Családban marad 2. rész

Egy hét szabadság, és ami közben történt

Elérkezett a nagy nap, az esküvő napja. Szokásos (vérmérséklettől függően) izgatott/unott készülődés. Mindenki kirittyentette magát, főleg a hölgyek. Editen és a feleségemen is spagetti-pántos mini ruha volt. Nagyon szépek voltak mindketten, mert a szűk ruhák kihangsúlyozták a gyönyörű melleiket, meg úgy általában az alakjukat.
Házasságkötő terem, elérzékenyülés, stb. De azt meg kell hagyni, hogy szépen sikerült minden, méltó hangulatban. Pálmi és (most már) a férje csinosak voltak. Természetesen én Pálmit mustrálgattam, de a dekoltázsán kívül sok mindent nem mutatott meg a menyasszonyi ruha.
Gratulációk után ők elhúztak fényképezkedni, mi meg átmentünk a lakodalom színhelyére. Nálam volt a család videokamerája, rám bízták, hogy a hivatalos videós mellett én is készítsek felvételeket az érdekesebb dolgokról. Fel is készültem jó néhány 90 perces Digital8-as kazival, meg cuftig töltött aksikkal.
Jó volt a hangulat, ami a vacsora után kezdett a tetőfokára hágni, mert jött a tánc és fogyott az tisztességesen. Én nem ittam, mert vezettem. Azt mondták a hozzáértők, hogy a , főleg a nagyon finom fajtából való. Valakinek ez volt az ajándéka. Speckó, Alföld szerte híres pálesz.
Az ajándék hatása nagyon szépen látszott azokon, akik szeretik a . Zilált fejek, félrecsúszott nyakkendők, felcsúszó miniszoknyák, kissé üveges tekintetek. (Persze nem ez volt az általános kép, de engem ez érdekelt, el is mondom mindjárt, hogy miért. )
Addigra már nagyjából levideóztam mindent, a fontosabb eseményeket meg a kinek a kicsodáját is, meg hogy később ki lehessen tárgyalni, hogy ki, hogyan nézett ki, stb. De amikor elkezdték magukat túlzottan jól érezni az emberek, kiváltképp a lányok és asszonyok, akkor betettem egy külön erre a célra szánt kazit a megkapó dekoltázsok, felcsúszó mini ruhák, kivillanó combok és bugyik számára.
Illetve egyre gyakrabban lehetett kamera végre kapni kompromittáló jeleneteket is. Kapatos férjek és barátok leültek idegen hölgyemények mellé, és vica versa. Szépen gyűltek a jelenetek a szalagon. Nekem csak annyi volt a feladatom, hogy ügyesen helyezkedjek, mert a kihajtható lcd kijelzőn jól be tudtam lőni a jeleneteket annak veszélye nélkül, hogy lebuknék, hiszen a kamerát nem a szememhez téve irányítottam a delikvensekre, hanem leengedve fordítottam feléjük és zoomoltam rájuk.