Amire nem számít az ember

Három éve már, hogy megesett velem az alábbi történet. Emlékszem kemény telünk volt, és a városban nem igazán lehetett közlekedni máshogy, csak úgy, ha az ember jó melegen felöltözött, és a száját-orrát betakarta, hogy a hó és a fagy ne csapjon az arcába. Az állásom megkövetelte, hogy minden nap bejárjak dolgozni, ezért csak karácsonykor tudtam otthon lenni a szüleimmel. Bizony-bizony, ha az embernek az első munkahelyén jól kell teljesítenie, akkor azért áldozatokat is kell hoznia. Így én balga fejjel bevállaltam a szilveszteri napot is, egészen este hétig. Mint köztudott délután négy óra után már nem járnak a buszok, villamosok, vagy csak nagyon ritkán. Taxival ugyan még haza tudtam volna menni, de arra meg nem akartam költeni a pénzt. Jobb ötletem nem lévén, telefonáltam a nagynénémnek, hogy szeretném náluk tölteni a szilveszter estét.
Drága nagynéném örömmel invitált, mondván ők úgyis kettesben vannak, mert Eszti lányuk bulizni ment a barátnőivel. Jó melegen felöltöztem, és nagy sóhajtások közepette elindultam a szomszédos kerületben lévő lakásukhoz. Talán két órán keresztül gyalogoltam, mire végre odaértem. A negyedik emeleten lévő lakásuk ajtajában vártak már, és nyitásként egy pohár fogadtak, mondván, jól esik az ebben a hidegben.
Mikor kicsit felengedtem, Dóra nagynéném rám parancsolt, hogy bújjak be gyorsan a zuhany alá, mert azzal még jobban megelőzhető a nátha. Kerített gyorsan egy fürdőlepedőt, meleg, de kényelmes otthoni ruhát, és szó szerint betuszkolt a fürdőszobájukba. Eleinte csak langyos vizet folyattam magamra, majd folyamatosan zártam el a hideget, míg végül olyan meleg víz ömlött a testemre, mely már lassan égette a bőrömet. A meleg víz, és a finom gőz kellemesen elbágyasztott, és csak Ernőnek, nagynéném férjének a hangjára eszmélte rá, hogy már bizony jó ideje itt áztatom magam. Gyorsan kipattantam a zuhany alól, és felvettem a már előre odakészített rövid ujjú pólót, és a boxeralsónak beillő nadrágot.
Bizony már féltíz volt, és Ernő is zuhanyozni szeretett volna. Bocsánatot kértem, és bevonultam a nappaliba. Dóra a kanapén ült, és az ünnepi műsort nézte. Mivel nem volt egy fergeteges program, beszélgetni kezdtünk.