Erdei történet

Nagyon meleg nyári délután volt. Nem sok kedvem volt kimozdulni a jó huvös szobából, de tudtam, hogy el kell mennem hozzá. Amióta megláttam, mindig tudtam, hogy egyszer az övé leszek. Úgy éreztem, eljött az ido. Felvettem a legszebb, virágmintás szoknyámat, és csipkés fehér blúzt.
Nagy gonddal választottam ki a bugyimat, azt akartam, hogy a leheto legszebbnek lásson. Leborotváltam a szorzetemet, csak egy kis csíkot hagytam a hasamtól lefelé. Olyan volt, mint egy lefelé mutató kis nyíl, amely jelezte partnerem számára "az irányt".
Felhúztam a bugyit, aztán egy merész gondolattól vezérelve mégis levettem. Elképzeltem, hogy meglepodik majd a férfi, ha rájön, hogy a szoknyám alatt mezítelen vagyok...
Jókedvuen tettem meg az utat az erdoig. Igazi turistaparadicsom volt ez a hely, de reménykedtem, hogy ebben a rekkeno melegben nem futunk össze sok . Az erdo belsejében, nem messze a turistaháztól volt egy zöld pad. Ott randevúztunk. O már ott várt. Csodásan nézett ki zöldes szerelésében, és elképesztoen barna volt. Rámvillantotta gyönyöro mosolyát, és azt mondta:
– Milyen szépséges vagy, mint egy erdei tündér!
Nem tudom honnan varázsolt elo egy kis kék színu virágot, de egészen elaléltam, amikor beletuzte a hajamba.