Egy ügynök naplójából 3. rész - Catherine Zeta-Jones

Az egyik legrosszabb abban, ha valaki ügynök itt, Los Angelesben az, amikor a károkat kell csökkenteni, ha valamelyik ügyfélről rosszat írnak a lapokban. Sokan azt mondják, hogy minden hír jó hír, de én ezzel nem értek egyet. Előfordul, hogy egy híresség akkora hülyeséget tud csinálni, hogy az egész karrierjét hazavághatja. Persze csak akkor, ha ezt hagyjuk.

Most pont egy éppen ilyen szituációval néztem , és az agyam lázasan dolgozott azon, hogy mit kéne tenni. Velem szemben Catherina Zeta-Jones, a gyönyörű walesi színésznő könnyezett, aki már tulajdonképpen Zeta-Jones Douglas volt, mióta összeházasodott Michael Douglasszel. Catherine sminkje elmaszatolódott, ahogy a kezével dörzsölte az arcát, és fekete haja teljesen összevissza volt zilálva. Catherine tulajdonképpen nem is volt a cégünk ügyfele. Egy másik ügynökkel, Bill Garrettel volt szerződése, ebben a városban. Ami miatt mégis hozzám fordult, a férje volt, aki viszont az én cégem ügyfele volt.

A tévét bámultam az asztalom sarkán, visszatekertem a felvételt, és újra elindítottam. Amit láttam, tényleg rossz hírnek bizonyult. A felvétel a házaspár lakásából származott, egy ipari kamerából (amit a paparazzi fotósok és a betörők távoltartására szereltek fel), és tisztán látszott, hogy Michael Douglas egy nővel szeretkezik, aki nyilvánvalóan nem a felesége. Valószínűleg kurva volt; Michael akkor szedhette fel az utcán Hollywoodban, amikor hazafelé tartott, míg Catherine New York-ban adott interjút, mint később Catherine elmesélte. Volt a kazettán egy igazán nyugtalanító rész, ami miatt újra és újra visszatekertem. Michael és a prosti beszélgettek, és a kamera majdnem az egészet rögzítette. A beszélgetés közben tisztán lehetett hallani, mikor a kurva kijelenti, hogy még csak 14 éves. Bár a felvételen Michael épp csak hátulról látszik, azért azt könnyű volt észrevenni, hogy meghökkent egy pillanatra, amikor ezt meghallotta, de aztán újra a lány felé lendült, és folytatták a szexet. Itt volt vége a felvételnek. Egy tizennégy éves lány. Aki kurva. És aki felcsípte, egy híres színész, és közéleti személyiség. Hát ez a nap nem indult túl jól.

Catherine könnyek közt kezdett beszélni, valójában most szólalt meg először azóta, hogy bejött az irodámba, és megmutatta a felvételt.
– Tehetünk bármit is? – kérdezte.

A hajamba túrtam, és járattam az agyam.
– Hány példány van ebből a kazettából? Ki látta még?

– Hát a kazettákat a takarítók minden éjjel raktárba viszik. Általában végignézik, hogy nem történt-e valami furcsa, aztán visszatekerik, és visszarakják, a következő éjszakára – mondta Catherine. – Ők mutatták meg nekem is először. Megígérték, hogy nem másolták le, de azért a biztonság kedvéért fizettem nekik 10 000 dollárt, hogy tartsák a szájukat. Szóval amennyire én tudom, ez az egyetlen példány.

– Nos, akkor egyszerű lesz megoldani a problémát – mondtam, miközben kivettem a kazettát a videóból. Letörtem róla a műanyag külsőt, és elkezdtem kirángatni a szalagot, hogy megsemmisítsem. Pár perc múlva az egész ott tekergette az asztalomon, aztán begyömöszöltem az asztal alá, az iratmegsemmisítőbe. Catherine ezalatt szótlanul ült, kissé megnyugadva, hogy a dolgok megoldódnak.

– Hát ennyi lenne. Az Oscar környékén egyáltalán nem hiányzik Michaelnek egy ilyen botrány. Helyesen cselekedett, Catherine – mosolyogtam rá. – Most menjen szépen haza, és vigyázzon a babára.

Catherine nyugtalanul fészkelődött a székében, nagyon távolinak tűnt, mint aki elveszett a saját kétségei között.
– Catherine? – kérdeztem, hogy egy kissé magához térítsem.

– Azt hiszem, át kéne jöjjön ma este. Van még valami, amit nem látott – mondta révedező tekintettel.

– Rendben. Beszélek a titkárnőmmel, Julie-val, és nyolcra ott leszek.

Catherine elment, és a délután további részében azon tűnődtem, mit is jelnthet az a bizonyos "még valami".

Nyolckor megérkezteztem a Douglas-villához. Egy kis spanyol nő vezetett be, gondolom, a házvezetőnő. Magamra hagyott, és csak akkor vettem észre, hogy abban a szobában vagyok, amit a videokazettán már láttam. Catherine egy nagy bőrkanapén ült, egy bordó ruha volt rajta, az oldalán kis fehér virágokkal. Scotchot ivott, az üveg ott állt mellette, az asztal végén. Bármiről akart is beszélni, biztos erős idegek kellenek hozzá.

Felhörpintette az italt, és hellyel . Leültem egy hatalmas fotelbe, ami ugyanolyan bőrrel volt borítva, mint a kanapé, amin Catherine ült. A szoba tele volt könyvekkel, a padlótól a plafonig, szépen elrendezve. A szobában félhomály uralkodott, a sarkokban világított néhány állólámpa. Gyönyörű (és drága) lakás, az biztos. Az én lakásom, amit még megboldogult apám rendezett be, meg se közelítette ezt. DE hát ha valakinek olyan karrierje van, mint Michael Douglasnek, megengedheti magának mindenből a legjobbat.

– Köszönöm, hogy eljött, Dean. Mutatni szeretnék valamit – mondta Catherine, és felállt. Lehajolt, megnyomott egy gombot az asztalon a kanapé előtt, és nem tehettem róla, de alaposan megbámultam csodálatos fenekét. Vékony volt és izmos, és tudtam, hogy mennyit kellett dolgozzon, hogy visszanyerje az alakját a pár hónappal ezelőtti terhessége után.
Megnyomta a gombot, és legnagyobb meglepetésemre az egyik könyvespolc a falon megmozdult és körbefordult, és egy TV bukkant elő a polc közepén. A készülék körül mindenféle berendezés volt még, és legalább öt polcnyi videokazetta. Most egy másik gombot nyomott meg, bekapcsolta a tévét, a képen a szoba volt, amiben most ültünk.

– Mint látja, Michaelnek és nekem van egy kis mocskos titkunk. Szeretjük nézni magunkat szeretkezés közben a videón – mondta Catherine. Néhány láthatatlan hangszóró megismételte, amit mondott, hangja végigvisszhangzott a polcokon.
– De miután eljegyeztük egymást, Michael más nők után kezdett futni – folytatta. Megnyomott valamit, és egy fekete-fehér felvétel tűnt fel a képernyőn. Két ember szeretkezett azon a kanapén, amin egy perce még Catherine ült. A férfi megint Michael Douglas volt, de a nő, akit kefélt, megint csak nem Catherine Zeta-Jones volt. Catherine megnyomott egy másik gombot, és a kép megváltozott, