Apró vétkek

Lilla a barátnőm.
Kettőnk barátsága akkor kezdődött, amikor az általános iskola első osztályában, a legelső tanítási napon Jutka néni egymás mellé ültetett minket. Középső padsor, első pad: mi voltunk az osztály legkisebb gyerekei, ezért a tanító néni ültetési stratégiája szerint nekünk jutott ez az elit hely. Megtiszteltetésnek vettük a dolgot: mindössze hatévesek voltunk...
András, egykori élettársam, eddigi életem alfa-hímje nem kedvelte Lillát. Főleg azután nem, miután jobban megismerkedtünk egymással, és járni kezdtünk. Valami nyakatekert módon riválisának érezte a barátnőmet, és erre meg is tette a maga kisebb-nagyobb célzásait. Talán azt szerette volna, és titokban valószínűleg arra számított, hogy a kettőnk barátsága Lillával teljesen fellazul, aztán idővel elenyészik. Valamennyire tényleg eltávolodtam a barátnőmtől, és ez a tény sajnos egészen addig nem zavart, amíg András mellett voltam.
A Lillához fűződő barátságommal kapcsolatban nem voltam teljesen őszinte Andráshoz. Egyes dolgokat nemcsak, hogy eltitkoltam előle, hanem egyenesen le is tagadtam. És tettem mindezt a legkisebb lelkiismeret-furdalás nélkül. Tehettem: Lilla nem hatalmazott fel rá, hogy bárkit is beavassak a barátságunk részleteibe.
Lilla olykor nálam töltötte az éjszakát. Esetenként akkor is, amikor még Andrással éltem, és az élettársam éppen bevállalt egy-egy ügyeletet. Amikor Lilla még férjnél volt, azt szokta mondani otthon, hogy azért jön át hozzánk, mert én időnként félek a sötétben. Hihetetlen, hogy van olyan felnőtt ember a világon, aki ezt beveszi, de tény, hogy van.
Néha megnézünk egy-egy filmet, de leginkább beszélgetni szoktunk. Esetenként komoly, sőt komor dolgokról, máskor pedig szinte csak azért, mert jólesik járatni a szánkat. Rengeteg mondanivalónk van egymás számára, képesek vagyunk éjszakákat átbeszélni. Szoros és mély lelki kapcsolat fűz össze kettőnket. Talán ebből is következik, hogy olyan dolgokról is el szoktunk beszélgetni az együtt töltött estéken, amelyeket mással soha nem osztanánk meg. Talán csak az anyánkkal. Illetve csak az én anyámmal mindketten, mert Lilla anyja különleges színfolt az anyaság palettáján.
Persze adódtak már másféle alkalmak is. Feszültségoldó alkalmak, melyekre András utalt... Nem sokszor, de azért akadtak. Nem is tudom, hogyan alakultak így a dolgaink Lillával. Tény, hogy amit néha művelünk egymással kettesben, azt egyikünk sem lenne képes más nővel megtenni. Talán a kettőnk barátnői kötődése régebbi keletű, és erősebb az átlagosnál. Mindennapi létünk, gondolatvilágunk, érzelmi életünk rengeteg ponton érinti, keresztezi egymást. És, mint ahogy a párhuzamosok is a végtelenben találkoznak, legalábbis a geometria tanítása szerint, úgy a kettőnk párhuzamos szexualitása is találkozik néha – ha úgy tetszik – a végtelenben.
A szoros lelki kötelék, a kölcsönös gyengédség, és az ebből táplálkozó érzelmek magától értetődő következménye lehet, hogy úgy viszonyulunk egymás testéhez, akár a sajátunkhoz. Már gyerekkorunkban is jólesett, megnyugtatott minket a kölcsönös fizikai közelség. Amilyen szabadon beszéltünk egymásnak legtitkosabb gondjainkról, legintimebb problémáinkról, ugyanolyan természetességgel, mindenféle gátlás nélkül érintettük, simogattuk, öleltük meg egymást bármikor, bárhol.
Mivel nem ez képezi barátságunk lényegét, ezért igen ritkán jutunk el testi gyengédség terén a tényleges szexualitásig. Nem provokáljuk ki, de ha a helyzet úgy hozza, nem is teszünk ellene. Legbelül tudjuk, hogy ez a dolog nem válhat mindennapossá közöttünk. Nem beszéltük erről ennyire konkrétan, de mindketten hasonlóképpen érezzük. Nem akarjuk, hogy valamiféle rutinná váljon számunkra az egymásnak nyújtott testi örömszerzés. A mi barátságunk nem erről szól. Úgy gondoljuk, hogy amit csinálunk, az csakis kivételes alkalom lehet.
