Június 5.

A nyári vizsgaidőszakban történt. Június eleje volt, kibírhatatlan hőség annak ellenére, hogy már besötétedett. Az óra este kilencet mutatott. Másnap vizsga, de semennyire nem kötött le az anyag: csak ültem a könyv fölött, és gondolataim össze-vissza kalandoztak, miközben szidtam a nyári vizsgázás, és az azzal járó magolás kitalálóját. Képtelen voltam egy helyben megmaradni: fészkelődtem, mászkáltam a lakásban az ideális helyet keresve. Mindenhol hőség, hála a panelnek. Kitaláltam, hogy lezuhanyzok, az majd felfrissít és javítja a tanulási morálomat. Lekapcsoltam a lámpát, lekaptam a kis rövidgatyámat, majd úgy meztelenül kinyitottam az összes ablakot: valamelyest hűvösebb levegő áramlott be.
Bementem a fürdőszobába, kimostam a kádat és nekiálltam zuhanyozni. Nagyon jól esett a langyos víz, elvonta minden gondolatomat, és csak hagytam, hogy ömöljön rám a víz. A kedvenc gyümölcsízű tusfürdőmet választottam. Mikor a farkamat kezdtem mosni, az első érintéstől megmoccant, és abban a percben elöntött a vágy. Gondolkoztam, hogy kiverjem-e, de nem sok kedvem volt hozzá. Egy ideje már nem volt barátnőm, és az ilyen kis "magánszám" nem volt ritka nálam, ennek ellenére most mégse vágytam rá. Kiszállva a kádból megtöröltem magam, s farkam még mindig a félig kemény állapotban volt. Nem törődtem nagyon vele, és a derekam köré csavarva a nagy fürdőlepedőt kimentem az erkélyre elszívni egy cigit.
Szerettem kint időzni, mert forgalmas út lévén mindig sokan sétáltak arra, még így este fél tíz felé is. Ráadásul a földszinten lakok, így mindent jól megfigyelhetek. Természetesen főleg a lányokat. Most is jött pár, némelyikük magányosan, sokan párban a fickójukkal, és néhányan csoportosan, másik csajokkal. Aztán messzebb kiszúrtam egy leányzót, rövidnadrágban, rövid pólóban, mely csak a melleit takarta, megmutatva lapos, barna hasát.
Érdekes módon a mi házunk felé tartott, azért is tudtam szemügyre venni. Megállt a lépcsőház bejáratánál, amely mellett pont az én erkélyem van, és a csengősort kezdte tanulmányozni. Hosszú barna haja a vállára omlott, ahogyan a félsötétben próbálta kibetűzni a neveket. Ezt nem lehetett kihagyni, és megszólítottam:
– Szia! Kit keresel? Segíthetek?
Elsőre nem tudta, honnan jött a hang, de aztán rájött, hogy az erkélyemről, és rám emelte a tekintetét:
– A Juditékat, tudod, azt a szőke lányt. Itt lakik albérletben két másik lánnyal.