Márti 1. rész - Kirándulás

Keszthelyen nyaraltunk a nagyi házában, együtt az egész család. Péter, a bátyám elég nagy volt már, így egyre ritkábban tudták rávenni a szüleim, hogy velünk tartson. Most is hamar elege lett, aztán egy nap eszébe jutott, hogy meglátogatja veszprémi barátját.
– És én itt maradjak egyedül? – kérdeztem elszontyolodva.
– Hogyhogy egyedül? És anyuék?
– Persze, de Kláriék sincsenek idehaza a szomszédból, rettenetesen fogom unni magam.
– Csak két napról van szó... De ha akarod, velem jöhetsz. Elvigyorodtam, de korai volt.
– Egy feltétellel! Ne égess le azzal, hogy örökké törvénytelenül vihogsz, és a szád elé kapod a kezed.
– Jaj, ne izélj, tudod, hogy az még a fogszabályzó miatt volt!

Már gimibe jártam, de Péter még mindig úgy gondolt rám, mint ahogy a lányos bulikon látott a pubertáló barátnőimmel, akik közül már alig jártam össze valakivel. Az új suli szétszórta a bandát, de új barátnőink még nemigen voltak. Anyámék nem bánták a dolgot. Másnap reggel felkerekedtünk hajnalban, mert Péter szerint akkor volt jó a stop. Bár megálltunk reggelizni (illetve eluntuk a várakozást az út szélén), így is hamar Veszprémbe értünk. Még soha nem jártam itt, és Péter mutogatta a látnivalókat. Csalódás volt, hogy a barátjáéknál senki nem volt otthon, de a bátyám nem esett kétségbe.
– Mászkálunk egy kicsit, aztán visszanézünk. Engedélyezett egy sört nekem is, úgyhogy jó hangulatban tértünk vissza a sráchoz, aki ide járt egyetemre is.

Úgy emlékszem, nemrégen költöztek le Pestről, ahol Péterrel összebarátkoztak.
– Most mit csináljunk? – kérdezte a bátyám, miután kiderült, hogy a barátja még mindig sehol.
– Visszaérünk anyáékhoz még az este? – kérdeztem reménykedve.
– Nekem már elegem volt a stopból, inkább nézzünk szállás után Nem nézett ki rossz bulinak, Péter meg élvezte, hogy szervezheti az eseményeket. Kivártuk, amíg megjött a szőlőből a kollégium vezetője, és hajlandó volt kinyitni nekünk egy szobát – szerintem tök olcsó volt. A bátyám még beszerzett egy üveg vörösbort, aztán birtokba vettük a szobát. Nem volt valami lakályos, de egykettőre összetoltuk az ágyat, meg szétszórtuk a cuccainkat, csapra vertük a bort. Szopogattuk, és beszélgettünk, egészen belemelegedtünk.
– Hoztál pizsit? – kérdezte Péter.
– Azt hittem, a nagyfiú mindenre gondol – vigyorogtam, mert a sör, meg a bor megtette a hatását.
– Nem tudom, te mit csinálsz, de én nyáron meztelenül alszom.