC, mi? Biztos hatalmas osztállyal végzett, mert ma a jelentkezők fele onnan jött.
– Igen, uram. Idén több, mint ötezren, háromezer-ötszázzal többen, mint tavaly. CSak az én tagozatomon, az üzletin, ezren. De azt hiszem, ez az önéletrajzomban is benne van – mondta mosolyogva. A fogai majdnem tökéletesen fehérek voltak, és volt valami a mosolyában, amitől őszintének és becsületesnek látszott. Talán az incidens miatt volt, ami a múltkor történt, de valamiért biztonságban éreztem magam, mióta a szobába lépett. Talán nem egy újabb sikertelen jelentkező.
– Igen, látom. Dicsérettel végzett, 3. 89-es átlaggal. Ez igazán lenyűgöző, Damon. Majdnem túlságosan is, ehhez a munkához. Itt nem lehet annyit keresni, amennyit máshol kaphatna, mint bizonyára rájött – mondtam neki, kívéncsi voltam, hogyan reagál a negatív érvekre.
– Igen, uram, tudom. De tízéves korom óta arról álmodom, hogy mozisztárok közt lehessek. Ezért költöztünk édesanyámmal Los Angelesbe... ő is a közelükben akart lenni. Nem vagyok színész, talán lehettem volna futballjátékos, de nem volt hozzá kedvem. Úgy érzem, az ön cégével kerülhetek a legközelebb híres emberekhez – felelte, és ezzel végképp megválaszolta a pénzzel kapcsolatos megjegyzésemet. Damon nagyon megbízhatónak tűnt, ami igazi kincs itt, Los Angelesben, nem is beszélve arról, hogy nem volt színész.
– Szóval itt akar dolgozni, az alacsony fizetés ellenére, hogy kövesse az álmait? – dőltem hátra a székemben. Már a kegyeimbe fogadtam. Ezzel a kérdéssel csak az elszántságát akartam próbára tenni, eloszlatni az utolsó kétségeimet is, és végképp eldönteni, hogy övé-e az állás.
– Igen, uram, semmi kétség. A mama mindig azt mondta: hallgass a szívedre; kövesd az álmaid. És ez az én álmom, még akkor is, ha nem kapok érte túl sok pénzt. Sőt, megígérem, Mr. Simonds, itt leszek már egy órával nyitás előtt, és későig itt maradok, panaszkodás nélkül – mondta Damon, mosolyogva. Az idegessége elszállt, és hirtelen úgy éreztem, mintha egy rég nem látott baráttal beszélgetnék, aki kiönti nekem a szívét. Talán megkeményedtem Los Angelesben, de a szívem azért még nem vált kővé.

– Ez nagyszerű, Damon. Igazán... – álltam fel. Nem akartam kétségek között hagyni. – Gratulálok, a munka az öné.
Damon arca felragyogott, mint egy . Széles mosolya még nagyobb lett, s a szemei izgatottan ragyogtak.
– Köszönöm, uram, nem fogja megbánni. Megígérem – mondta, átnyúlt az asztal fölött, és kezet fogtunk. A keze erősen szorította, az enyémet, de határozott kézfogása volt, és ez mindig jó jel.
– Biztos vagyok bene, Damon – mosolyogtam. – Nos, mikor tudna kezdeni?
– Amilyen hamar szüksége lesz rám, uram – válaszolta izgatottan.
– Jó. Most van magára szükségem. Menjen ki az irodámból, át a hallon, aztán jobbra. VAn ott egy kávéfőző automata, és egy főzőfülke. Egy ügyfelet várok, mostmár bármelyik pillanatban megérkezhet, és azt akarom, hogy legyen egy kis ital és gyümölcs a számára, ha esetleg megkívánja. Ha segítségre van szüksége az espressoautomatával kapcsolatban, csak kérdezzen meg valakit. Üdvözlöm a fedélzeten, és kérem szólítson Dean-nek – mondtam.
– Igen, uram, máris hozzálátok – ugrott fel Damon a székből, és már szaladt is ki a hallba. Nem tehettem róla, de mosolyogtam az igyekezete láttán. Mint egy kiskölyök a suli első napján.
Mosolyogtam, amíg kiment, aztán hozzákezdtem a papírmunkához, de nem sokáig dolgozhattam, mert megint félbeszakítottak. Kopogást hallottam az ajtón, az ajtó kinyílt, és besétált Penelope Cruz.

