Egy ügynök naplójából 5. rész - Denise Richards

Az óra a BMW X5-ösöm műszerfalán 12:00-ról 12:01-re váltott, úgyhogy tulajdonképpen már el is késtem, pedig Denise Richards-al lett volna találkozóm. A titkárnőmet, Julie-t akartam hívni a mobilomon, hogy megadja Denise számát. Miközben le akartam írni a jegyzettömbömbe, majdnem nekimentem az előttem lévő kocsinak. Befejeztem a beszélgetést Julie-val, és tárcsáztam. Legnagyobb meglepetésemre a nő az előttem lévő kocsiban (egy élénkvörös Mazda Miata-ban) felvette fel a telefont.
– Hello? – kérdezte.
– Denise? Te vagy itt előttem? – kérdeztem. Ha jól láttam, visszanézett, és integetett, és rámmosolygott azzal a mosollyal, ami már férfiak millióinak nadrágját tette szűkebbé ezen a Földön.
– Ugye nem lesz gond a késésből? – kérdezte nevetve Denise.
– Nem, nem. Még csak öt percet késtünk. Most leteszem, majd ott találkozunk – válaszoltam, magamban mosolyogva a szitun.
– Jól van – tette le Denise.

Pár perccel később leparkoltunk egymás mellé a Paramount Pictures parkolójában. Denise szállt ki hamarabb, és szinte kiütött a látvány. Nem volt smink az arcán, de ez nem is számított, a szépsége még az űrből is látható lett volna. Rövid, térdig érő fehér szoknyát viselt, és fekete topot, ami remekül kiemelte gyönyörű kebleit. Hosszú, barna haja lófarokban lógott. A kulcsokat a retiküljébe tette, és odalépett hozzám, miközben én éppen kikászálódtam a kocsimból.
Ugyanúgy öltöztem, mint máskor, mert az összes stúdió közül a Paramountban éreztem magam a legjobban, és itt mindenki sokkal barátságosabbnak tűnt, ha üzletről volt szó. Szürke nadrág volt rajtam és fehér zakó, fekete nyakkendő vörös csíkokkal. Tulajdonképpen szerintem egészen remekül néztem ki, vagy legalábbis elég jól ahhoz, hogy éppen Denise Richards oldalán sétálhassak be.

Denise levette a napszemüvegét, ragyogó zöld szeme szinte megvillant a garázs félhomályában. Felmentünk a lépcsőn, aztán a liftba szálltunk, ami egykettőre nyolc emelet magasba emelt, a Paramount-torony tetejére.
– Hát nem lélegzetelállító, Dean? – kérdezte Denise, miközben utaztunk. Bólintottam; nagyszerű látvány volt, ahogy a stúdiók, raktárak és irodák eltörpülnek alattunk, miközben felemelkedünk. De az utazás nem tartott sokáig, és már hallottam is, hogy "DING", a lift megállt. Kimentünk, és elindultunk Jack Shaffer, a Paramount igazgatójának irodája felé.

– Mr. Shaffer egy perc múlva fogadja önöket – hellyel a titkárnő. Ahogy ott ültünk csendben, az előző éjszakára gondoltam, Britney Spears-el, és arra, hogy mennyire felizgatott ez az álom. Megint bevillant néhány kép belőle, és éreztem, hogy a nadrágomban megmozdult valami. Gyorsan megpróbáltam másra gondolni.

Annak ellenére, hogy Jack Shaffer kedves fickó volt, tudtam róla, hogy nagy szoknyavadász, és magpróbálja majd ledumálni Denise-ről a bugyit, s talán még az sem tartja majd vissza, hogy én is ott vagyok. Egy percre sem hagyhattam vele kettesben az ügyfelemet, mert könnyen előfordulhat, hogy beszervezi Denise-t valami szennyfilmbe. Hallottam már pletykákat, állítólag Denise éppen azért rúgta ki a legutóbbi ügynökét, mert hasonló dolog történt, és ezért szerepelt Denise a Wild Things-ben.

