A Császár kertje 11. fejezet

Ezek után minden mozdulatát lesték a császárnénak. A kezdeti rosszullétei hamarosan megszűntek, és a boldog áldott állapot nyugalma szállta meg. A császár elhalmozta apró figyelmességekkel. Egy nap a sétálgattak, hogy megvegyék a babának a kelengyét. Gyönyörű selymet láttak. Az asszony, vágyakozó szemekkel simított végig a fekete alapon kézzel festett rikító mintákon. A császár unszolta, hogy vegyék meg az anyagot, de az asszony szerényen rázta a fejét.
– Nem, kedvesem. Túl hivalkodó ez nekem – Vu Ven – Sziung pedig intett az utána lépkedő szolgának, és titokban megvette az anyagot, aztán gyönyörű ruhát varratott belőle. Aznap, mikor a ruha készen lett, a császárné a babaholmikat rendezte a frissen átalakított . Arcára kiült az izgalom pírja. A császár felakasztotta a hálóban a csodálatos ruhát, aztán bement az asszonyhoz.
– Hoztam neked valamit – súgta a fülébe, és húzni kezdte az asszonyt, a kezénél fogva. Mikor az meglátta a hőn áhított anyagot, boldogan ugrott kedvese nyakába.
– Honnan tudtad, hogy ennyire vágyok rá?
– Ismerlek. A szemedből, a mozdulataidból, az arcod kifejezéséből – monda a császár, azzal felkapta az asszonyt, és már vitte is az ágyba. A ruhák hamar lekerültek, aztán a császár hanyatt dőlt, és a császárnét magához vonta. Selymes haját, és a hátát simogatta, az asszony pedig lenyúlt, és a heréit masszírozta. Közben csókolóztak, és ahogy bejárták egymás száját, vérük egyre hevesebben forrt. Az asszony széttárta lábait, és beleült a kéjrúdba. Aztán nem mozdult. Egyik úját férje fenekébe dugta, és onnan is ingerelni kezdete az egyre gyorsabban ziháló férfit. Érezte, hogy a férfi férfiassága egyre keményebb, aztán hirtelen elöntötte a forró mag. Azzal átfordultak, és most a császár gyors mozdulatokkal az asszonyt is kielégítette.

Mélyen elaludtak egymás karjában. Estefelé ébresztette őket fel a cseléd, hogy kész a vacsora. Jü Sziangh – Liu, természetesen az új ruhát vette fel. Ahogy az asztalnál térdelt, a lampionok fényében a kelme szinte életre kelt. A hatalmas sárga-piros virágok üdeséget hoztak a társalgásba is. Mikor leszedték az asztalt, és már csak a tea gőzölgött elöttük, a császárné megszólalt:
– Érdemelsz ezért valamit kedvesem. Ezért elmondom neked a következő mesémet.

Tizenegyedik mese: A selyemfestőről

Csin Si-Huang mestere volt a selyemkészítésnek. Ha kapott egy megrendelést, maga szedte eperfalombokon nevelte hernyók gubójából szőtte a selymet. Ilyenkor levonult a pincébe, hogy senki se láthassa, hogyan készíti a kelmét. Oldószeres vízbe áztatta a kis tökéletes alakú gömböcskéket, mikor a selyemszálakat összetapasztó anyag feloldódott, megkereste a szálak végét, és négyet összefogva, legombolyította azokat. Azután finom szövőszék mellé ült, és könnyű anyagot szőtt a fonalakból. A kész selymet vitte csak föl a műhelybe. Benedvesítette, aztán keretbe fogta, és nekiállt a festésnek. Virágokat, madarakat festett a kelmére. Hamarosan gyönyörű színek pompáztak rajta. A tengerkék virágok közepe sárgán ragyogott, a pirosaké pedig aranyos barnán. Köztük íbiszek és darvak nyújtogatták a nyakukat. Mikor kész volt a művészi festés, Csin Si-Huang belevasalta a színeket a selyembe. Aztán kimosta, és ismét kivasalta munkája gyümölcsét. A többhetes munka fáradságával nézte a kiterített színes selymet, és fájó szívvel gondolt arra, hogy oda kell adnia valakinek. Szerette a munkáit, már szinte testi vonzalmat érzett irányukba.

Egy nap, hatalmas megrendelést kapott a császártól. Új ágyasainak akart készíttetni selyem köntösöket. Segítséget is küldött, egy szolgálót, hogy legyen, aki vasaljon, és gőzöljön. A szolgáló elfoglalta csendben a földszinti kamrácskát, és nekiláttak a munkának. Beáztatták a gubókat, és forgatva az oldószerben várták, hogy a ragacsos anyag kioldódjon belőlük, aztán a lány elkezdte a vékony kis fonalakat letekerni. A férfi elnézegette a lányt, munka közben. Nem volt már fiatal, és szépnek sem lehetett mondani, de amikor dolgozott, valami hihetetlen fény ült az arcára. A keze pedig vékony, és hosszú volt. Ujjai ügyesen forgatták az apró kis motollát. Harmincnégy éjszakán át, csattogott a szövőszék, mire az összes köntösre való anyag elkészült. A lány, mikor egy vég készen lett, beáztatta a gyöngyházfényű anyagot, és hatalmas keretekre feszítve, a padlásra hordta, szárítani. A munkától megizzadva serénykedett. Ha nem kérdezték, egy hangja sem volt, éjjel pedig halk köszönés után, előbb a fürdőházba ment, aztán pedig lefeküdt.