Legutóbb, amikor barátnőm nálam töltötte az éjszakát, ismét gubancos nap állt mögötte. Még Andrásnál laktam... András ügyeletes volt, ezért felhívtam magamhoz Lillát, hogy beszélgessünk megint egy olyan igazit, amilyent szoktunk. Aztán valahogy másképp alakultak a dolgok.
Már éjszaka volt. A megvetett franciaágy közepén ült maga alá húzott lábakkal, csillogó, vizes hajjal, és csupán egy törtfehér színű selyem pizsamafelsőt viselt. A felső nagyobb volt az ő méreténél – talán valamelyik húgom holmijából keveredett az enyémhez –, és Lilla csak egyetlen gombbal fogatta össze az elejét.
– Lilla baba – szólítottam meg, és odaültem mellé az ágyra. Szerettem így becézni. Ő tényleg olyan volt, mint egy baba. Kicsi, törékeny, elragadó. – Jobban érzed magad?
– Igen, persze. Egy jó fürdő csodákra képes. De azért itt maradnék éjszakára...
Egyetértően bólintottam. Ezt én is így gondoltam.
Lilla egy kádnyi illatos melegvízzel próbálta kiáztatni magából a nap fáradalmait és oldani a felgyülemlett feszültséget. Magam is nemrég tusoltam, felhevült a bőröm a forró vízsugártól. Melegem volt még a vékony szatén hálóingben is.
– Megszárítod a hajamat? – kérdezte Lilla, és bekapcsolta a kezében tartott hajszárítót.
Egészen közel csúsztam hozzá, és hasonló pózban helyezkedtem el mellette, mint ahogy ő ült. Kipirult combjaink összeértek. Éreztem a bőréből áradó kellemes tisztaság-illatot. Rám nézett, és halványan elmosolyodott. Ujjaimat lassan nedves, selyemfényű hajába mélyesztettem, és ide irányítottam a szárító forró légfuvallatát. Lilla megborzongott, kissé hátrahajtotta a fejét, és lecsukta szemeit. Olyan volt, mint egy macska: imádta a simogatást. Ő maga is beletúrt a hajába mindkét kezével. Amint ismét leengedte maga mellé két karját, a selyempizsama lecsúszott finom ívű vállairól. Hagyta.
Jóleső érzés volt sima, már-már fekete haját érinteni. Vékony szálú, viszont elég dús, tapintása, mint a harmatos fűé. Hamar száradt, hamarabb, mint az enyém. Az én hajam nemcsak hosszabb, de jóval sűrűbb is. Nagyhullámos, gesztenyebarna hajam van, akárcsak anyámnak.
Lilla ellenőrizte a munkámat, miután kikapcsoltam a készüléket.
– Jó lesz?
– Igen, jó – suttogta álmos hangon. – Köszönöm.
Ujjaival belefésült a már száraz hajába, majd lassan lefelé csúsztatta kezeit karcsú nyakán át a kulcscsontjaira. Aztán ujjhegyeivel végigsimított magán, és kigombolta hálóruháját. A pizsama ujjai lecsúsztak vékony karjairól. Lilla immár nem viselt semmilyen ruhaneműt. Az ágyon levő testápolós tégelyért nyúlt, kókuszillatú krémet öntött a tenyerébe, és a vállaitól indulva gyengéd, könnyed mozdulataival vitte fel az anyagot a bőrére.
Egy kissé félrehúzódva néztem őt. Fájdalmasan szép volt a teste. Olyan volt, mint egy gondosan megmunkált alabástrom szobor. Csak selyemfényű bőre volt egy árnyalattal sötétebb, mint az alabástrom sápadt fehérsége. Lilla vékony csontozatú, törékeny alkatú lány, apró kezekkel és lábakkal, karcsú, feszes combokkal és karokkal. Az a fajta, aki, ha akar, sem tud elhízni. Én sem vagyok sokkal magasabb, vagy teltebb nála. Talán csak valamivel izmosabb. Hasonlítunk egymásra. Sokan gondolták már rólunk, hogy testvérek vagyunk. Valóban: majdhogynem testvérei vagyunk egymásnak. Ehhez csak a vérségi kötelék hiányzik.
– Segítsek, Lilla baba? – kérdeztem, mire ő kezembe adta az illatszeres tégelyt. Ismét mellé csúsztam, kevés testápolót folyattam az ujjaimra, és hátul, a pihés nyakánál kezdtem a krémezést. Éreztem, ahogy megrázkódik az érintésemtől. Libabőrös lett a teste. Apró csókot nyomtam jobb vállára, és folytattam a krémezést a hátán. Lilla mélyet sóhajtott. Ismét csukott szemmel, kissé hátrahajtott fejjel ült mellettem. Jobb tenyerét könnyed mozdulattal a combom belső felületére simította.