Felriadtam a tűnődésemből, mert Shaffer jött ki hozzánk a nagy kettős ajtón át.
– Ahh, Dean. Mi újság? És a gyönyörű Ms. Denise Richard. Mindig öröm, ha láthatom – mondta Shaffer, és gyöngéden kezet csókolt Denise-nek. A francba, máris kezdi. Gyorsan mozdultam, hogy félbeszakítsam.
– Üdv, Jack. Kezdhetjük? – léptem közéjük.
Jack kissé sértődöttnek tűnt, de azért udvariasan mosolygott.
– Természetesen. Kérem, fáradjanak bejjebb – és bevezetett az irodájába.

Leültünk a tölgyfa íróasztallal szemben, ami tulajdonképpen a szoba egyetlen dísze volt. Jack magas, vállas férfi volt, lenyalt, szürkés hajjal. Leült velünk szemben a párnázott bőrszékébe. Mögötte hatalmas ablak nyílt a stúdióra.
– Nos, akkor lássunk hozzá. Két projectem van, ami Denise-nek való. Az egyik egy akciófilm, a rosszfiút Russell Crowe vagy Vin Diesel játszaná. Denise, Ön lenne a szerelme, aközött vívódik, hogy segítsen-e neki, vagy éppen forduljon a főhőshöz, aki már a pasas nyomában van. Benecio del Toro már jelentkezett erre a szerepre. Érzelmileg nem akkora a szerep, mint a Világ nem elég-ben, de lesz benne jó sok akciójelenet. A forgatókönyvet már kedden elküldjük, ha ezt választja. A forgatás augusztusban kezdődik majd.
– Hmm... jól hangzik. Persze azért még látnom kell a forgatókönyvet, mielőtt aláírnám a papírokat, de azt hiszem, érdekel a dolog. És mi a másik? – kérdezte Denise, és érdeklődve előredőlt a székben. Hatalmas mellei majd' szétfeszítették rajta a topot, alig tudtam elszakadni a látványtól.
– Hát, a másik egy vad erotikus thriller lenne ahol Keanu Reeves-el játszana. A forgatókönyvön még dolgoznak, de az biztos, hogy rengeteg szeretkezést terbezünk. Előtte szokás szerint ellenőriznünk kell, hogy Ön hogy mutat a kamera előtt meztelenül, néhány fénybeállítás, ilyesmi, de biztos vagyok benne, hogy ha ezt valaki innen felülről irányítja, nem lesz semmi gond – mondta Jack. Riadójelzésként hatolt az agyamba ez a mondat, azt jelentette, hogy így próbálja lefektetni Denise-t. Azonnal megállítottam.
– Ugyan, Jack. Mindketten tudjuk, hogy Denise nagyon "fotogén", és ha meztelenül kell szerepelnie, nem lesz semmi gond a képpel. Úgy értem, ellenőrizze a Wild Things-ben. Maga hol volt, amikor azt a filmet forgatták? – kérdeztem dühösen. A cégem minden ügyfele nagyon értékes volt, és nem akartam, hogy ez a kanos öregember éppen Denise Richards-ot kapja el.
Jack csak udvariasan mosolygott, és láttam rajta, hogy érti, amit szavak nélkül mondtam ki: "Nem. "
– Nos, hát nem is mi gyártottuk a Wuild Things-et, nem sok közöm van hozzá. De talán igaza van, szerzünk egy példányt, és majd végignyálazzuk.
Jack most Denise-hez fordult, aki eddig csak figyelt minket, mint egy elkényztetett macska, hogy hogyan veszekszünk miatta.
– Lám, lám, Denise, remek ügynököt talált magának. Kevés tapasztalata ellenére a helyén van az esze – mondta Jack, de aztán újra támadásba lendült. – De kérem, ne felejtse el, hogy Ön jelenleg a nőiesség szimbóluma tinédzserek és felnőtt férfiak számára országszerte. A meztelenség sokat dobott a karrierjén, amikor a Wild Things-et csinálta, egyébként most nem ülnénk itt. Talán egy másik meztelen jelenet hoz annyi bevételt, hogy igazi nagy sztárt csinálhassunk magából – támaszkodott az asztalra Jack, és barátságosan mosolygott Denise-re. Be kell vallanom, úgy nézett így ki, mint egy jóságos apa, igaz, egy olyan, aki kissé túlságosan is kanos.
– Egyelőre még nem döntök, szeretném látni a forgatókönyveket. El tudná küldeni Dean-nek, mikor elkészültek vele? – kérdezte Denise, hűvös hangja tudatta Shaffer-el, hogy pontosan tudja, miről van szó.
– Örömmel. Most pedig beszéljünk a pénzről – és Jack hangja igazán üzletiessé vált.