Csin Si-Huang végre befejezte a szövést, és hozzáláthatott kedvenc munkájához, a festéshez. Előkészítette a fenti műhelyben a festékeit, ecseteit, aztán felmentek a padlásra, és lehozták az első keretet. Lelocsolták a selymet, aztán húztak még rajta, hogy tökéletesen kisimuljon. A férfi pedig a nedves anyag fölé hajolt, és nekilátott a virágok megfestésének. A világos színek kerültek föl először. Virágkelyhek, madárnyakak, pillangószárnyak. Majd jöttek a kék szirmok, szemek. Zöld indák és levelek. A lány közben folyamatosan nedvesen tartotta a még fehér helyeket. Aztán a fekete kiemelő kontraszt jött, majd az arany motívumok. Éjjel lett mire készen lett. Ezután a lány elvitte gőzölni. Egy nagy üst fölött rácsra fektették a keretet, az üstben tiszta vizet forraltak, és a lány a gőzben, belevasalta a csodálatos mintát az anyagba, majd a falnak támasztotta a keretet. Reggel Csin Si-Huang maga is elámult, hogy milyen gyönyörű is lett a kelme. Levették a keretről, és összehajtogatták. Közben kezük össze, összeért, és a férfi szívét valami rég nem érzett boldogság öntötte el.

A férfi neki kezdett a következő keretnek. Hirtelen ötlettel változtatott az előző motívumokon, és kicsiny templomokat festett a virágok közé, mintha csak egy ágat hajtanánk szét, hogy a távolba tekintsünk. Most még tovább tartott a munka, de megvárta, amíg a lány is végez a gőzöléssel, aztán ment csak ő is fürödni. A lány először meg akarta várni, míg a férfi végez, de az megengedte, hogy vele tartson. A lány a medence másik végébe vonult, és mosakodni kezdett. A férfi pedig látta, hogy ruha nélkül milyen szép. Gyorsan megmosakodott, és kiszállt a medencéből, mert kezdtek buja gondolatai támadni. Reggel aztán alig várta, hogy a lány kezéhez érjen ismét, az pedig hosszan nézett a szemébe. Lekerül az újabb keret a padlásról, és most hegyek kerültek az ágak közé. Kékes lilán, napsütötten bukkantak elő a virágos indák közül. Csin Si-Huang pedig kérdezgetni kezdte a lányt. A császárné egyik cselédje volt. Ügyes vasalásban, mosásban, azért küldték. Tavaly a férjét meggyilkolták a keleti tartomány lázadói. Nincs , meddő.

Éjjel aztán újra együtt fürödtek. A férfi most megvárta, amíg az asszony végez, aztán utána osont a szobájához. Jól sejtette, az asszony hanyatt dőlt a gyékényen, kezei egyre közelebb simogatták a combjait a barlangjához, aztán hosszú, finom kis ujjai rátaláltak gyöngyöcskéjére, és ő rövid izgatás után elélvezett. Az új selyemre pedig pajzán jelenetek kerültek. Az asszony érdeklődve szemlélte a kis ábrákat, és közben beharapta az alsó ajkát. Este pedig mikor kész volt a gőzölés, meg, megérintette a szeretkező párocskákat. Kereste Csin Si-Huangot, de az már lefeküdt. Pihent akart lenni a következő napon. Reggel, aztán amikor a selymet hajtották össze, és szemtől szemben álltak egymással, könnyű csókot lehelt az asszony szájára. Az belepirult, de nem húzódott el. A férfi most a szokásos mintát festette az aznapi keretre. Hamar végezett, aztán elnézést kért, és otthagyta a csalódott asszonyt. Az gyorsan elvégezte a maradék dolgát, lefürdött, és belépett a szobájába.

Legnagyobb meglepetésére a férfi ott várta. A gyékény a földön, pedig a szeretkező párokkal teli selyemmel volt letakarva. A férfi odalépett az asszonyhoz, levette róla a törölközőt, amivel betekerte magát, majd hosszan, szenvedélyesen megcsókolta, aztán ölbe kapta, és a selyemre fektette. Megfogta az anyag egyik sarkát, és a puha, finom selyemmel kezdte el simogatni mindenhol. Az asszony el, elakadó lélegzettel élvezte a gyöngéd mozdulatokat. A férfi keze a combok közé ért, és a selyem beborította a nedves kagylót. A férfi szája az asszonyéra forrt, és miközben nyelvük egymás szájában kalandozott, selyemmel burkolt kezével oda lent izgatta. Az asszony hamarosan levegőért kapkodva adta át magát a gyönyörnek. A férfi, a nő lábait a nyakába véve, a magáévá tette. A lágy selyem pedig beborítva őket, izgatva kötötte össze testüket kívülről, hogy a belső kötelék minél tökéletesebb legyen. A férfi pedig remegve mondta ki először az extázis csúcsán kedvese nevét:
– Szang Hszüe! Életem selyme!