Éjszakai műszak

Repült a CD! Dühömben azt sem tudtam, hogy mit tegyek, a szemeim előtt a világ elborult, és vörösben lángolt. Visszapuffadtam a székbe! Rohadt Windows!! Nyugi – nyugi! Nyugtatom magamat, odalépek az ablakhoz kinyitom. Ez nem az én hetem volt. A munka hullámai a fejem tetejét verdesik, a barátnőm hideg mint a januári szikla, fáj a fejem (valami betegség bujkálhat bennem), és ráadásnak még itt ez a Windows is amit nem tudok rendesen belőni, hogy a nyomtató tudjon nyomtatni. Persze holnapra kell, és persze ma tudtam meg. Vágyódva gondoltam szerény hajlékom, ágyára, ahol lehunyhatnám a szemem, de oly távolinak tűnik a lehetőség. Felesleges is. Éjjel kettő van, mire hazaérek három, elalszom fél négy, és hatkor kelés. Akkor meg minek. Bent alszom, maximum kicsit büdös leszek. Már rágondolni is rossz. Kényelmetlenül feszengtem a székben, mert a fenekem elzsibbadt, és a tarkóm egyre jobban görcsbe rándul. De legalább nem vagyok egyedül. Legalábbis elméletben. Valahol a másodikon hallottam motozást, valamelyik kollégától. Remélem van egy kis kávéja, mert itt pusztulok a koffein hiánytól. Mindegy hagyjuk a nyomtatót úgy sem lesz jobb, ha idegeskedek, és a holnap reggel még hat órányira van, nem kell elkapkodni a dolgot, az úgyis csak rosszhoz vezet. Kimentem az ajtón, és a lépcső felé vettem az irányt. Áthaladtam a biztonsági őrök előtt, biccentettem, azok meg szánakozóan néztek felém, bár nem észkombájnok, de azért elég kedves emberek, ha arról van szó. A második emelet sötét. Ilyennek még úgy sem láttam, a jogi osztályon kevés a túlórázó, a főnöki irodából szűrődik ki a legtöbb fény, amit valószínűleg az íróasztali lámpa ad. Nem hallok neszelést, dehát olvasáshoz nem is kell. Megvonom a vállamat, és az ajtóhoz ballagok.
Az üvegajtós iroda meglehetősen nagy volt. Berendezése egy minden igényt kielégítő felsőbbrendűséget tükröző iroda asztal, rajta számítógéppel, hozzá tartozó főnöki szék, egy konferencia asztal, és egy bőrkanapé, és bőrfotel egyveleg!
A tárgyaló asztalon papír, és könyvhalmok között egy lány aludt. Haja rövid egyenes és barna. Arcát nem látom, mert eltakarja a bal kezével, amit párnaként használhatott, de a feje leesett róla. Lazában van. Valami melegítő, és egy póló, ami valószínűleg nem az övé. Az asztali lámpa fénye nem világítja meg teljesen a helyet, és nem látom a testét, de hirtelen buja gondolatok törnek felszínre. Megrázom a fejem. Ejnye! Civilizált felnőtt vagyok, a harminc évemmel, és nem fog elkápráztatni, a húszéves zsengeség. De nem bírom levenni róla a tekintetem. Bár csak másodpercek teltek el mióta beléptem a szobába, óráknak tűnik az idő, még a légzése is bájos.
Na jó hagyjuk. Hol a kávé?! Kibattyogok a folyosóra, a biztonsági világítás a folyosó szegletében éppen a kávéautomata felett hunyorog néhányat, majd folytatja a tompa fény kibocsátását. Az egész folyosó hirtelen olyan sűrűnek, és nehéznek tűnik. Fáradtság. Előkotrok a zsebemből némi pénzérmét, és beledobálom az automatába. Megnyomom a gombot, és hallom ahogy felbőg a gép. Háló! Ez nem szokott ilyen hangos lenni. Szidom magamat. Nincs elég messze az iroda, ahol a lány alszik, és nem akarom felébreszteni. Előveszem a doboz cigit a zsebemből, és komótosan kiveszek egy szállal. A kávém elkészült, a cigim ég. Leülök az egyik fotelbe, és a nyugalom, és a fáradtság átveszi az agyam felett a hatalmat. Zsibongó agyamat, a koffein érzékennyé teszi, de ujjbegyem kitartó halántékmasszírozásától, elmúlik és energia képződik. Kinyitom a szemem. Magamat szidva látom, hogy a lány közeledik a folyosón.