A következő órát pár millió dollárról szóló alkudozással töltöttük, Jack erősködött, hogy ha Denise a thrillert választja, úgy ötmillióval többet kaphat, és még néhány százalékot a bevételből. Tudtam, hogy bárhogy döntsön is Denise, nem hagyja majd, hogy félrevezessék, és el tudja dönteni, mit akar és mit nem akar a filmvásznon csinálni, Jack mézesmázos szavai ellenére is.

Jack kikísért minket, közben Denise vállára tette a kezét.
– Ahogy átnézte a forgatókönyvet, hívjon fel. Bármelyiket választja, én támogatni fogom. Esetleg együtt is vacsorázhatnánk, hogy megünnepeljük – mondta Jack, még mindig próbálkozva.
– Remek ötlet – felelte Denise, és lenyűgözte a férfit gyönyörű mosolyával. Jack még egyszer megérintette a lány vállát, és miközben becsukta mögöttünk az ajtót, még megjegyezte:
– Remek lesz. Viszlát!

Kisétáltunk az irodából, beszálltunk a liftbe, és megnyomtam a földszint gombját.
– Kösz, hogy vigyáztál rám, Dean – kezdte Denise. – Talán hallottad már, hogy mi történt a legutóbbi ügynökömmel, aki hagyta, hogy ez a pasas behúzzon a csőbe – mondta mosolyogva.
– Semmiség. Shafferről mindenki tudja, hogy nagy szoknyavadász, úgyhogy biztos akartam lenni benne, hogy semmi olyasmit nem vállalsz el, amit később megbánhatsz. Sajnos most kivételesen igaza van. Tényleg afféle szexszimbólum lettél.
Denise csak félénken mosolygott. Azt hiszem, néha az olyan gyönyörű színésznőket, mint ő, is megérinti az őszinteség.
Úgy nézett rám, mintha valamit válaszolni akarna, de a lift hirtelen nagyot reccsent, az üveges fülke ide-oda rázkódott, hozzácsapott minket a fémajtónak, zuhant pár métert, aztán megállt.
– A francba! – mondtuk egyszerre Denise-el. A lift beragadt.
Belülről úgy tűnt, hogy a fülke nem sérült meg. Talán egy vagy két emeletet ereszkedhettünk, mielőtt beragadt volna, lenéztem, de nagyon magasan voltunk.
– Azt hiszem, beragadtunk – mondta Denise, odalépett a vészjelzőhöz, és megnyomta. Semmi sem történt. Újra megnyomta, s ezúttal jó sokáig tartotta lenyomva, de ezúttal sem hallottunk semmit, csak egy kis sercegést. Azt hiszem, elszállt a lift elektromos berendezése, ami azt jelentette, hogy lógunk a kábelen.
– A francba! Senki sem reagál! A francba! – kiáltotta Denise dühösen, a sarkával a padlót rugdosva. A remegéstől a lift hirtelen újra rázkódni kezdett, mindketten a korlátba kapaszkodtunk a fülke oldalán. A szívem majdnem kiugrott a helyéből, amikor ráeszméltem, milyen közel járunk hozzá, hogy lezuhanjunk.
– Talán jobb lenne, ha ezt nem csinálnád többé – mondtam csendesen. Denise teljesen elsápadt, és bólintott.
– Csak várnunk kell. Biztos vagyok benne, hogy valaki figyeli ezeket a lifteket, és hamar észreveszi majd, hogy valami nincs rendben – mondtam, és óvatosan leültem az egyik sarokban.
– Igen, igazad van. Legalábbis REMÉLEM, hogy igazad van – felelte Denise, és leült velem szemben. Egy kissé ő is ijedtnek tűnt.
Fel akartam hívni az irodát, hogy Julie küldjön ide valakit, de nem sikerült. Az az átkozott telefon nem működött, egyszerűen nem volt térerő, és persze a Denise-énél sem, pedig ő másik szolgáltatót használt. Így hát csendesen tovább várakoztunk.

