Gondolatok egy konyhában

Itt ülök egy idegen konyhában, egy szál törülközővel a derekam körül és egy bögre kávéval a kezemben, és azon igyekszem, hogy ezer szilánkra robbant agysejtjeimből próbálom elővarázsolni a tegnapi nap és éjszaka eseményeit. Addig már eljutottam, hogy rettenetesen , de ez nem volt kunszt, mert a fejem akkora, mint egy hordó, az agyam pedig minden mozdulatra meglöttyen, és félek, ha lehajolok, magával ránt vagy kifolyik a fülemen.
Első kérdés! Hol vagyunk???
Az emlékek képkockái csak igen vontatottan villannak elő. Azután a forró lé és a benne ficánkoló koffeinbomba lassan visszavezérel a való világba.
A hidegvizes zuhany magamhoz térített egy kissé. Legalábbis annyira, hogy a konyháig el tudtam vánszorogni és össze bírtam ütni ezt a kávét. Fel kéne állni innen.
Hopp ezzel még várjunk egy kicsit.
Visszaülök és próbálom az agyamat erőltetni. Még egy korty forró kávé.
Hú! Ez jó volt..
No lássuk csak, mi a biztos:
1. : vendégségben vagyunk.
2. : ez egy családi panzió, és tegnap este buli volt, méghozzá elég nagy a nyomok után ítélve.
3. : valószínűleg korán reggel van, mert a madarak is alig ébredeznek a kertben
4. : itt van a feleségem is. Ott alszik jóízűen a szobánkban.
Eddig rendben is lennénk, de...
1. : Hol van, és kié ez a panzió?
2. : Mikor és miért jöttünk ide??
3. : Kik voltak azok az emberek tegnap este???
4. : Miért is rúgtam be ennyire, mikor sose szoktam??? És végezetül
5. : Kié az a rászáradt kéjnedvekkel átitatott, eszeveszetten izgató, miniatűr piros csipke tanga, amit ébredéskor apró labdává gyúrva a markomban szorongattam, és amit valószínűleg korábban valaki/valakik el akart/akartak venni tőlem, mert rettenetesen fáj az egyik ujjam.
A nejemé nem lehet, mert utálja a tangát, nincs is neki. Szerinte popsitörléshez papír kell, nem bugyi. Némi igazsága lehet benne, de azért ez jól néz ki. Széthajtogatom, kissé kihúzogatom, nézegetem.
– Klassz! Azért "megtöltve" jobb lenne...
Lassan az arcom elé emelem és beleszagolok... A még mindig érezhető, bódító nőiességen is átütő parfüm illata kúszik fel lassanként szaglójárataimon, romokban heverő szürkeállományom irányába..