– Feküdj a hátadra – kértem, miután alaposan eldolgoztam a krémet ezen a testfelületén.
Lilla macskásan elnyújtózott a halványkék szatén ágyneműn. Csodálatos volt. Mint egy műalkotás. Lábait térdben kissé felhúzta, vékony zongorista-ujjaival pedig lapos hasát simogatta.
– Nagyon szép vagy... – suttogtam. Szorosan mellette térdeltem. Hófehér krémet csepegtettem a bordái íve alá. Lilla maga mellé eresztette bal kezét, a jobb karját pedig ölemben nyugtatta. Ellazult a teste. Tudtam, hogy élvezi minden egyes érintésemet. Hagyta, hadd tegyek vele bármit, ami jólesik.
Lassú, körkörös mozdulatokkal masszíroztam Lilla feszes hasának bőrébe a testápoló tejet. Ezután a dekoltázsát krémeztem be, majd mindkét tenyeremet formás, feszes melleire csúsztattam. Lillának a műtét után sem lettek nagyobbak a mellei, mint az enyémek. Gyengéd, simogató mozdulatokkal oszlattam el a krémet a két rugalmas dombocskán, melyek éppen akkorák voltak, hogy elfértek a tenyeremben. Kissé megszorítottam, megmasszíroztam őket, aztán mutatóujjaim hegyével a kemény mellbimbókat kezdtem dörzsölgetni. Lillának apró, sötétrózsaszín bimbói vannak duzzadt udvarokkal: olyanok, mint egy-egy érett málnaszem. Magamról tudtam, hogy itt nem időzhetek túl sokáig, mert a bimbók dörzsölése csak rövid ideig kellemes.
Lilla mélyet sóhajtott. Lejjebb húzódtam az oldalán, aztán félkönyékre ereszkedtem. Mellettem lévő combját gyengéden a paplanra nyomtam, és jobb tenyeremet a feneke alá csúsztattam. Az öle fölé hajoltam. Lillának teljesen le volt borotválva a szeméremszőrzete. Benyálaztam nyelvemmel a szájam szélét, és ajkaimat az egyik duzzadt, vérbő szeméremajakra szorítottam. Olyan finom, vékony bőr fedte kívülről, mint amilyen a férfiak péniszét borítja. Gyengéden ízlelgettem, simogattam a nyelvem hegyével, majd óvatosan beszívtam szájüregembe az érzékeny, húsos bőrredőt, és fogaimmal aprókat szorítottam rajta. Aztán számba vettem a párját is. Kis idő múlva a lány merev klitoriszát fogtam ajkaim közé. Lilla légzése felgyorsult, aprókat sóhajtott. Nyelvemet keményen hozzányomtam ehhez a kicsiny duzzanathoz, és masszírozni kezdtem. Lilla csípőjének izmai megmerevedtek, combjait még jobban széttárta. Nyelvemet lejjebb csúsztattam a szeméremrés vonalában. Éreztem számban az üvegszerű, híg izgalmi váladék enyhén sós ízét. Ajkaimmal simogattam, csókolgattam a hüvelybemenetet, szinte kiszívtam belőle a bőven termelődő, tiszta váladékot. Aztán nyelvemmel a hüvelybe hatoltam. Lilla alig észrevehető, ritmikus mozdulatokat tett a csípőjével. Felnéztem rá. Tenyerével melleit simogatta. Szemeit csukva tartotta. Átadta magát a testi élvezetnek.
Ismét a kemény klitoriszra szorítottam ajkaimat, és folytattam nyelvemmel a masszírozást, hol gyengéden, hol határozottabban. Jobb kezemet kihúztam Lilla kis, rugalmas feneke alól, majd mutató-és középső ujjamat a vaginájába vezettem. Lilla felszisszent, de én tudtam, hogy nem a fájdalomtól. Lejjebb nyomta fektében a medencéjét, mintegy jelezve, hogy mélyebbre hatolhatok belé. Felderítettem a boltozatokat kétoldalt és hátul, majd óvatosan felfelé nyomtam a porckemény méhnyakat addig, amíg ujjaim hosszúsága engedte. Ez néhány nőnek fájdalmat okozhat, másoknak viszont nagyon kellemes érzés. Lilla hagyta, majd kissé visszahúzta magát, úgy, hogy ujjhegyeim a hüvelybemenete közelébe kerüljenek, aztán újra engedte, hogy a lehető legmélyebbre hatoljak belé. Így játszadoztunk egy darabig, aztán Lilla feljebb csúszott fektében, és általam is érezhetően összeszorította hüvely-és gátizmait. Tudtam, mit szeretne. Ujjaimat keményen a mellső hüvelyfalára szorítottam, arra a bizonyos igen érzékeny területre, amit G-pontnak is szokás nevezni, de kezemet nem mozdítottam. Lilla mozgatta csípőjét úgy, ahogy neki jólesett. Vaginájának izmait megpróbálta maximálisan összeszorítani. Neki így volt kellemes, nekem inkább a teljes ellazulás hozta el a gyönyört.
