Efan

El szeretném mesélni, hogy a feleségem, Krisztina hogyan változott odaadó háziasszonyból igazi vadmacskává.

Szerettük egymást, bár gyermekünk nem volt. A házasságunk 15 éve alatt semmit nem változott: 36 éves kora ellenére kívánatos mellei voltak, és hosszú, szép lábai. Minden helyzetet kipróbáltunk együtt, és úgy tűnt, hogy átlagos méretű szerszámom tökéletesen kielégíti. Én azonban többre vágytam, és ezekről beszéltem is Krisztinek.

Egy nap azt olvastuk, hogy afrikai diákokat lehet a házunkba fogadni, hogy így segítsünk nekik, hogy el tudják végezni az egyetemet. Mivel a ház nagy volt kettőnknek, jelentkeztünk. Hozzánk Ugandából érkezett egy fiú. Addig úgy gondoltam, hogy a fekete férfiak mind magasak, izmosak és jólápoltak. De Efan nem ilyen volt: középtermetű, pocakos, és fekete keretes ostoba szemüveget viselt. Azonban ahogy megérkezett, a feleségem megváltozott. Telhetetlen lett, és nem volt elég neki, amit addig az ágyban nyújtottam. Mindig csendesen nyögdécselt szex közben, de most hangosan sikoltozott. Érdekesebbnél érdekesebb pózokat és helyzeteket provokált. De éreztem, hogy ennél többre vágyik.

Nekem olyan volt ez a fekete fiú, mintha már a családhoz tartozna, de egy napon észrevettem, hogy figyeli a feleségemet. Kriszti mindig harisnyában és szoknyában ment dolgozni, és sokszor még otthon is így járt. Ilyenkor Efan nadrágja mindig dudorodott a megmerevedő farkától, és a feleségem titkon vágyakozó pillantásokat vetett arra a nem kis méretű duzzanatra. Egyszer megkérdeztem, hogy mit akar elérni ezzel a viselkedésével. Rám nézett, kacsintott egyet, és kacagni kezdett. Megértettem, hogy mit jelent számára ez a fekete fiú: egy hatalmas faszt. Furcsa, de elégedettséget éreztem. Korábban mindig szerettem volna, hogy a feleségem nyitott legyen az új dolgokra. Azt gondoltam, hogy most végre keresztül fogja vinni minden áron az akaratát, és én segítek neki ebben.

Egy este moziba készültünk. Kriszti lezuhanyozott, bekente magát testápolóval és izgalmas parfümöt is használt. Teljesen felizgatott, ahogy néztem a moziban, a félhomályban hosszú, harisnyába bújtatott lábait: olyan ruha volt rajta, ami tetszene Efan-nak is. Kriszti ekkor hozzám hajolt, és azt kérdezte, hogy hol jár az eszem.