úgy harminc perc múlva már elég meleg lett odabent, köszönhetően a nap sugarainak az üvegen át és a kevés levegőnek. A percek csigalassúsággal vánszorogtak, a fenekem kezdett elzsibbadni. Kieresztettem az övemet és levettem a zakóm, az ingemben és a bő nadrágomban izzadtam tovább.
Denise-nek is nagyon melege volt, bár ő még az árnyékosabb sarokban ült. A retiküljéből elővett egy kis üveg vizet, és nagyot kortyolt belőle, hogy egy kissé lehűtse magát. Én is ittam belőle, ketten gyorsan elfogyasztottuk, és egyre melegebb lett.
Denise elkezdtett mocorogni, probálta legyezni magát a blúzával. Nem sokat segített, a ruha anyaga a nedves bőréhez tapadt. Végül megszólalt:
– Dean, ugye nem éreznéd kényelmetlenül magad, ha levenném? Úgy értem, még mindig rajtam lenne a melltartó, de nem akarok átlépni bizonyos határokat, ha érted, mire gondolok.

Nagyot nyeltem.
– Nem, vedd csak le nyugodtan. Nem akarom, hogy elájulj ebben a kemencében. Van így is elég bajunk – feleltem.
Denise mosolygott.
– Rendben – mondta lágyan. Kigombolta a blúzát, szabaddá téve a melleit és a feszes hasát. A melltartója Victoria's Secret márkájú volt, néhány izzadságcsepp végiggyöngyözött a mellén és beivódott a fehérneműbe. Kiendete a haját is, és megrázta, hogy a vállaira omoljon.
Behunyta a szemét, fejét a fülke falának támasztotta, és felsóhajtott:
– Így mindjárt jobb.
Bólintottam, és élveztem az előttem lévő látványt. Az arcomat a tenyerembe temettem, és úgy tettem, mintha pihentetném a szemem emiatt a fárasztó helyzet miatt, de valójában Denise hatalmas melleit bámultam, ahogy fel-le emelkedtek, ahogy lélegzett.
Egy darabig még csendben ültünk ott, és úgy éreztem, minden erőmet és energiámat kiizadtam. Mindketen levettük a cipőnket, és a levetett ruhák egy kis halomban hevertek már a kabin közepén. Az órámra néztem, és láttam, hogy már másfél órája ülünk itt.

