Emlékek az intézetből 5. rész

Másnap, késő délután nyílott az ajtó, és az aligazgatónő lépett be.
Habár anyaszült meztelen voltam, ijedten felpattantam az ágyból.
Az ötven év körüli, ráncokkal barázdált arcú nő szürke szemei kifürkészhetetlenek voltak.
– Öltözz, egy ideig máshol fogsz lakni – jelentette be.
Gyorsan magamra kapkodtam a nadrágot és az inget. Egyre idegesebb lettem. Jól emlékeztem arra, amikor legutóbb találkoztam ezzel az asszonnyal.
– Kövess!
Szótlanul lépdeltünk végig az intézet folyosóin. Jó sokáig mentünk, míg a lakószárnnyal ellentétes épület alagsora felé vettük az irányt.
A lépcső itt már nem volt olyan jól karban tartva, és az alagsor padlója is csak csupasz beton volt. Enyhe pinceszag áramlott a falakból. Az elém táruló folyósrendszert gyéren világították az alacsony mennyezetről csüngő, csupasz villanykörték. Öt-hatméterenként szabványos – szegecselt, tömör acél – börtönajtók voltak mindkét oldalon.
Végül egy fehérre mázolt, kétszárnyú ajtó elé értünk.
Belépve egy jókora orvosi szobába jutottunk. Néhány ágy, egy zuhanyzótálca, meg mindenféle orvosi eszköz, és egy alacsony, kövérkés, szürke kosztümös asszonyság volt a szobában.
Az aligazgatónő intett, hogy maradjak a bejáratnál, aztán odalépett a szobában lévő nőhöz, és váltottak néhány halk szót. Mikor befejezték, az aligazgatónő anélkül, hogy egy pillantást vetett volna rám kisietett a teremből.
A telt nevelőnő felém nézett majd így szólt.
– Gyere ide, és vetkőzz le.
Tétován, de megindultam. Odaléptem az egyik ágyhoz, és esetlenül kihámoztam magam a ruháimból. Még mindig nem tudtam megszokni, hogy vadidegen emberek előtt vetkőzzek le teljesen.
– Nem kell félned, nem foglak bántani. Megvizsgállak, leborotvállak, és kész.
Így is történt. Elég alaposan végigvizsgált, meghallgatott mindenütt, vért, vizelet mintát vett. EKG, és terheléses tesztet is csinált. Legvégül, a heréimet és a prosztatámat vizsgálta meg, ami kellemetlen volt, de egyáltalán nem fájdalmas. Mindezek után módszeresen szőrtelenített, majd a leborotvált helyeken bekent valami enyhén csípő krémmel.
– Ez majd lassítja a szőrzeted növekedését – magyarázta. – Készen is volnánk. Úgy tűnik makkegészséges vagy. Várj, itt kérlek – mondta, és kiment.
Amúgy is hűvös volt a szobában, de valahogy jobban fáztam a borotválás után.
Jó tíz perc múltán tért vissza a doktornő, egy nem túl bizalomgerjesztő férfi társaságában.