A tetoválás

Tizenkét éves korom óta vágytam arra, hogy tetoválásom legyen. A kedvenc együtesem tagjai is sok tetoválást viseltek. Saját zsebpénzemből legalább három tetoválós magazinra fizettem elő. El tudjátok képzelni azt a kellemes meglepetést, mikor a 14-ik szülinapomon anyám felajánlotta, hogy elvisz egy tetoválószalonba, hogy megcsináltathassam az első tetoválásomat.
– Csak egy feltétellel – próbálta csillapitani kitörő lelkesedésemet – Ugyanazt a mintát tetetjük ugyanarra a helyre.
– Igen kicsim én is csináltatok egyet. – magyarázta látva kérdő tekintetemet.
Ez persze rendben volt részemről. Lelkesen előkerestem az ujságokat és végignéztük a mintákat. Egyik iránt sem tanusitott különösebb lelkesedést, és a
helyben sem jutottunk egyeszségre (nyak, váll, hát). Majdnem két hónapba telt mire
megegyeztünk a rajzolatban és a helyben. Egy kinai sárkány a bal mellünkre. Az
egyetlen női tetoválómüvészt kerestük meg a környéken, és elmondtuk mi is a
kivánságunk. Nagyon lelkesen fogadta az ötletet, és be is írt mindkettőnket
ugyanarra a napra, egy héttel későbbre. Annyira izgatott voltam, hogy az
iskolában is mindenkinek elujságoltam, mire készülök. Sokan mondták, hogy
kiváncsiak a kész ábrára, de szerintem csak a mellemet akarták megnézni. Igazából a fiuk mindig is csak azt akarták és ennek érdekében elég sokat legyeskedtek körülöttem. Nem kis szerepe lehetett annak, hogy ha csak tehettem, mindig is feszes kis felsőkben jártam, de az is benne volt, hogy csak tíz lány járt az osztályba.
Anyukám is hasonlóan csinos volt mint én, persze éretebb kiadásban. Általaban
copfban, vagy két lófarokban fogta össze haját. Ez jobban kiemelte szeplős arcát
és ragyogó zöld szemét. Amit mindig is irigyeltem benne az a mosolya és a
mellei. Kedves mosolya volt és szép kerek mellei. Persze az enyémek is fognak még nőiesedni, de akkor is... A lábait is szivesen elbitoroltam volna, az én
pálcikáim helyett.
Végül is elérkezett a nagy nap. Annyira izgatott voltam, hogy idétlenül végigvihorásztam az utat, próbáltam nevetni anyám viccelődésén. A tatováló azzal fogadott minket, hogy gondolkodott kicsit a témán és szerinte jobban állna egy kicsivel nagyobb sárkány. Jobban is mutat és nem is kerül annyival többe. Miután mutatott egy-két képet arról, hogy milyen kis elmosódott foltok látszanak évek múltán a kisebb mintákból, sikerült meggyőznie minket. Legyen a nagy.