Penelope már a hazájában, Spanyolországban is sztár volt, Amerikában csak most kezdett igazán híressé válni. Nem volt túl magas, talán 150 centi, és olyan teste volt, mint egy modellnek. Fekete baby doll-póló volt rajta és farmer, hosszú, barna haja a vállára hullott, ahogy besétált.
– Dean? Remélem, nem zavarlak. Nem volt kinn a titkárnőd, úgyhogy egyszerűen beengedtem magam – mondta mosolyogva, egy kis spanyol akcentussal.
– Nem, dehogy, Penelope, gyere be, ülj le. Tulajdonképpen csak most vettem fel valakit, hogy helyettesítse Julie-t, most hogy... már nem jön vissza – mondtam egy kicsit szomorúan.
– OH! Persze! De buta vagyok, elfelejtkeztem róla! Sajnálom, Dean, nem akartam szóbahozni. Hallottam róla, de éppen Kanadában voltam... Ne haragudj, nem akartam – mondta Penelope bocsánatkérően.
– Jól van, semmi baj, nem várom el az ügyfeleimtől, hogy lépést tartsanak a magánéletemmel – mosolyogtam.

Az ajtó halkan megint kinyílt, bejött Damon, egy üveg vizet hozott, és egy kosárkát friss mangóval, naranccsal és kiwivel.
– Mr. Simonds, úgy értem, Dean, itt van a gyümölcs, amit kért, és... – hirtelen elakadt, mikor Penelope megfordult és ránézett. A kosár megremegett a kezében, és egy percig azt hittem, hogy elejti. – Ööö, elnézést... én ööö.. nem tudtam... ööö... hogy van itt valaki. Sajnálom! – mondta Damon akadozva, miközben letette a kosarat az asztalom sarkára, aztán gyorsan kiment.
– Köszönöm, Damon! – kiáltottam neki, mikor becsukta az ajtót.
Penelope hozzámfordult, és elmosolyodott.
– Az új titkár? – kérdezte nevetve.
– Igen. Hogy tetszik? – kérdeztem. – Két perccel azelőtt vettem fel, hogy ideértél. Talám egy kissé még zöldfülű.
– Tetszik. Még mindig jobb, ha ártatlan, minthogyha megfertőzte volna az itteni élet.
– Szerintem is. Hol tartottunk?

Penelope-val egy új szerepről tárgyaltunk, egy hamarosan megjelenő fimben. Nem igazán A-listás lehetőség, de jót tett volna a karrierjének, ha egy-két sikerfilmben is dolgozik. Amíg beszélgettünk, szinte le sem tudtam venni a szemem a hosszú, sima lábáról, és finom bőréről. Natalie-val megígértük egymásnak, hogy még összejövünk, ha lehet, de soha nem volt szó róla, hogy nem fogunk randizni (vagy az én esetemben kefélni) másokkal. Szóval, míg én megpróbáltam nem túlságosan bámulni, Penelope folytatta.
– Nos, te vagy az ügynököm. Ha szerinted ezek a szerepek közül valamelyik megéri, akkor megbízom a döntésedben – mondta Penelope mosolyogva. Nem is figyeltem arra, amit mond, szinte elvesztem a lábai közt, ahol kereszteb tette őket.
– Dean? Figyelsz rám egyáltalán? No lo cre. Está fijando a mis piernas! – mérgelődött Penelope.
– Én aztán nem! – vágtam rá. Igaz, hogy északon nőttem fel, de azért tudok spanyolul. Ebben a városban ez egyszerűen elengedhetetlen.
– Igazán? – kérdezte Penelope mosolyogva. – Akkor mit mondtam?
– Azt mondtad, hogy "ez nem lehet igaz, ez a fickó a lábaimat mustrálja" – vágtam vissza, mosolyogva, hogy pontosan tudtam, mit mondott.
– Hmm... úgy látszik, nem hiába tanultál spanyolul. De ha nem nézted a lábaimat, akkor miért vagy olyan szórakozott?
– Nem is tudom, csak valahogy olyan nehéz koncentrálnom – hazudtam. – Úgy értem, a baleset óta. Elvesztettem egy jó barátot és egy jó titkárnőt egyben.
– Ahh... Megértem. Nos, ahonnan én jövök, megvannak a módszereink, hogy felvidítsunk valakit, és hogy elűzzük a gondjait. Megmutathatom, ha akarod.
– Az jó lenne – feleltem, noha pontosan tudtam, hova fog vezetni ez a beszélgetés (na nem, mintha panaszkodnék).

