Anita 4. rész - Közös fürdés

– Úgy, mint amikor kicsik voltunk? – kérdezte Gabi.
– Akarod? – néztem rá.
– Megmosod a hátam?
– Persze. Engedd meg a vizet, én hozom a pizsiket! – mondtam neki, mikor beértünk a fürdőbe.

Izgi volt egy szál törülközőben lézengeni a lakásban. Aztán hagytam lecsúszni a fehér törülközőt, és meztelen testemre kaptam a bébi-doll felsőm. Jól meghúztam a vizeskancsót, és átmentem Gabi szobájába. A paplan alá nézve nem találtam a pizsamáját, de felemeltem a párnát, és ott volt, összehajtogatva. Ahogy magamhoz vettem, megláttam egy elhasznált Playboyt alatta. "Szóval ezzel alszik az én kis szentem... " – vigyorogtam, ugyanakkor a borzongás hulláma is átfutott rajtam, ahogy megláttam az izgatóan pózoló, velem majdnem egykorú lányokat a szétnyílt oldalon. Gondoltam egyet, és az ölembe kaptam a ruhával együtt, de úgy, hogy az öcsém ne vegye észre mindjárt.

Gabi csak hátrapillantott, mikor beléptem a fürdőbe, de elkerekedett a szeme. Ahogy elnéztem a csupasz combját, melyet alig takart a törülköző, észrevettem, mennyire besötétedett. Igaz, ma már sok minden történt... A villanykapcsolóért nyúltam, de eszembe jutott, hogy a kredencben maradt még pár mécses tavalyról. Térültem-fordultam, s mire újra visszaértem, Gábor már tekerte le magáról a törülközőt.
– Nem lesek – mondtam feleslegesen, mert öcsém már egyik lábával próbálgatta a vizet. Aranyosan feszülő feneke alól elősejlettek golyói, aztán egy pillanatra még láttam félmerev kuksiját, ahogy belemerült a vízbe. Letettem a cuccokat egy székre.
– Itt vagy? Nem tudtam az előbb, hová tűntél.
– Hozom a hangulatvilágítást! – mondtam, és elkezdtem kipakolni a mécseseket a kád szélére, meg a polcokhoz. Éreztem, hogy megduzzad a mellbimbóm, ahogyan öcsém vékony hálóingen átsütő tekintete pásztázza, de megálltam, és nem kaptam oda, ahogyan régebben tettem volna. Hátha a természetes viselkedés eltereli mindkettőnk figyelmét éledező férfiasságáról... merthogy éledezésben nem volt hiány, amennyire ezt a lassan egymást érő habszigetek között meg tudtam állapítani. Régebben semmi nem zavarta a helyzet semlegességét, bár az már tényleg régen volt...
– Na, mutasd magad! – térdeltem le a kád mellé, mint kiskorában, mikor én voltam soros a fürdetésben.