Érettségire készülvén

Ha az ember tizennyolc éves és gimnáziumba jár, tavasz felé már csak két dolog foglalkoztatja: az érettségi és a felvételi.
Magam is így voltam vele, mint minden normális végzős, egészen egy áprilisi, gimis nyílt klubnapig. Ekkor találkoztunk először. Közös ismerősünk mutatott be azzal, hogy visszalátogattál a régi iskoládba bulizni egyet, – hiszen te már főiskolára jársz. Először csak a nyílt vidám mosolyod, meleg barna kíváncsi tekinteted tűnt fel, egy félhosszú, szőkés hajú, kicsit erős alakú lány. Pár szót váltottunk, aztán elragadott a forgatag. Nagyon jó hangulatú est volt, mindenki nyomult, a fiatalság érezte, hogy a húzós időszak előtt jól teszi, ha kihasználja a szórakozás, lazítás minden lehetőségét. Néha – néha feltűntél, amint felszabadult mosollyal az arcodon, teljes testtel – lelkel élvezed a zenét, a tánc örömét. A szinte sugárzott belőled az energia és életöröm.
Egy hét múlva futottunk ismét össze. Az évfolyam néhány elvetemült alakja kitalálta, hogy tartsunk bolondballagást. Hülyébbnél – hülyébb, gyerekes vagy szakadt szerelésben – én például térdnadrágban, sildes sapkával és egy hatalmas cumival a nyakamban – vonultunk fel a város főbb utcáin. Nevetve integettél a járdáról a lassan vonuló lökötteknek. Amikor összeakadt a tekintetünk önkéntelenül egymásra mosolyogtunk, és Te az első hívó mozdulatomra mellém siettél. Az egész délutánt együtt sétáltuk végig, megfogtam a kezed, átöleltem a derekad, mindezt teljesen természetes módon. Egyáltalán nem tiltakoztál, sőt néha hozzám is dőltél a lökdösődésben. Hangulatunk fokozódott érezve testünk izgató közelségét, pedig közben az eső is eleredt. Persze Te imádod az esőt. Selymes szőkés – barna hajad fehér homlokodra tapadt, de piros orcádon, telt ajkaidon mindig jókedv ragyogott. A többiek már rég hazamentek, de mi estig járkáltunk, közben megosztottuk egymással érzéseinket, gondolatainkat, félelmeinket. Megbeszéltük, hogy az érettségi szünet alatt, amikor legközelebb itthon leszel felhívsz, és jó lenne, ha még találkoznánk. Búcsúzóul sok – sok pici csókot leheltél a számra.
Mondanom se kell hamar eljött a május, dolgozat – dolgozat hátán, és egyre csak Te jártál a fejemben két számtanpélda vagy töritétel között.