Elbóbiskolhattam, mert hirtelen egy férfi hangja riasztott fel a hangszóróból.
– Van ott valaki? – kérdezte a hang, de alig lehetett hallani a zúgástól.
– Kurva meleg van itt. Tervezi, hogy még ma kiszed innen minket? – kiáltotta Denise.
– Dologozunk rajta. Hányan vannak odabent? – kérdezte a pasas.
– Csak ketten – feleltem. – És éppen meghalni készülünk a melegtől. Meg tudják legalább saccolni, hogy mikor szabadulhatunk ki?
– Két emberem már felmászott az épület tetejére, a berendezéshez. Azt mondták, legalább egy óra. Csak maradjanak ott nyugodtan. De ha felnéznek, találnak egy panelt a fülke jobb oldalán. Ha kinyitják, talán megy be egy kis levegő.
A fickónak igaza volt, találtam egy panelt. Úgy fél méterszer fél méteres lehetett, kifelé nyílt. Nem is tudom, miért nem vettük eddig észre. Kinyitottam, és máris éreztem a friss levegőt az arcomon.
– Köszönjük a tippet – mondta Denise. – Lát is minket, vagy csak a hangunkat hallja?
– Nem, asszonyom, csak hallom magukat. A videokamera elromlott, mikor a fülke magakadt, úgyhogy csak ezen a rádiófrekvencián át tudunk beszélni egymással.
– Oké, oké – mondta Denise egy kissé leverten.
– Szóval csak maradjanak ott nyugodtan – mondta a férfi –, és kiszedjük magukat, amilyen hamar csak tudjuk. Ha bármire szükségük lenne, nyomják csak meg a HÍVÁS gombot a vészjelző fölött.
– Rendben, köszönjük – mondtam. A pasas kikapcsolta a készüléket, ott ültünk újra a csendben, és csak az autók zaját szűrődött be halkan, meg a kamionok tülkölése az autópályáról, pár mérföldre innen.
– Még egy óra ebben a pokoli lyukban – mondta Denise. – Nem hiszem, hogy ki fogom bírni.
– Igen, ilyen ez a modern technika. Kurva jó – válaszoltam. – Talán ide kéne ülnöd mellém. A levegő ebből az ablakból egészen felfrissít.
Denise négykézláb mászott oda hozzám, nem akarta megkockáztatni, hogy újra remegni kezdjen a lift.
Leült mellém, azt egyik kezét kidugta a nyíláson, és hagyta a hogy a szellő az ujjai közt játsszon.
– Tényleg jobb így. Csoda, hogy eddig nem vettük észre – nevetett. – Beszélgessünk, úgy gyorsabban telik az idő, és nem fáradunk ki olyan hamar ebben e hőségben – fordult hozzám. A haja az arcába hullott, és szexisen lógott a közepén.
– Jó ötlet. Miről akarsz beszélgetni? Mit szólsz azokhoz a forgatókönyvekhez? – kérdeztem, és próbáltam nem elveszni a szemében.
– Egyelőre semmit. Mindkettő jónak tűnik – felelte lágyan. – Még az erotikus is. Tulajdonképpen élveztem is a Wild Things forgatását, izgalmas volt. De inkább a váróteremről akarlak kérdezni. Olyan üresnek és távolinak tűntél. Jól vagy?
Csodálkoztam, hogy egy ilyen lány, mint Denise aggódik miattam, és nevettem volna, ha nem látom a szemén, hogy komolyan gondolja. Nagyot nyeltem, és mepróbáltam kitalálni, hogyan is mondjam el, mi foglalkoztatott akkor.
– Ó, semmiség. Minden rendben. Csak egy tegnapi álmomon tűnődtem, ennyi az egész – válaszoltam. Óvatosan válogattam meg a szavaimat. Reméltem, hogy nem fog többet kérdezősködni, és nem kell mindenféle sikamlós részleteket elmesélnem. De meglepetésemre tovább kérdezősködött.
– Egy álom? Hűha! Elolvastam egy csomó könyvet az álmokról. Elemezik őket, és megmondják, mit jelentenek. Nagyon érdekes... – derült fel Denise arca. Úgy lelkendezett, mint egy kislány, és tudtam, hogy ezt bebuktam. – Mi volt abban az álomban, Dean, amitől nem tudsz szabadulni?
– Nem, nem beszélhetek róla – mondtam.
– Dehogynem! Gyerünk! Tudni akarom! – rázta a karom.
– Nem, tényleg nem akarok beszélni róla – próbáltam visszahúzódni.
– Dehogynem. Bízz bennem, sok mindent olvastam már, nehéz lesz felülmúlni. Mesélj! – mondta, és egyre erősebben szorította a karom.
– Jól van, jól van, elmondom. De ha lehet, ne törd el a karom.

