Természet lágy ölén

Nézzük a vízesést. Nincs itt senki, csak mi ketten. A vízcseppek monoton csapkodása szövetségesünkké válik, amikor odalépek, és segítek neki vetkőzni.
Már ez a vetkőzés sem csupán vetkőzés. Koreografált tánc, erotikus háttérrel és céllal. Egyenként veszi le ruhadarabjait, de mindegyik előtt kéreti magát; játékosan huzakodunk, még birkózunk is. Amelyiket nem teszem el jó messzire, az visszakapja, és úgy tesz, mintha ismét felvenné. Közben én is vetkőzöm.
A fűágyra néz. Van benne egy bizonyos, nem túl nagy mértékű vágyakozás a Robinson-életmód iránt. Szereti a primitív helyeket, az sem baj, ha kényelmetlenek, neki ez külön örömet okoz. Ő fedezte fel ezt a helyet is?
Vízcseppek hullanak, minket már nem érhetnek el. Csábmosollyal ül le a fűágyra, még nem vetkőzött le teljesen, fehér bugyi és melltartó van rajta. Ettől megfosztani nem lesz könnyű, a szexuális játék egyik kelléke az értük-ellenük folytatott harc, és ezt ő is jól tudja.
Huzakodásunk nem vált komolyra, bár most fordulatot vesz – Ő vetkőztet engem. Ez számomra sokkal izgalmasabb. Ujjai fürgék, bár nem eléggé gyakorlottak. Segítek neki. Letérdelek mellé, aztán fél fordulattal én is a fűágyon ülök, besüpped alattam, alattunk. Belecsókolok a nyakába. A melltartóval próbálok elbánni, de egyszer csak megkönyörül rajtam, hátranyúlva maga kapcsolja szét ügyesen. Rávetem magamat, a két kezemben a két mell. Az ajkaim végre elkapják nyaka-válla hajlatát, és nem nagyon ellenkezik többé. Lenyúl, matat saját combjai körül, aztán érzem, eltűnt a bugyija. Megragadja két combomat, egy erőteljes rántással feljebb húzza testemet, közben lábam végre támaszra lel.
Már tudom, hogy kedveli a különleges helyzeteket. Érzem, most is ez lesz. Behunyom a szememet. Testem körül babrál, éppen OTT, beleilleszt testébe, és már egyek vagyunk. Ő is hanyatt fekszik, lábaink-combjaink összecsúsznak. Hát így akarja?