Arca gyűrött az alvástól de bájos. Teste ruganyos, olyan "kicsinek" érződik. Álmosan dörgöli a szemét. A szeme. Ekkora álmos szemet még nem láttam. Gyönyörű szikrázóan fekete, mandulavágású szeme van, amivel rám néz, és isten bizony mosolyog!
– Hello! Jó reggelt! Te is éjszakás vagy? – elém ül, és a levegőben a friss parfüm finom illata érződik.
– Khm!! – kicsit nehezen jön ki a hang, kb. 12 órája nem beszéltem emberhez – Bocsi! Szóval, igen! Ritka eset, hogy éjszaka is bent maradok, de nem példa nélküli! Ugye én ébresztettelek fel. – nézzenek oda. Valóban rosszul esik, hogy így történhetett!
– Igen! De sebaj, úgyis tovább kell írnom a diplomámat.
– Jog! – óh én gyorsfelfogású barom, hogy miért ejtettem ki a számon? De mosolyog! Hál istennek!
– Igen! Szilvi unokahúga vagyok, és ő adott anyagot, meg lehetőséget, hogy itt lehessek! Már tegnap is itt voltam.
Tegnap?? Dehát tegnap itt voltam fent, nem láttam egy ilyen jó nőt? Még talán a Szilvinél is voltam, de ott nem volt bent az biztos. Homlokráncolás. A lány mosolya azonban megnyugtat!
– Tudom! El voltál foglalva, de ott ültem a szobában amikor Szilvihez jöttél, csak éppen nem vettél észre. – még jó hogy félhomály van, mert vörösödök – De semmi baj, mert láttam rajtad, hogy nagyon el vagy foglalva! Jonnie! – és mosolyog. Ez a lány hülyére vesz, de meg is érdemlem. Tudja hogy ki vagyok, én meg itten ismeretlen idegenként akarok vele beszélgetni.
– Akkor bemutatkozom! Jonnie Goodboy Tyler! Helyi informatikus, jelenleg idegbeteg státuszban. Benned kit tisztelhetek?
– Én Szabó Tímea vagyok, jogi hallgató. Utolsó éves és diplomamunka alatt... Hogy is mondtad? Jelenleg idegbeteg! – kedves telt szája folyamatosan mosolyog. – Kaphatok egy slukkot?
Talpra ugrok, és előveszem a megmaradt doboz cigimet, és egy szálat nyújtok oda. Elveszi, én pedig meggyújtom. A füst lassan lebeg a légkondicionált folyosó légterében. Csend van, de csupán a felszínen. Agyam száguld. Hol van már az idegesség, hol van a fáradtság. Lassan végigmérem, de nem feltűnően. Olyan mintha lopnék. Lopnék minden egyes képet. A melegítője viszonylag szűk, hozzáfeszül az ágyékának, és a vágydombok, finoman kirajzolódnak alóla. A melle elég nagy lehet, mert így a fotelben hátradőlve is elég szépen látszanak, és az is, hogy nincs rajta melltartó. Szeme becsukva, és élvezi a parázsló dohánylevelek szúrós ízét a szájában. Percek telnek el csendben, viszont nincs egymásra pislogás. Elmerülünk újra a nyugalom tengerében, és energiát merítünk onnan.
– Jonnie mennyi az idő?
– 2. 35 Jó korán van!
– Na én visszamegyek dolgozni! – igen igen, azt hiszem így lesz a legjobb. Visszamész dolgozni, én meg szépen lemegyek, és megoldom a problémát. – Már megírtam hatvan oldalt! Nincs egy kis apród kéznél? Kéne egy kávé, a kávégép meg rossz a konyhában.
– Tessék! Na én is megyek! – egy pillanatra összetalálkozik a szemünk, és mikor átadom az aprót, egy jéghideg kézhez érek hozzá.
A folyosón a lépcsőig nyugodtan férfiasan lépkedek, a lépcsőn lefele gyorsulok, majd szinte futva érkezem a szobámba. Sóhajtok egyet megnézem a plafont, és fejcsóválással visszamegyek a monitorhoz, ami gúnyosan hunyorog felém. Leülök. Újraindítok, és belemerülök a munkába. Egy fél órán belül nagyon jó helyen tartok, és sikerül nyomtatni. Csodálatos! Az a fél óra nyugi megtette a hatását. Lehet, hogy ez kellett volna idáig. Egészen fel vagyok villanyozva. Vígan írok egy pár e – mailt, a főnökömnek, hogy lássa még ilyenkor is bennvagyok, aztán rászáguldok az Internetre, kis erotikát nézegetni. (Nem szeretem a pornót! Annyira alpári, ráadásul sokkal jobb csinálni, mint nézni, és/vagy kézimunkázni! ) Erotikus élménytől mindig felébredek, ez így is történik. Már lehet vagy 1/2 3 mikor a telefonom.