Denise gyorsan elengedett, és figyelmesen hallgatott. Egyik részem azt súgta, hogy hazudjak, találjak ki valamit. De egy erősebb részem tudta, hogy a hazugsággal csak jobban bekeverném magam a pácba. Nem akartam elveszíteni Denise bizalmát, amit nagyon nehezen szereztem meg, úgyhogy megpróbáltam visszaidézni az álmomat Britney Spears-el.
– Hát, szóval Britney Spears-ről szólt – mondtam, és a padlót bámultam, nem akartam Denise szemébe nézni. De ő csak hallgatott.
– És ott voltunk, ahol az a Pepsi-reklám készült, tudod, melyikre gondolok. Hé, te is szerepeltél már Pepsi-reklámban – mondtam. Denise csak bólintott, és ennyit mondott:
– Tovább.
– Hát sötét volt, és megláttam Britney-t egy színpadféleségen. Aztán követtem őt valahová, a részletekre nem nagyon emlékszem csak arra, hogy hirtelen meztelenek lettünk, és a színpadon szeretkeztünk – meséltem, és közben Denise-t figyeltem. A szemében mintha szikra villant volna, de az arca mozdulatlan maradt.
– Tovább – suttogta. A dereka köré fonta a karjait, láthatóan felizgatta, amit mesélek.
– És mielőtt befejeztük volna a kefé... izé, szeretkezést, megjelentek körülöttünk a táncosok a reklámból. Én irányítottam őket, végigmentek Britney-n. Nem meg, vagy ilyesmi, úgy vislekedett, mint egy igazi kurva. Aztán már csak arra emlékszem, hogy egy fehér ágyon fekszünk, és vadul szeretkezünk, csak Britney és én. Aztán felébredtem – fejeztem be, kihagyva az igazán szükségtelen részleteket.
– Hmmm. Igazán élénk álom – mondta Denise tűnődve, és a szemközti falat bámulta.
Kissé kényelmetlenül éreztem magam, amiért így reagált, megpróbáltam másfelé terelni a beszélgetést.
– Szóval öö... olvastad azokat a könyveket. Szerinted mit jelent az álmom? Mit mondanak azok a könyvek? – kérdeztem. Denise rámnézett, mostmár újra rámfigyelt.
– Őszintén szólva fogalmam sincs. Tulajdonképpen azért vettem meg azokat a könyveket, mert hasonló cipőben járok. Ugyanilyen vad álmaim vannak, hasonló dolgokról. Úgy egy éve kezdődött, és mostanában minden második vagy harmadik éjjel előfordul – mondta. Az arca már csak centikre volt az arcomról, és most vettem észre, hogy mindketten suttogunk.
Nagyot nyeltem, és azt mondtam:
– Meséld el, miről szólnak.
– Nos, volt egy olyan, amikor, teljesen bőrcuccba voltam öltözve, az egyik kezemben egy fekete korbács, a másikban egy hosszú, huszonöt centis műdákó. És egy lányt korbácsolok, aki a padlón van, csak éppen nem látom, ki az. De amikor csak megütöm, felsikolt a fájdalomtól, és én, hogy elhallgattassam, a puncijába döföm a dákót. Aztán hirtelen, minden átmenet nélkül már a lányt kefélem, a dákó a derekamra van csatolva. És mielőtt elélveznék, felébredek – mesélte Denise, és a kezeivel illusztrálta is.
A hőmérséklet villámgyorsan emelekedett vagy tíz fokot. A farkam kőkeménnyé vált, ahogy elképzeltem Denise-t, ahogy egy másik lánnyt kefél egy műfallosszal.
– Tényleg fura egy álom... – mondtam, de a hangom elcsuklott.
– Akarod hallani a legfurcsábbat? – kérdezte Denise izgatóan, ajkai majdnem az ajkaimhoz értek.
– Persze... – mondtam, de a hangom remegett, hiába próbáltam nyugodt maradni.
– Egy liftbe szorulok, egy jóképű hapsival. Mindketten fel vagyunk izgulva, és várunk a liftben, és a pasas elmesél egy erotikus, izgató álmot. És le akarom szaggatni a ruháját és a kőkemény izmos dákóját akarom magamban érezni napokig. Nem érdekel, ha millió ember is vesz észre minket, csak azt akarom, hogy szétkúrjon – mondta Denise. Mellettem feküdt, és nem vettem észre, hogy egészen a falhoz szorultam, mintha csak a játékszere lennék ennek a nagy, éhes macskának.
– Volt már ilyen álmod, Dean? – suttogta, és én már nem bírtam tovább.
– Nem, de a valóságban már történt velem ilyesmi – mondtam. Megragadtam Denise fejét, és megcsókoltam. A bőrünk és a nyalvünk úgy ért össze, mintha csak tűz lobbant volna. Egész testemmel Denise-t akartam. A ruháink szanaszétrepültek, Denise leszakította magáról a melltartóját is.

