Munkatársi viszony

Alig 2 hónapja, hogy ismeretségünk több lett munkatársi viszonynál. Te vidéken dolgozol, ezért ritkán látlak, de gyakran hivsz és ez elég is. Nem kell jobban belebonyolódni, mint ami már amúgy is van.
Vártuk már ezt a vidéki konferenciát, ilyenkor Te is távol tölthetsz a családodtól 2 éjszakát. Egész nap szinte le sem vettem rólad a tekintetemet, őrjitő voltál a az öltönyödben, sármos, magas... Ha a megbeszéléssel voltam elfoglalva, akkor is éreztem, hogy engem nézel.
Nagyon hosszú volt a vacsora. Alig tettem le az evőeszközt, felém fordultál:
– Van kedved táncolni?
Meglepetten néztem rád, ott volt az összes kollégánk, és senki nem táncolt, hiszen a zongora csak háttérzenét adott. Azért megfogtam a felém nyújtott kezet és a zongora előtti kis szabad téren a karjaidba simultam. Óvatosak voltunk, ne vegye észre senki, hogy mi van közöttünk, látványosan nagyokat nevettünk, de közben izzott a tenyered a hátamon... Visszaültünk később az asztalhoz és azt hittem, soha nem búcsúzhatom el a többiektől jóéjt puszikat szórva szanaszét.
A szobámba érve egyből tusolni mentem, és alig álltam vizsugár alá, máris a gondosan oda készitett telefon. "Negyed óra és ott vagyok" – szóltál bele és már le is tetted.
Egy szál pólóban vártalak, tudom, szereted az ilyen meglepetéseket. A szobámba lépve szorosan átöleltél, csak ringattál a karodban egy darabig, aztán a szád a számat kereste. volt a csókod, már-már fájt, de épp ezt a szenvedélyt szeretem benned.