Belső hívás. Na ez vagy az őrség, vagy Timi... Remény, és kétség cikázik át az agyamon, felkapom a telefont.
– Igen tessék!
– Hello! Én vagyok! – Timi hangja – Nem ébresztettelek fel?
– Nem! De én már túl vagyok a munkán! Te hogy állsz?
– Hát ezért is hívtalak! Van egy kis problémám. Azt hiszem kitöröltem amit eddig csináltam a wordben. Gyere nézd meg légy szíves! Mert kézzel megvan, csak hát azért hatvan oldal az hatvan oldal!
– OK! Megyek!
– De ugye nem probléma!
– Ugyan már! Ne butáskodj! Mindjárt ott vagyok!
– Köszi! – ez inkább egy kis lihegés volt, és a telefon megszakad. No meg az én szívem is, olyan hevesen dobog.
Átgaloppozok az épületen, fel a másodikra. Az iroda ajtaja most nyitva áll, a főnöki szék mögött Timi, idegesen tágra nyílt szemekkel mered a monitorra, aztán kissé megkönnyebbülten rám. Elmosolyodik. Nem hiszem el, még így is bájos!
– Na had lássam a beteget! Hogy történt?
– Hát azt hiszem arra kattintottam, hogy ne mentse a dokumentumot! Most meg itt állok megfürödve.
– Na had nézzem! – úgy hajolok fölé, hogy átkarolom. A fejem egészen az ő feje mellett van az állam pedig hozzáér, az ő nyakához, de csak egészen finoman. Elmélyülök az egérnyomogatásban. TEMP könyvtár, igen itt van. Alig néhány oldal hiányzik. Gyorsan szó nélkül elmentem a filé – t, és nyitva hagyom a Wordöt! – Meg is vagyunk. – kezeimet ugyan leeresztem, de fejem még mindig ott marad, és nem túl hangosan a profiljához fordulva beszélek. – Remélem nem veszett el sok belőle. – Észreveszem, hogy a borostám nyoma ott marad a nyakán. Valószínűleg nagyon érzékeny bőre van, de... Nem! Csak vörös! Hő folt, ilyen elő szokott fordulni. Mindennek konstatálása csupán néhány másodpercnyi idő, én nem mozdulok a lány pedig még mindig a monitort bámulja.
Lassan, nagyon lassan elfordítja a fejét felém. Fekete szeme most már engem néz, de úgy hogy a lélegzetem felgyorsul. Ő kifújja a levegőt, nem is vettem észre, hogy eddig benntartotta. A szeme elhomályosodik, és csókra nyílik a szája. Agyam elborul. Megcsókolom. Több ez mint csók. A nyelvével az elején csak egészen finoman érinti meg az enyémet. Körkörös mozdulatokat ír le, és nagyon finoman kardozunk egymás nyelvével. Hagyom, hogy Ő nyerjen. Ettől szenvedélye tüzet fog. Kezével beletúr a hajamba, én pedig átkarolom a derekát, és a nyakát veszem a kezembe. Érzem a nyelve selymes ízét, a karcsú dereka és a nyaka ívét a tenyeremmel. A teste forró, ahogy a kezem is.
