A vízben

Forró nyári este van. A szél a sziget felöl fúj szinte meleget. A kocsit a ház mögött állítom le. Még ahhoz sincs kedvem, hogy beálljak vele a garázsba. A sem jár itt, jó kis eldugott hely ez. A terasz az öbölre néz. Gyönyörű látvány.
A lány a kint ül a teraszon. Egy gyors csók a szájára. Le vagyok izzadva, le kell zuhanyoznom. Utána viszont innék egy jó hideg . Mosolya a fürdőig kísér. Van valami kacérság ebben a mosolyban, de egyenlőre csak a frissítő zuhanyra tudok gondolni.
Elzárom a csapot, egy kéz már nyújtja is felém a törölközőt. Vajon kié is lehetne?
A már a teraszon vár. A pohár gyöngyözik. Leülök mellé a hintaszékbe. Cicásan odabújik hozzám. Szinte érzem ahogy dorombol. Mondom, hogy van valami kacérság a mosolyában. Valami sohasem csillapodó vágy a szemében.
Az első pohár gyorsan ürül. Nagyon szomjas voltam. A poharat is alig tudom letenni, szája tapad a számra. Élvezem az ízét. Nyelveink összeérnek, aztán csak az ajkaimat csókolja. Játszik velem mint egy cica a gombolyaggal. Hol itt, hol ott a nyelve. Egyszer épp hogy hozzámér, aztán finoman harap. Megfordul, feje az ölemben, szám a szájára tapad.
– Ugye mára is kitaláltál valamit?
Ő csak huncutul mosolyog. Aztán újra csókol. A nyakamat cirógatja, én végig simítom a testét. Csak egy lenge áttetsző selyem van rajta. Semmi más. Semmi más? Most veszem észre, hogy a selyem alatt teljesen meztelen.
Kezem a combján kalandozik. Bebújik a selyem alá. Végig simítja a vénuszdombot, majd fölfelé, játszik a mellbimbókkal. A bimbók majd átdöfik a ruhát.
Kiszárad a torkom. Meleg ez az este. A után nyúlok. Felül mellém. Kérdően nézek.
– Itt a teraszon?
– Inkább bent az ágyban!
Már megint kacéran mosolyog.
– A vízben...
– Szóval ezt találtad ki!
– Hát persze.
Már máskor is pucérkodtunk kedvünk szerint az öbölben. Annyira elhagyatott, messze a főúttól. Az idevezető utat mi is alig találtuk meg, amikor megvettük ezt a házat.
A selyem lehullik, szalad a víz felé. Én még lenyelem az utolsó kortyot. Le a gatyával, és rohanok utána. Az alakja még mindig csodás. Pedig két gyerek szülése után...
A víz langyos, de inkább meleg. Játékos fogócska kezdődik. Nagyokat kacagva bukunk egymás után a vízbe. Végre elkapom, de kicsusszan a kezemből. Aztán egyszer csak a nyakamba kapaszkodva forrón megcsókol. Lábát átkulcsolja a derekamon. És ringatózunk a vízben. Öle férfiasságomat simogatja. A csók és a simogatás életet lehel belé. Most már tudatos a simogatás, sőt ez már nem is simogatás. Csiklóját dörzsöli a farkammal. Finomakat harap a vállamba. A feneke alá rakom a kezem. A víz felhajtó ereje segít megemelni a testét. Belecsusszanok. Lassan. Nagyon lassan. A víz segít tartani. Egyre beljebb, beljebb. Forró a puncija és ebben a helyzetben igen szűk. Nem mozgunk. Illetve amennyit a víz ringat. A nyelvünk játszik egymással. A sós víz keveredik a szánk ízével.
A víz ringatása már nem elég a kedvesnek. A nyakamon tartva a kezét, csípőjével fel-le kezd csúszkálni. Fogaival finoman harapdálja a vállam.
– Még egy kicsit tarts ki! – súgja a fülembe.
Kezemmel segítek. Fenekét fogva átveszem a ritmusát. Emelgetem és visszahúzom. Itt minden egyre forróbb körülöttünk. A víz csobban mindenegyes lökésnél. A lány egyre szaporábban veszi a levegőt. Érzem, a hüvelye egyre szűkebb. Itt újra valami csoda születik. Sikongva csúszkál rajtam. Én sem tudom tovább tartani magam. A kéj hullámaival telepumpálom forró hüvelyét. Lassan csillapodunk.
Puszikat kapok és adok. Nyakra, fülre, szájra. Amit nem takar be a víz. Lassan kicsusszanok belőle. Derekamról lefejtem összekulcsolt lábát és ölbe kapom. Miközben csókolózunk, elindulok vele a part felé.
Gyönyörű ez az este. Illetve ez az este is gyönyörű, mint már évek óta mindegyik...