Osztálytalálkozó után

Tizennyolc éves gimnazista voltam, amikor ez az eset megtörtént velem.

Volt egy lány az általános iskolába, akibe mér ugye gyerek fejjel szerelmes voltam, de sosem mertem ezt megmondani neki. A lányt egyébként Szabinának hívták. Egy kicsi Nyugat-magyarországi kicsi faluban éltünk és jártunk suliba. Mígnem egyszer nyolcadik osztályban rávettem magam, hogy írok neki egy levelet – egyébként a legjobb barátom is bele volt esve! Szép gyönyörű rövid szőke hajú karcsú lány volt nagy mellekkel. Éppen akkor volt barátja így nem jött össze a dolog kettőnk között.

Elballagtunk és eltelt négy év. Én elutaztam egy távoli városba tanulni, ő pedig a faluban maradt. Négy év alatt csupán egyszer láttam a buszon, de akkor sem beszélgettünk, mert egy másik fiúval voltam, aki ugyancsak osztálytársam volt, és vele is akkor találkoztam. Egyébként régen úgy hallottam, hogy van barátja, de valami szakmunkásképzős idióta.

Elérkezett az osztálytalálkozó ideje. Megmondom őszintén nem volt sok kedvem elmenni, mert sok olyan osztálytársam van, aki lett meg ilyenek... De aztán mégis rávetem magam, mert így mégiscsak találkozok néhány olyan emberrel, akikkel felnőttem. Mesélhetünk egymásnak majd, hogy mi történt a másikkal négy év alatt. Na és persze volt egy pár jó csaj is, akiket azért megnéztem volna, hogy mi lett belőlük, és a régi szerelmemből, akinek annak idején "udvaroltam".

Eljött értem egy régi haverom azon a napon, mellesleg vele sem tartottam a kapcsolatot. Együtt mentünk be. Mivel ő azért többet találkozott néhány emberrel, mint én ő vezetett. De nem volt szükség, hogy bemutatkozzunk. Mindenki megismert mindenkit! De ő nem volt ott! Szabina nem jött el. Ezért kissé letört voltam, de volt ott még két csaj, akivel beszélgettem, és ők sem voltak rosszak. Mindig is olyan csávó voltam, akit kedvelnek a lányok, már akit nem küldtem el egyszer a búsba! Elkezdtük mesélgetni a régi történeteket, amikor megjelent az ajtóba Szabina! Hát nem változott semmit: szőke rövid haj, kihívó öltözködés, és valami iszonyatos kisugárzás. Körbe köszönt mindenkinek és leült hozzánk:
– Sziasztok régen láttalak titeket, hogy vagytok?
Mivel én éppen a két legjobb barátnőjével voltam. Leült és egyből hozzám fordult... és azt mondta:
– Richi, de megváltoztál!
Visszakérdeztem, de amint kicsúszott a számon már meg is bántam:
– Előnyömre vagy hátrányomra?
– Egyértelműen előnyödre!