A postán

Eltelt egy teljes hét és szigorúan betartottam minden utasítást, amit Zsuzsa adott. Eleinte csak fájt a puncim, késobb azonban ez a fájdalom már múlt, és pár nappal késobb már nagyon, de nagyon hiányzott, hogy nem élvezhettem el. A vendégloben rettenetesen felizgattak, és sem akkor nem volt
szabad elélveznem, és természetesen utána sem Zsuzsa engedélye nélkül. Márpedig engedélyt nem adhatott, ha nem találkoztunk, és világosan megmondta, hogy következo hét szombatig feléje se menjek. Egész pontosan azt mondta, hogy addig feléjük se nézzek, amíg nem üzennek, de szombatig ez
biztosan nem fog megtörténni.
Aztán szombaton sem történt semmi. Nem kaptam üzenetet, a telefon sem csengett, és én már nagyon vágytam rá, hogy újra velük lehessek, és részt vehessek a játékokban. De ezen a hétvégén nem történt semmi. És nem történt semmi a következo hétvégén sem. Aztán a harmadik hét csütörtökjén kaptam egy levelet Zsuzsától:
"Geordina!
A parancsom, hogy a holnapi napon, 13:30-kor menj el egy csomagért a fopostára. A csomag a nevedre van leadva. A csomagban lesz egy levél, kövesd az abban foglalt parancsokat. Ha azonban nem követted ez alatt a pár nap alatt a parancsaimat, ha maszturbáltál, lefeküdtél valakivel, vagy csak felizgattad magadat, akkor jobb, ha el sem jössz. Ebben az esetben ugyanis nem büntetlek meg, hanem levetetem veled a ruháidat, és anyaszült meztelen kidoblak az utcára, és többet nem törodöm veled. Bízom benne, hogy rendes és szófogadó kislány voltál. A postára miniszoknyában, természetesen alsónemu nélkül mész. "
Másnap iskola után otthon átöltöztem, és siettem a postára. Azt vártam, hogy egy nagy csomagot fogok kapni madzaggal átkötve. Tévedtem.
A postán meglehetosen sokan voltak. Sokáig kellett sorban állnom a csomagkiadónál, és mire sorra kerültem elég sokan álltak már mögöttem. Mindenki türelmetlen volt. Átadtam az igazolványomat a postásnak, valamint a csomagazonosítót, amire hivatkozni kellett, és ami a levélben volt. Nézte egy
pillanatig, majd eltunt a raktárban. Elég sokára került elo. Egy nagy papírzacskót tartott a kezében, letette a pultra. Elohúzott belole egy darab papírt:
– Sajnos megsérült a csomagolás, ezért darabonként kell átvenni, leltár alapján. A leltárt a kollégák készítették, amikor megsérült a csomag. Így késobb nem lesz gond, ha valami elveszett belole. – mondta szenvtelenül.
Elkezdett dobogni a szívem. Miket rakhatott bele Zsuzsa a csomagba? A postás belenyúlt a zacskóba, és kihúzott belole egy szoknyát.
– Egy miniszoknya. – mondta, aztán a papír fölé hajolt, kikereste a listából, és kihúzta. Közben többször is valamit dünnyögött maga elé, ahogy végigfutott a listán és kereste a miniszoknya helyét a sorok között. Letette a szoknyát a pultra. Kivette a következo darabot:
– Egy bilincs.
A sor közben mögöttem egyre nott. Néhányan mintha nevettek volna mögöttem. Közben a bilincset is bejelölte a listán.
– nyakörv. – hangzott a következo tétel.
Most már bizonyos voltam benne, hogy elfojtott nevetést, és megjegyzéseket hallok a sorból.
– Nos, igen. – morgott maga elé a postás, amint kihúzta a következo tételt. – Nem igen tudom, hogy ez mi lehet, de talán a listából kikereshetjük.
A kezében egy teleszkópos távtartó volt, két vékony borövvel a végén. Számomra evidens volt, hogy ezeket bokához lehetett rögzíteni, és utána széthúzva a teleszkóp elemei bekattanva visszatolhatatlanok voltak a megfelelo gombok benyomása nélkül, úgy, mint egy esernyo szára. Csak ez a teleszkóp sokkal vastagabb volt, és folyamatosan lehetett kihúzni. A postás nézte a listát:
– Talán ez: teleszkóp borövekkel. Úgy látom a kollégák sem tudták, hogy ez mi lehet. – lette a távtartót is az asztalra.
A következo tétel egy mupénisz volt.
– Khm, nos, igen. – mondta a postás, és gyorsan lette az asztalra.
Most már egyértelmu megjegyzéseket hallottam a hátam mögül. Az emberek türelmetlenek voltak az egyébként is hosszú sor miatt, és most még a sérült csomagolás miatt is várni kellett.
– Nem lehetne gyorsabban elintézni a kis kurvát? – kiabálta valaki hátulról. A postás felemelte a fejét, és a szemüvege mögött szemügyre vette a kiabálót:
– Kérem uram, hogy moderálja magát. – teremtette le – Egyébként is, a kisasszony nem küldte, hanem fogadja a csomagot. Ön is csomagra vár, nem hiszem, hogy örülne, ha tételesen kellene átvennie. Vagy biztos benne, hogy mi van a csomagban?
Erre csend lett. A pulton ott sorakoztak egymás mellett a vékony kis miniszoknya, a bilincs, a nyakörv, a láb-távtartó és most már a mufallosz is. Rettenetesen szégyelltem magamat, és egyben kezdtem felizgulni is. Biztos voltam benne, hogy Zsuzsa direkt csomagolt úgy, hogy szétessen a csomag, és tételesen kelljen átvennem. Zsuzsa pontosan tudta, hogy idegenek elott mennyire szégyellni fogom magamat, és azt is, hogy ez mennyire izgató lesz a számomra.
A következo tétel egy acélgolyó volt félméteres, vékony lánccal. Most már egyetlen tételt sem mondott ki hangosan a postás, csak letette az asztalra, és kikereste a megfelelo tételt a papírról. Az asztalra került még egy vékony, rövid blúz, egy speciális bor melltartó, egy bor bugyi, szájpecek, álarc és egy levél. Aláírtam a listát, az egyes darabok visszakerültek a papírzacskóba, és indultam kifelé.
– Vigyázzon magára kisasszony. – szólt utánam a postás.