Kérlek, ne keresd ŐT többé!

Történetem – melyet most megosztok Veletek – 1987-ben esett meg velem. Ekkor töltöttem be a 16-ot. Tele energiával, a hormonoktól hajtva – viszont egy óriási csalódással a hátam mögött – érkeztem meg családommal Münchenbe. Kicsit nehezen indult ez a két hetes nyári vakáció. Ha családostól nyaral egy kamasz, az bizony feszültségeket szül. Ezek a kisebb csatározások már útközben megkezdődtek, így némi keserűséggel szívemben kezdtem kipakolni a kempingben. Nem tetszett a hely, nem tetszettek az idegen emberek, az idegen nyelv. Úgy általában meg voltam róla győződve, hogy ez egy olyan nyár lesz, aminek emléke már az őszt sem éri meg.

Az igazat megvallva az első nap keserűsége hamar tovaszállt, és rájöttem, hogy azért a táj csodaszép, az emberek sem olyan közönségesek, mint elsőre gondoltam, inkább csak nyelvi nehézségek miatt gondoltam róluk ezt-azt. Csak egy valamivel nem voltam még most sem megbékélve. És ezek a német lányok voltak. Valahogy nem sikerült olyan lánnyal összefutnom, aki szimpatikus lett volna. Nem nyerték meg a tetszésemet. Lehetséges, hogy az én ízlésem tette magasra a mércét, de úgy gondolom, hogy itthon klasszisokkal szebbek a lányok. Ettem is a kefét, hogyan fogok így felejteni. Úgy éreztem, hogy az itthoni csalódás után egy kis kalandra lenne szükségem ahhoz, hogy újra két lábbal állhassak a földön. Mivel a "becsajozás" nem akart össze jönni, ezért éjszakánként kiköltöztem (vagy inkább beköltöztem) a kocsiba, és a frissen vásárolt kis TV-t a kocsi akkura kapcsolva a sport, zene, és erotika műsorok között szörfözve töltöttem az időt.

És egyszer csak becsapott a villám. A negyedik napon történt. Mivel aznap éppen Wartburg váránál kirándultunk, nem vettem észre, hogy új lakók "költöztek" a szomszédunkba. Így este, amikor ismét csak TV nézőbe indultam a kocsiba, vettem észre Őt. Gyönyörű volt. Egyszerűen földbe gyökerezett a lábam az autó mellett, mikor megpillantottam. Koromfekete vállon túlérő hosszú, majdnem teljesen egyenes haj, karcsú, sportos alkat, éppen csak ott gömbölyű, ahol kell. De ami igazán megfogott benne, azok a szemei voltak. Életemben nem láttam még ilyen gyönyörű zöld szemeket. Elvesztem benne, nem tudtam elszakítani róla a tekintetemet.