Teljesen felállok, és felállítom őt is, úgy hogy közben nem állunk meg a csókkal. Nem gyors inkább mély a csók. Összekulcsolom a kezem a derekán, majd a gerincén felfelé elkezdem simogatni a pólón át a gerincét, és a hátát. A körmömmel is vakargatom egy kicsit, érzem a libabőrt a nyakán, és a hatalmas sóhajtásokat. Csodálatosan reagál, minden mozdulatomra. Lassan elszakítom a számat az ajkáról, amiért egy bosszankodó pillantást kapok, de lehajolok (egy jó fejjel kisebb nálam), és megpuszilom az állát, majd végigcsókolom az álla ívét egészen odáig, ahol a jobb füle kezdődik. Beszívom a cimpát, és a külső peremen végighaladok a nyelvemmel kaszálva. Szorítása egyre erősebb lesz. Végigsimít a tenyerével, a fenekemig, majd belekapaszkodik. Az én ágyékom is lángol már. Ajkaim elválnak a fülétől, és lassan nyalogatva, csókolgatva és harapdálva végig veszem a számmal az egész nyakát, majd a nyakszirtjébe beleharapok. Ilyet még nem csináltam, de tetszik neki. Hatalmas nyögés szakad fel belőle. Kezeimmel lesimogatom róla a több számmal nagyobb pólót, és már ott áll előttem félmeztelenül. Csodálatos melle van. Nagy, de nem lóg, és a mellbimbója kicsi, és kemény. A szeme fátyolos, és kezével a mellére hajtja a fejemet, kezével számba adja a mellét, és közben simogatja, hol magát, hogy az arcomat. Ennyire még nem gerjedtem be senkire. Már szinte hörög, mikor kezelésbe veszem a mellbimbóját. Lassan nyalogatva megkeményítem, és egy kicsit meggyúrom a kezemmel. A másikkal ugyanígy teszek, de ettől az előző elárvul a szememben, azt is még egyszer. Nem tudom hányszor nyálaztam végig a mellét, de arra eszméltem, hogy letolja a melegítőjével együtt a bugyiját, és ott áll előttem teljesen meztelenül. A szőrzete vágva, de burjánzóan tárul elém egy csíkban. Felkapom, és a kanapéhoz viszem. Leültetem, és elétérdelek. Újra csókolózunk. Sokkal vadabbul és szenvedélyesebben mint bármikor eddig. Az arcomat fogja csókolózás közben, majd elengedi, és hátradől a kanapén. Én még egy kicsit ragyogok az üde fiatal női test látványában, aztán elkezdem végig csókolni. Ugyan úgy csinálom mint az előbb, igaz nagy gondot fordítok a kulcs csontjára, és a hasára, de a mellét, és a csípővonalát szinte lesúrolom a nyelvemmel. Finoman beleharapdálok a bal combjába belülről, majd hirtelen váltok, és rávetem magamat barlangjára.
Édes méz, nem volt ilyen finom nekem soha. Érett barack zamata, és mérete volt, mert megduzzadt rendesen az előjáték alatt. Vénuszdombját, és nagyajkait beszívom, és az ujjaimmal izgatom, miközben másik kezem körkörösen jár a nyílás körül. Finoman bedugom az egyik ujjam, majd a másikat is, és miközben nem hagyom abba a torkoskodást a vénuszdombjával, ki és be mozgatom.
Orgazmus! Ilyen még nem láttam, legalább kétszer ment el egymás után, ha nem háromszor. A finom késztetés és a megfelelő előjáték után hangos sikításokkal eljutott a csúcsra a lány. Boldog voltam.
Miután a sikoltozás pihegésbe ment át, nem hagytam abba a munkát, és az eredménye meglett. Az édes kaptár, még mindig ontotta magából az ambróziát, és én nem győztem nyalogatni. Újra éreztem, hogy megtelik vággyal, de ezúttal nem hagyott, hogy elvigyem a csúcsra. Egy kis eltolta a fejemet, és gyorsan vetkőztetni kezdett. Én csak a pólómat vettem le a többit ő intézte. Mikor anyaszült meztelenek voltunk leültetett az ágyra, és ő térdelt elém, de egyből hozzá akart fogni, hogy a kéjrudamat kényeztesse, de nem engedtem. Magamhoz húztam, mint ő engem az előbb, és csókoltam ahogy csak értem. Ő is eleresztette a szerszámomat, és vadul szorítva csókolt viszont. A vágy fátyla még mindig ott csillogott a szemében, és ő is érezhette a mellén, és a hasán, hogy én sem szenvedek impotenciában. Aztán végigcsókolta a mellemet, és a körmeivel a mellszőrzetemet karmolta finoman. Kimondhatatlanul jól esett. Kicsit megharapdált, de mikor a mellbimbómhoz ért felszisszentem, merthogy azt nem szeretem. Abba is hagyta, inkább a hasammal folytatta, de a szerszámom, már ott volt, és nem sokat teketóriázott. Nem szeretem a , úgyhogy nem fogtam a fejét, és nem húzogattam manuálisan a szerszámomon. Tudtam, hogy attól nem lesz jobb, viszont szükségtelen kényelmetlenségtől kímélem meg. De nem ez a lényeg. A meleg ami a szájából, és a nyelvéből a kéjrudamat érte, csodálatos volt. Komolyan vissza kellett fogni magamat, hogy ne öntsem magomat a szájába, két sóhajtással megúsztam, és gyönyörködve elmerültem az orális élvezetben. Először az egészet bekapta, és a jobb kezével csak irányban tartotta, majd átkulcsolta a golyóimat, a bal kezével, a jobbal pedig a bőrt húzogatta a szájába, miközben a nyelve ördögi köröket írt a makkomra. Leírhatatlan volt.
