Családban marad 3. rész

Ott folytatom, ahol az előző történet abbamaradt.
Az ifjú párt nekem kellett hazavinnem. Már reggel 7 óra körül járhatott az idő, amikor az összes vendég elment és Pálmiék is gondolhattak egyáltalán arra, hogy ideje lenne hazamenniük.
Zárójeles megjegyzésként írnám, hogy végig nagyon jó hangulat volt a lagzin (legalábbis amikor én is ott voltam és láttam). Leszámítva néhány embert, de ők meg éppen emiatt nem zavartak sok vizet, mert magukat zsibbasztották el. Az ifjú pár kitett magáért, mindenkivel táncoltak, aki odament hozzájuk. Tényleg fantasztikusan jól sikerült lakodalom volt. Sajnos hajnali négy után, mikor már a nagy többség hazament, így nem is kellett túlságosan odafigyelni, az ifjú férj feladta. Nem vigyázott már arra, hogy ne igyon. Jöttek a haverok, meg a barátok, akik azért tiszteletreméltóan kitartottak ébren, de hát ugye mégiscsak fiatalok voltak. Mikor bírja az ember az éjszakázást, ha nem fiatalon?
De most már koccintgattak rendesen az új emberrel, aki ennek következtében reggel 6-ra, kotta lett, de úgy ám, hogy én ilyet még nem láttam. Még egy kis pakolás, 7 óra és végre vihettem őket. Kezdtem én is álmos lenni. Reméltem, hogy az ifjú férj nem útközben fog rókát a kocsimban, de szerencsére kibírta az utat a házukig (mert már saját házzal kezdtek a szülők ajándékaként).
Pálmival (szó szerint) bevonszoltuk az újdonsült, ámbár jelen állapotában teljesen férjet. Pálmi megmosdatta picit hideg vízzel, erre magához tért, de csak annyi időre, hogy az ara le tudta szedni a nagyja ruhát róla, majd a hálójukban rádőlt az ágyra és bevágta a szunyát. Pálmi leengedte a redőnyt, lévén fényes nappal volt már és hagytuk, hogy a férje ura szervezete elkezdje lebontani az szép lassan az alvás alatt. Nem tudom mit álmodhatott, ha egyáltalán, de lehet, hogy az egész alvással töltött idő alatt ennie kellett újra a lakodalomban és táncolni, hogy forgott vele a világ a gyomrával együtt;-) Ez már az ő titka marad.
Pálmi kijött tőle, becsukta az ajtót és megköszönte az egész estés szolgálatomat, ugyanis a vendégek közül jó párat én fuvaroztam haza, miután a feleségem és apósom eltűnt a színről.
(Sok beivott, túlevett vendégnek szerezem kellemetlen perceket a vezetési stílusommal. Bár enyhe barokkos túlzás lenne összemérni magam a Taxi c. film főszereplőjének teljesítményével, azért néhány vendég kidobta a taccsot, miután kiszálltak a kocsiból... :-))