Gyönyürű mellei közvetlenül előttem voltak. Kemények és nagyok, és még mindig izzadt, szinte a szám felett. A bimbók kőkemények voltak, körülöttük a barna kör egyre nagyobbá vált. Megfogtam az egyik mellét, a számhoz emeltem, Denise rámmászott, és közben ördögien mosolygott. A forrósága engem is elöntött. Felemeltem magamról, és a lift üvegfalához szorítottam, úgyhogy mindketten ott álltunk, szinte meztelenül. Mostmár csak egy boxeralsó volt rajtam, semmi más, Denise-en pedig egy fekete selyemtanga, az anyaga mélyen bevágott a popsijába.
A kezeim Denise testén kalandoztak, és éreztem, hogy benyúl a boxerembe és finoman a fenekemhez ér, aztán lejjebb csúszik, megragadja a golyóimat, aztán pedig a már hihetetlenül kemény farkamat. Lehúzza rólam a boxert, úgyhogy mostmár meztelenül állok a karjaiban. A dákóm a bugyijához ért, még azon keresztül is éreztem, hogy mennyire nedves a puncija. Óvatosan félrehúztam a tangát, és nagyon lassan beléhatoltam, puncija szinte körbefolyta a rudam.
Denise hangosan nyögött és sóhajtozott, ahogy mind a huszonkét centim belényomtam. A golyóim a húsát érintették, halkan cuppogott a finom folyadékban a dákóm. Nem sajnáltam az időt, centiméterről centiméterre húztam ki belőle. Aztán hirtelen, figyelmeztetés nélkül újra belédöftem. Nagyot sikoltott, a lift megrázkódott, és Denise-t a lábujjától a feje búbjáig átjárta az orgazmus, az egész teste remegett, nedve a lábamra csöppent.
Ez a lassú szeretkezés túl sok lehetett Denise-nek, mert a következő percben ellökött a lábával. A lift vadul rázkódott. Be kell vallanom, kissé ideges voltam a különös szituáció miatt, de ha jobban belegondolok, jobb nem is történhetett volna velem.
Határozottan megragadtam Denise fenekét, s ő vad vágtába kezdett, haja szétzilálódott. Egyre nehezebbé vált a kefélés, a karjaim és a lábam kezdtek elfáradni ebben a pózban (noha a farkam kifejezetten élvezte a kellemes terhet). A saját lábára állítottam Denise-t, ő pedig megfordult, mikor kihúztam belőle a dákóm. Megint megragadtam, a kezeit a feje fölé emeltem. Aztán a meztelen testét az üvegfalhoz szorítottam, izzadt mellbimbói kis kört rajzoltak rá, mögéléptem, hogy teljesen hozzáférhessek a puncijához.

Denise feneke egyszerűen gyönyörű volt, puncijának édes nedve úgy vette körül a nyílást, mintha csak egy virág lenne, feszes feneke pedig valósággal remegett a kívácsiságtól, hogy mi következik most. Kissé széjjelebb terpesztettem a lábait, odaálltam, és bevezettem a farkam a forró punciba. Először csak a makkot, utána mind a huszonkét centit, egyetlen határozott mozdulattal. Már várta, hogy beléhatoljak, felnyögött az élvezettől, s mikor már teljesen benne voltam, valósággal sikoltott, az egész teste vadul remegett.
Megragadtam a derekánál fogva, és gyorsan kezdtem ki-be huzogatni a farkam, minden alkalommal nagyobb erővel. Ezúttal teljesen megnyílt nekem, teljes erővel basztam, és ráadásul még két-három ujjamat is be-bedugtam neki.
Az arca mellé hajoltam, a szemét minden lökésnél szorosan behunyta. A tudat, hogy bárki megláthat engem és Denise-t, amint éppen úgy kefélünk, mint a vadállatok, nagyon felpörgetett. Mostmár tudom, mit élveznek annyira az exhibicionisták.
Megint arra koncentráltam, ami a kezem ügyében van, még egy ujjam bedugtam Denise nyílásába, úgyhogy mostmár három volt benne, na meg a dákóm. Megint megremegett, amikor az ujjam beléhatolt, újabb orgazmus öntötte el a testét.

Lenyaltam az ujjaimról az édes nektárt, ami a kezemre csorgott. Aztán újra megragadtam Denise-t, éreztem a finom húst az ujjaim alatt, ahogy a fenekéhez értem. Az ujjaimmal a két félgömb között kezdtem játszani, s ő felnyögött.
– Óóóóóóó igeeeen... dugd az ujjad a seggembe! – sóhajtotta, s az arcán vad, állatias vágy tűnt fel. Folytattam is a kezelést, előbb csak egy, utána két ujjamat dugva be a lyukba, aztán következett a hüvelykujjam. A záróizma gyorsan összeszorult a támadásra, de aztán hamar ellazult, és tovább ujjaztam. Aztán lassan kihúztam, éppen csak a körmöm maradt benne, és egy kemény lökéssel újra beküldtem, ugyanazzal a mozdulattal, amivel a farkamat is a puncijába löktem.