– Rendben. Először is a gyögyító eljáráshoz hozzátartozik az evés. Úgyhogy használjuk fel ezt a gyümölcsöt, amit a titkárod hozott, hogy felgyorsíthassuk egy kicsit az eseményeket – állt fel Penelope, megfogott egy gerezd narancsot, és elémállt. – A legjobb, ha egy kis friss gyümölccel kezdjük. És egyes férfiak szerint a citrus fajták remek afrodiziákumok – mondta, és leszakított egy darabkát a narancsból, szexin szopogatni kezdte. – TEssék, kóstold meg – mondta aztán, lassan a számhoz közelítve a kezét. Kinyitottam az ajkaimat, és hagytam, hogy a gyümölcsöt a számba engedje, és lenyaltam a gyümölcslét az ujjairól. A gyümölcs édes volt és maró, Penelope ujjai finomak és kicsik, óvatosan a számba kúsztak, a nyelvem mellé.
Lanyúlt, megragadott egy másik gyümölcsdarabot, és nagyon erotikusan tovább etetett. Talán a gyümölcs tényleg afrodiziákum, de lehet, hogy azért, mert Penelope ott állt tőlem pár centire, de a boxeralsómban hihetetlenöl megkeményedtem.
Míg lenyaltam pár újabb csöppet a kezéről, Penelope tovább etetett, és újra meszólalt.
– A másik stresszoldó, amennyire én tudom – nyúlt a blúza alá, kihúzta, előbukkantak nagy, olivaszínű, a fekete melltartónak feszülő mellei –, a szex. De azt hiszem, ezt te is ismered, ugye? – kérdezte, a kezei a derekára csúsztak, szexin előre-hátra mozgott, miközben lassan kigombolta a farmert, és lecsúsztatta magáról.
– Hát persze. Ez már rég nem titok – mondtam lágyan, és megfogtam a melleit.
– MMMMmm... ez jó. Mert ha az lenne, most meg kéne, hogy öljelek – suttogta Penelope, miközben hátrahajtotta a fejét az élvezettől, míg az ujjaim a keblein szaladgáltak, cirógatták, és össze-összenyomták őket.
Penelope hátranyúlt és kiengedte a melltartóját, szabadon eresztette a melleit. Gyönyörűek voltak, sötétek, mint az egész teste. Közepes méretűek voltak, a bimbók, s körülöttük a köröcskék valamivel világosabb barnák. Természetesen álltak a testén, ami olyan volt, mint egy modellé, készen álltak a gyúrogatásra és a becézésre, amihez rögtön hozzá is láttam.

Penelope kis akarta engedni az övem, de nekem jobb ötletem támadt.
– Folytassuk ezt egy kicsit kényelmesebben – mondtam neki, kézenfogtam, és a díványhoz vezettem, a szoba másik sarkába. Penelope végigfeküdt a kanapén, az egyik lábát feltette a dívány karfájára, a másikat pedig leengedte a padlóra. Odamentem az irodám ajtajához és bezártam, a fém halk kattanása valósággal betöltötte a szobát. Aztán Penelope-hoz mentem, és láttam, hogy nem vesztegette azzal az időt, hogy rám várjon, az egyik keze már a mellein volt, simogatta magát, a másikkal a bugyija alatt játszadozott (hogy a farmert mikor vette le, nem tudom). Sűrű, barna haja mostmár teljesen összezilálódott, és szééterült a dívány karfáján, ahol a feje pihent.

Letérdeltem, és lassan csókolgatni kezdtem a lábát, a nyelvemmel a combja belső oldalát kóstolgattam, amitől megremegett, ahogy a nyelvem egyre feljebb jutott. Élveztem a percet, és úgy döntöttem, tovább kényeztetem Penelope-t (nem mintha szüksége lett volna rá, gyönyörű ajkairól nyögések röppentek fel, miközben elmerült saját kis világában). Az asztaélhoz mentem, és egy gyümölcsöskosarat vettem a kezembe. Visszamentem a színésznőhöz, és mellémásztam a díványra.
Penelope barna szemei kinyíltak, figyelve és szexuális energiával telve, úgy figyelte, ahogy a kosárból kiveszek egy gyümölcsöt, és a köldöke felé emeltem, mindössze pár centire a testétől. A kezével már buzgón dolgozott, hogy saját nedveit minél előbb kinyerhesse, úgy döntöttem, egy kis gyümölccsel teszem könnyebbé a munkát. Ahogy a kezem a melleihez közelített, összenyomtam a gyümölcsöt, egy mangót, pont fölötte, hogy a friss gyümölcslé a testére csurogjon, és végigfolyjon a mellein. A szájammal a mellei fölé hajoltam, és a nyelvemmel tüntettem el a gyümölcslevet, lassan köröztem a kemény bimbócskákon át. Penelope felnyögött a gyönyörtől, és én még több levet csavartam a bal mellére, gyorsan tisztára nyaltam-szoptam, már-már majdnem az egész mellét a szájamba vettem.
Olyan egzotikus ízű volt, még sosem éreztrem ilyet, a gyümölcs édes nedve összekeveredett izzadó, remegő teste sós ízével. Leszakítottam egy gyümölcsdarabot és megettem, s Penelope szájához hajoltam, hogy egyszerre élvezhessem a mangót és a nő finom száját. Penelope éhesen viszonozta a csókot, s miközben felfedeztük egymást, a nyelve ki-be mozgott a számban, mint egy kígyó.

