Lovastáborban

A szokásos nyári lovastárborban voltam, ahogy minden évben. Egy kis, Vas megyei városkában van ez a lovarda, és bár elég sokat kell utazni oda Pestről, van, hogy évente többször is lemegyek, olyan jó társaság szokott összegyűlni. Nem volt ez másként tavaly nyáron sem.
Viszonylag nagy istálló az, 20-30 és 56-7 lovásszal, közöttük volt néhány fiatalabb, velem egyidős (én most 19 vagyok) csinos fiú, a lovaglástól sportos alkattal és hihetetlen jó lábakkal. Nekem akkor épp nem volt senkim, így szabadon legeltethettem rajtuk a szemeim, bár lekötve se szoktam bűnnek érezni, ha megnézek pár helyes srácot.
Lényeg a lényeg, egy ideje nem volt már pasim, a hormonok viszont dolgoztak bennem, amúgy se vagyok ellene az alkalmi kapcsolatoknak, hát gondoltam körbenézek a lovászfiúcskák között. Hátha akad kedvemre való, aki megadja, ami jár...
Mivel már évek óta oda jártam lovagolni, körülbelül tudtam, ki az aki kapható egy kis "játszadozásra".
Szerencsére adta is magát az alkalom, mert a szállásunkul szolgáló kis faházban páran kitalálták, rendezzünk egy bulit. Zene, ital, jó hangulat, minden, ami kell. Persze meghívtuk a lovászfiúkat is, mert eléggé jó kapcsolat volt a táborosok és a lovászok között. Iszogattunk, kerekedett a jó hangulat, én pedig közben ki is szemeltem az egyik szőke, zöld szemű, csinos arcú srácot, aki, a pletykákból megtudhattam, igencsak kapható egy kis alkalmi szexre.
Hálistennek, szerencsés alkatom van, mert bár nem vagyok túl magas, arányos testalkattal áldott meg az ég, közepes, kerek mellek, feszes fenék. Gondoltam, ezzel gond nem lesz, csak jól kell tálalnom a dolgot. Oda is léptem hozzá, és rövid beszélgetés után egy kis sétára invitáltam. Belement.
Kimentünk hát a kertbe, elég sötét volt már, és a Hold is alig sütött, így volt ürügyem egész hozzátapadva menni. Odaértünk a kertet övező kis terméskő falhoz, és felültünk rá beszélgetni. Éppen arról beszéltem, hogy a lovaglás mennyire erősíti a lábizmokat, amikor a kezemet finoman a combjára tettem. Majd tovább beszélve "elfelejtettem" elvenni onnan, sőt, egész finoman még simogattam is.
Egyszer csak rám nézett, és a szavamba vágva megkérdezte:
– Réka, te most játszol velem? – Egy pillanatra megijedtem, azt hittem, elrontottam valamit, de aztán a szemébe nézve rájöttem, minden rendben. A legnagyobb rendben. A szemében nem láttam szemrehányást vagy elutasítást, csak vidám kíváncsiságot.