Mikor az egész szerszámom olajozottan csillogott felhúztam magam mellé. Ő átvetette a lábát rajtam, és szó szerint belecuppant ágaskodó lécembe. Az első másodpercet csukott szemmel töltötte. Én éreztem, hogy elrendezi magában a méretemet, kicsit megszorongatja selymes izmával a nyergét, majd lassú lovaglásba kezdett, hogy vénuszdombját izgassa. Én lehúztam a fejét, és csókoltam, ahogy a számon kifért, ő pedig az ütemet növelte. Elkezdett fel – le csúszkálni, és kimondhatatlan örömet okozott ezzel. Csípőjét egyre gyorsabban, és gyorsabban mozgatta, hol le fel, hol előre hátra, teljesen magába fogadva. Belülről csodálatos volt. Nem volt szűk, de nem lötyögtem benne, forró volt, és kívánatos. A szemei becsukódtak, és nemsokára mélyről jövő, először halk majd hangos kiáltásokkal, kéjben rángatózva újra elment. Ráhajolt. Izzadt teste tüzelt, melle hozzám ért, a lécem pedig egyre dagadt, de higgadtan csókolgattam tovább.
– Jonnie nem bírok többet! Most te jössz! – a hangja rekedt volt, és vágytól teli. De én úgy gondoltam, hogy nem eszik olyan forrón a kását.
– Hátulról szereted? – a válasz egy mosoly, és egy bólintás volt, majd leszállt rólam. Hátat fordított, és a kanapé háttámlájára támaszkodott, fenékkel nekem, a lábait pedig szétnyitotta. Na itt álljunk meg egy pillanatra. Tisztelt férfi társaim. Képzeljetek el valami egészen lenyűgöző látványt. A szép körte vonalú fenék és a barackos kéjbarlang összhatása, a szép női háttal szerintem mindannyiónkat Rafaellora, vagy Michelangelora emlékeztetne, és a csodálatos női portréira.
Az áhítatom kissé tovább nyúlt a kelleténél, mert Timi hátrafordult várakozás teljesen nézett rám. Háta mögé álltam, és behatoltam, de csak módjával, és mikor bent voltam, megálltam, és elkezdtem simogatni a páromat. Mindenhol. Felhúztam magamhoz, és a nyakát, most hátulról harapdáltam végit, a mellét masszíroztam gyengéden, és jobb kezemmel, ismét elkalandoztam le a puncija közelébe. A vénuszdombját masszíroztam a jobb kezemmel, a ballal a melleit ingereltem, az ajkammal pedig a fülét, nyakát, száját csókoltam. Teljesen begerjedt, és elkezdett le fel csúszkálni rajtam. Én értettem a célzást. Finoman visszaeresztettem az ágytámlára a kezeit, és megkapaszkodtam abban a gyönyörű fenekében. Először lassan csináltam, majd a teste ritmusát felvéve egyre gyorsítottam. A végére teljesen bevadultam. A hely az idő nem számított többé, csak a testünk, éreztem, hogy ott vagyok a csúcson, de még tartottam. Nem akartam kielégületlen vágyat hagyni magam után, majd mikor éreztem, hogy a teste megrándul, és az első sikoly elhagyja az ajkát, akkor én is elengedtem magamat. Két nagy lökéssel szabadjára engedtem a magomat, és az egész testem beleremegett a kéjbe. Ő is hörgött. Minden egyes kilövellésemnél sikoltozott a kéjtől, aztán mikor vége lett teljesen magába roskadt, és elkezdett sírni, ott a kanapé háttámlájának dőlve.
Én finoman kihúztam belőle magamat, leültem mellé, és leültettem a combomra. Átkarolta a nyakamat, és sírt. Azt hittem nem lesz vége. Én a hátát simogattam, és a haját. Aztán elhalkult, és csak azt éreztem, hogy csókolgatja az arcomat. Hozzábújt, és csak annyit mondott! Szeretlek!