Egyre gyorsabban keféltem, az ujjam a fenekében az farkammal egy ütemben mozgott, éreztem a vékony hártyát a puncija és a szűk feneke között, és tudtam, hogy a kefélés és az ujjazás még legalább egy-két orgazmushoz juttatja Denise-t mielőtt én is elélveznék.
Kissé csodálkoztam is, hogy még nem robbantam ebben a forróságban, aztán belémhasított, hogy a liftet és a kamerát mostmár bármelyik pillanatban helyreállíthatják, próbáltam ezt a veszélyforrást figyelmen kívül hagyni, és még jobban rákapcsoltam. Elengedtem a fenekét, és nagyon keményen basztam a punciját, a lány teljesen a falhoz szorult, finom teste vadul remegett az üvegfalhoz kenődve. Tudta, hogy mit akarok, és ő is rásegített. Éreztem a kezét és a hosszú ujjait, alámnyúlt, megragadta a golyóimat, és éppen az ellentétes irányba szorította őket, mint amit a kefélésemmel diktáltam. A dákóm mostmár olajozott gépként dolgozott, teljesen ki-be táncoltam Denise-ben, végig ki-kihúztam, aztán újra meg újra előreszáguldottam a forró barlang legbelsőbb faláig.

Elengedte a golyóimat, és a csiklóját kezdte masszírozni, gyengéden, de azért határozottan, hogy mindketten elélvezzünk végre.
– Dean... elélvezek! Gyerünk! ARRRGGHH!! – nyögött fel, ahogy az újabb orgazmushoz közeledett. Éreztem, hogy én sem bírom már sokáig, és egy gyengéd érintésétől a zacskómon már bele is lövelltem forró magomat a húsába, jó mélyen. Denise felnyögött, az orgazmus őt is elárasztotta. Valósággal körülfolyta a farkamat finom nedveivel.

Mozdulatlanul álltam, még mindig Denise-ben, a lift falának támaszkodva. Aztán végül Denise mozdította meg először a lábát, és lemászott rólam. Felhúzta a bugyiját, de még mindig nem tudott teljesen elszakadni tőlem, mély és szenvedélyes csókban forrtunk össze.

A szerelő hangja zavart meg.
– Elnézést, elmentem egy szendvicsért, és mikor visszajöttem, sikoltozást hallottam. Minden rendben? – kérdezte.
– Hát persze. Azért hallotta a sikoltozást, mert öö... – de gőzöm sem volt, hogy folytassam, főleg mivel Denise lábán éppen akkor láttam végiggördülni az utolsó cseppet a farkamból, ő meg erre lenyúlt, az ujjával feltörölte, aztán lenyalta. – Öö... Mi nem sikoltoztunk, vagy ilyesmi.
– Rendben. Nos, megjavítottuk az emelőberendezést. Megpróbáljuk kiszedni onnan magukat, de jobb lenne, ha megkapaszkodnának ott valamiben – mondta a pasas. Denise és én gyorsan felöltöztünk, aztán Denise átölelt, amíg a lift rázkódott. Egy nagy huppanás után megállt. Mielőtt az ajtó kinyílt volna, Denise még egy gyors, könnyed csókot nyomott az ajkaimra.
– Ez nagyon jó volt. Megismételhetjük alkalomadtán – suttogta, és megigazította a blúzát. A fémajtó kinyílt, és ott állt előtte három munkás, bámészkodva, kiváncsian, hogy ki lehetett az a két szerencsétlen, aki a liftbe szorult. Kis elégedettséggel láttam leesni az állukat, mikor Denise kilépett. Mindhárman megnémultak, mi meg az autókhoz mentünk.

– Viszlát, Dean. Majd hívlak, hogy mire jutottam a filmmel kapcsolatban, rendben? – dobott csókott felém.
– Persze, majd találkozunk – feleltem.

Bárcsak így lett volna. A következő pár hónap, ahogy ezt hamarosan látni fogjátok, a legnagyobb megpróbáltatásokat hozta az életembe, s a szerelem és a veszély egészen új értelmet nyert itt, Hollywoodban...