Térdelő helyzetbe emelkedtem, mert látni akartam Lilla arcát, testét, amikor elönti az orgazmus. Szerettem nézni őt, miközben testi örömet nyújtok neki. Tenyeremet a szeméremdombra szorítottam, kemény tenyérpárnáimat pedig a klitoriszra nyomtam, és immár három ujjammal a hüvelyben lassan, határozottan dörzsölni kezdtem az érzékeny területet. Ily módon szinte marokra fogtam a nemi szervét. Lilla légzése kapkodóvá vált. Teste néhány mozdulat után megfeszült, izmai megmerevedtek, aztán kis, fájdalmasnak ható sikolyok hagyták el ajkait. Ujjaimon éreztem meg-megránduló vaginája lüktetését. Remegett minden porcikája az átélt gyönyörtől.
Kihúztam belőle ujjaimat, és a nyúlós váladékot szétkentem combjaimon. Éreztem, hogy én is nedves vagyok alul. Felizgatott mindaz, amit Lillával tettem. Elnyúltam mellette és megcsókoltam az arcát majd a nyakát. Ezt nagyon szerette. Megborzongott, még a combja is lúdbőrös volt simogató tenyerem alatt. Felém fordult fektében, hajamba mélyesztette ujjait, majd viszonozta csókjaimat. Ekkor már a hátamon feküdtem, és Lilla arcát néztem. Boldognak, nyugodtnak láttam. Apró mosoly bújt meg a szája szegletében.
– Szeretnéd? – kérdezte suttogva, félrehajtott fejjel, és arcomat simogatta kényeztető érintésekkel. – Vedd le ezt... – lebbentette meg a hálóingemet.
Kibújtam a könnyű holmiból. Lilla fölém hajolt, és finom, telt ajkait a hozzá távolabb eső mellbimbómra szorította. Oldalra omló hajának hűvös selyme a bőrömet simogatta. Nyelvével egyre szűkülő köröket írt le az areolán, majd aprókat szívott a bimbómon... Imádtam ezt! Szinte remegett a testem a nemi vágytól. Ölem jólesőn összerándult, ahogy barátnőn forró, nedves szája puhán rátapadt testemnek erre a szinte legérzékenyebb felületére. Ujjaimat hajába fúrtam, fejbőrét dörzsölgettem reszkető kezeimmel. Combjaimat lassan felhúztam és széttártam. Lilla lenyúlt a lábaim közé, és a klitoriszom bal oldalára csúsztatta mutatóujját. Ingerelni kezdett. A vékony ujjacska apró, körkörös mozdulatai finomak, mégis határozottak voltak. Lilla olyan magától értetődő, megnyugtató magabiztossággal tette, amit tett, mintha saját testével foglalatoskodott volna. Ezt így egy férfi sem képes eltalálni, legfeljebb véletlenül. Aztán a másik mellemet vette a szájába. Szakértő módon játszott a testemmel. Megpróbáltam tökéletesen ellazítani minden izmomat, különösen a kismedencémben. Nem mozdultam, és mélyen, egyenletesen lélegeztem. Éreztem, ahogy testem titkos mélyén készül megszületni a gyönyör. Az együttlét minden másodpercét kiélezett érzékekkel éltem át, és ebben a felfokozott testi-lelki boldogságban azt kívántam, bárcsak örökké tartana az élmény. Ennek ellenére szinte másodperceken belül a csúcsra jutottam. Meglepően intenzív orgazmusokat voltam képes átélni ebben a különleges kapcsolatban. Magamnak is alig mertem bevallani, de valahogy jobb volt így... így, pénisz nélkül.
– Lilla cica... ez nagyon kellemes volt – sóhajtottam alig hallhatóan, amint a lány fölém hajolt, hogy gyengéden szájon csókoljon.
Magunkra terítettük a selyem huzatú plédet, és felhevült testtel feküdtünk egy darabig, szorosan átölelve egymást. Szinte éreztem, ahogy az egyetértés, az összetartozás képzeletbeli pászmái cikáznak ide-oda egymásba simuló testeink között. Valamivel később magunkra vettük hálóruháinkat, majd Lilla kissé odébb húzódott tőlem. Pár perc múlva már aludt is. Leoltottam a narancssárga fényű állólámpát, és a telihold hideg fényében még sokáig néztem Lilla finom vonalú, édes arcát.