A csók megszakadt, háttrébbcsúsztam a díványon, és Penelope lábai közé másztam. Az ujjaim még mindig ragacsosak voltka gyümölcslétől, lassan csúsztam le velük a hasán, míg el nem értem a bugyijáig. Lehajoltam, és lenyaltam a gyümölcslét, aztán megragadtam a bugyit a fogaimmal, és szépen lassan nekiláttam, hogy lehúzzam róla, csak a szájammal.
Ahogy közelebb értem a nedves, remegő puncijához, az orgazmus ereje és illata áradt felém, és elöntötte az orromat. Nagyon finom illat volt, amit ösztünüsen mélyen beszívtam, miközben lehúztam a lábain át a fehérneműt. A puncija majdnem teljesen le volt borotválva, csak egy kis V-alakú szőrpihecsomó maradt meg a bejáratnál. Hihetetlenül szexivé varázsolta a nyílását, az átmenettel a sötét bőre és a még sötétebb szőrszálak között.
Kibontottam az övem, lecsúsztattam magamról a nadrágot az egyik kezemmel, a másikkal pedig a nő finom, sima bőrét cirógattam. A boxeralsóm a padlóra esett, keményedő dákóm kiszabadult. Ördögi mosolyt véltem felfedezni Penelope arcán, mikor először meglátta a farkam, valósággal felragyogott.
Penelope mellé másztam, és felemeltem az egyik lábam, így a rudam csak centikre volt hívogató, édes barlangjától. A karjaimban tartottam, újra egy csókban forrtunk össze, s én felemeltem a lábát a kanapé hátlapjára, a combjai így szépen kitárultak, készen várták a kezelésem. A kezemmel a lyukhoz irányítottam a farkamat, Penelope csípője már előre-hátra mozgott az izgalomtól. Egy kis előváladék már elő is bukkant a rudamon, és tudtam, hogy Penelope nedveivel keveredve ma itt csodákat fogunk művelni.
Egy határozott mozdulattal belényomtam majdnem mind a huszonkét centimet, amitől mindketten erősen összerándultunk, és a dívány hátának nyomódtunk, ahogy testünk eggyé vált. Penelope leengedte a lábát a dívány hátáról, és a lábaimra fektette, így húzott magába, miközben és ki-be mozogtam benne. A testünk egyszerre mozgott, ahogy keféltünk. Penelope hangosan nyögni kezdett, én pedig örültem, hogy az irodám ajtaja hangszigetelő anyagból készült.

A melleit szorongattam és simogattam, a tenyerembe vettem a hihetetlenül kemény barna bimbócskákat. Penelope csípője előre-hátra mozgott, gyorsan csúszkálva a farkamon. Felemelte a fejét, hogy végignézzen összefonódott testünkön, szemeiben ugyanazt az őrült vágyat láttam, mint amit már korábban is. Amikor belédöftem a dákóm, ő újra és újra megremegett egy kicsit, mellei fel-le ziháltak.
Éreztem, hogy Penelope reszket alattam, és egy kis forró vulkán tört ki a puncijából, a lábára és az ágyékomra csorgatva láváját. Már vagy két hete nem szeretkeztem, mióta Natalie elment, tudtam, hogy mostmár én is bármelyik pillanatban elélvezhetek. Végülis attól az érzéstől röppentem fel, amilyen nedves volt Penelope puncija a farkam körül. Egy kicsit reszketett a gyönyörtől, és a belső izmai összeszorultak a dákóm körül, úgy szorították, mint egy prés. Már nem voltam ura önmagamnak, a farkamból úgy spriccolt a nedv, mint egy locsolócsőből a víz, egyenesen Penelope puncijának legbelsőbb falaira.
A gyönyörú színésznő újra belémkapaszkodott, ahogy megint elélvezett, az izzadságunk, nedveink és az édes, ragacsos gyümölcslé maradéka összekeveredett a testünkön.

