A megtévedt lány 1. rész

Éva harmadik hete dolgozott a butikban, amikor nem bírt ellenállni az egyik melltartónak, és zárás után felpróbálta. Megnézte magát a tükörben. Mintha rá öntötték volna. A 70/a – s melltartó csipkéi közt áttűnt a pici, hegyes mellbimbó. Hiába tudta, hogy helytelen, amit tesz, felvette rá a pulóverét, és kabátját. Beköszönt hátra az irodába, és kilépett a hóesésbe.
Égette a testét a ruha. Ideges volt.

Középiskolát is ezért kellett változtatnia: ellopta az egyik osztálytársa – Kenesei Klaudia – óráját. Nem volt túl értékes, de neki mégis kellett. Mikor kilépett az iskolaajtón mellé lépett az igazgató, és az ofö. Elkérték a táskáját. Megtalálták benne az órát. Megmondták neki, hogy a földrajztanár látta, amikor elcsente az asztalról, de úgy gondolták: adnak neki egy lehetőséget. Ha visszaadja, megbocsátanak, ha nem: tettenérik. Éva próbálkozott: sírt; könyörgött; mégsem indította meg a szívüket. Behivatták az apját, elmondták a történteket, és felkérték: azonnal keressenek másik iskolát. Annyi engedményt tettek, hogy indokként nem lopás, hanem egyszerűen egészségügyi probléma szerepelt az iratokban. Az órát, úgy adták vissza, mintha a folyosón találták volna meg.
Győrben találtak új iskolára. Nincs igazán távol, kollégiumban ellakhat. Az első évét elfogadtatták, és az "egészségügyi problémája" miatt, csak az új tanévben kellett elkezdenie járnia a második osztályba. Novemberben tanácsolták el, decemberben találtak az új sulira, még volt kilenc hónapja a kezdésig.
Otthon nem volt maradása. Nem verték meg, de kerülték a pillantását, és ő is lesütött szemmel járt.
Apja szerezte neki ezt a munkát. A főnök azt mondta: rizikós, hogy még nem töltötte be a tizenhatot. Csakis az apja kedvéért veszi föl. Valamikor régen tett neki egy szívességet, és ezzel viszonozza.

Ahogy hazaért, letépte magáról a melltartót, és a sarokba hajította. Sírva vetette magát az ágyra. Elhatározta, hogy másnap reggel – mivel délelöttös lesz – visszacsempészi a melltartót. Nehezen aludt el.
Miután fölkelt, és megreggelizett, betette a táskájába a bűntárgyat, és elindult.
Amikor beért, rögtön a fehérneműk felé vette az irányt. Azaz, csak vette volna, mert a főnök állt az útjába.
– Hová ez a nagy sietség? – kérdezte.
– Semmi, csak nagyon hideg van kinn, és jól esik a meleg itt benn. – próbált épkézláb magyarázatot adni.