Utolsó éjszaka a kollégiumban

Tegnapelőtt éjjel telefoncsengésre ébredtem. Jó időbe telt, mire kapcsoltam, hogy az enyém:
– Hello Wonky. Mi a szart akarsz éjjel 1-kor?
– Mondtam, bazzeg, ha elalszik a tanár, megyünk! NEM?!
– Ja, persze. Bocs...
– Hozzál kotont és a Kránicz elemlámpáját kérd el!
– OK. 5 perc múlva a szobátok előtt. A cipőt vedd le, mert kurva hangos.
– Rendben. Szeva!
Lekászálódtam az ágyról. Ez kissé necces volt, ugyanis a szerencsétlen ágyat egyetlen csavar tartotta a helyén. Felkaptam az előre kikészített ruhákat, az asztalról a zseblámpát, majd a szomszéd szobába mentem, ahol Wonky már készen volt:
– Cigit hoztál?
– Egy csomót! Tegnap a tombolán 20-at nyertem, itt van mind. Na, szóval: baromi csöndben lemegyünk a székraktárhoz, a dohányzó mellé. A kulcs nálam. Az ablakot kinyitottam még este, mert nyikorog. Valaki még régen kitörte az egyik vasat a rácsból, ezért van egy rés, ahol kiférünk. Addig egy szót se. Apropó, a személyit hoztad?
– Persze, itt van. Tépés!
Néma csöndben lelopóztunk a lépcsőn, majd a dohányos felé vettük utunkat. A székraktárhoz érve előkaptam a kulcsot és a zseblámpát. A rácson én mentem ki utoljára, mert az ablak alatt homokkupac van, és a lábnyomok látszanak, ezért el kellett rúgni. Átsurrantunk a focipályán, majd a hátsó leágazó útra térve intettem, hogy beszélhetünk. Gyorsan elő is kaptunk egy-egy cigit. Így, a szabadságban sokkal másképp ízlett.
Kb. 10 perces út után a lánykollégiumhoz értünk. Az előtte lévő fülkéből hívtuk a csajokat:
– Hello Reni, Bisi vagyok. A kóter előtti telefonfülkéből hívlak. Akkor gyertek nyitni az ajtót. A többieknek is szólj. Már nagyon hiányoztok...
– Várunk titeket...
– Akkor nyitjátok az ebédlőajtót?
– Sajna nem fog menni, mert lecserélték a zárat. Hátul kell jönnötök, a földszinti vécénél. A tanárok már rég alszanak.
– OK. Akkor mindjárt találkozunk...
Letettem a kagylót. Csak álltam másodpercekig mozdulatlan, éreztem ezt a félelemmel vegyes izgalmat, mint ahogy Wonky is. Egyszerűen nem akartam elhinni, hogy itt vagyunk éjjel, korlátok nélkül, rengeteg jó csajjal. Elindultunk a fák között, kerülve a fényt. Hátraérve a falhoz láttam, hogy a vécében világos van, majd egy szempillantás múlva valami a fejemet súrolva csapódott a falnak... egy kötéllétra. Hogy ezeknek mennyi eszük van? Felkapaszkodtam a létrára, Wonky úgyszintén. Az ablakba érve láttam, hogy 2 csaj ránk vár a WC-ben