Kihúztam belőle a dákóm, és egyszerre sóhajtottunk fel. De a farkam még mindig kőkemény volt és láttam Penelope-n, hogy ő is készenáll a folytatásra. Ki akartam próbálni valami mást is, úgyhogy a fenekéhez irányítottam, a makkját pont a szűk is popsilyukához. A színésznő pontosan tudta, mit akarok, és újra felemelte a lábait, hogy jobban a lyukához férhessek.
Lassan beerőltettem a makkom a fenekébe, a nyílás természetesen ki akarta lökni a váratlan betolakodót. Penelope megpróbálta ellazítani az izmait, így kissé könnyebb lett a behatolás, de még mindig hihetetlenül szűk volt. Úgy nyolc centit kellett csak erőltetni, a többi könnyen becsúszott. Egy-két percig a karjaimban tartottam a nőt, így élveztem az erősődő szorítást a farkamon. Penelope először fintorgott egy kicsit, de mostmár úgy tűnt, ellazult, és folytathatjuk. Majdnem teljesen kihúztam a rudamat, csak a makk maradt benn, és még vagy öt centi, aztán újra erőteljesen benyomultam.
Először csak lassan nyomtam, nem akartam felsérteni, de ezúttal mindketten élveztük a benyomulást. Hogy egy kissé eltereljem a figyelmét, két ujjamat a puncijába csúsztattam, és lágyan ujjazni kezdtem, egy ütemben a lökéseimmel a fenekében. Nedves, finom húsa összerándult az érintésemre, mintha áram rázta volna meg. Nem is tudom, miért, de az összes nők közül, akikkel valaha összekerültem, a spanyol vérűek voltak a legjobbak az ágyban, egyszerűen hihetetlenül jók, a testük olyan mint a tűz. Az ujjaim gyorsan felvették a ritmust, és el-eltűntek Penelopéban. A színésznő megint elélvezett. a délután folyamán úgy ötödjére, ezúttal a kezemet árasztotta el friss puncinedvvel, ami végigfolyt a karomon is. Penelope megfogta a kezemet, a szájához emelte, és lenyalta és leszopta róla saját folyadékát, az ujjaimról egyenként.

AHogy ezt figyeltem, nagyon felizgatott, mintha már vagy háromnegyed órája basznám a seggét, és megint élvezni kezdtem. Ezúttal még idejében észrevettem, és őrült tempóban nyomtam ki-be a farkam. Olyan mélyen hatoltam belé, amilyen mélyen csak tudtam, a fenekét teljesen kitöltöttem a nedveimmel, és persze az egész farkam befedte a lé.
Penelope megmozdult és úgy helyezkedett, könnyen fel-le mozoghasson az egyre lágyuló rudamon, a lyukaiból csöpögött a lé, eláztatott körülöttünk minent. Végül lemászott a farkamról, és megpihent a mellemen, mindketten csak kapkodtunk a levegőért.

Valószínűled elszenderedtünk, mert kopogás térített magához.
– Dean? Ott van? Miért van bezárva az ajtó? – Damon volt.
Penelope szintén felriadt, és mindketten gyorsan magunkra kapkodtuk a ruháinkat, és megpróbáltuk rendbeszedni magunkat. Penelope egy szempillamtás alatt készen állt, de én is igyekeztem. Gyorsan az ajtóhoz mentem, és kinyitottam, aztán visszasiettem Penelope-hez, az asztalom mögé.
– Ööö... Nincs zárva, csak be van ragadva. Próbálja meg újra! – kiáltottam ki, miközben megigazítottam a nyakkendőmet.
Az ajtó kivágódott, Damon majdnem beesett rajta.
– Ó, elnézést... Csak azt akartam mondani, hogy mára végeztem. Nagy itt a káosz! – mondta keseregve.
– Hát igen, lehetne egy kissé nagyobb rend – válaszoltam.
– Nos, Dean, ez aztán reproduktív, akarom mondani, PRODUKTÍV tárgyalás volt – mondta Penelope. – Hívj fel otthon, és átfaxolhatod a szerződés utolsó változatát is.
– Rendben. Mindig örömmel, Penelope – búcsúztam tőle, miközben kiment az ajtón. Damon gyorsan elugrott a nő útjából. Penelope ördögien mosolygott rá, amitől a férfinak összeszorult a mellkasa.
Mikor a színésznő eltűnt, Damon odajött hozzám.
– Önök ugye nem... Úgy értem, ő nem... Miért? – kérdezte Damon.
– Damon, barátom, hamarosan minden kérdésedre választ kap majd. Még sok mindent kell itt tanulnia és tapasztalnia, de higgyen nekem, nem fogja megbánni – mondtam mosolyogva.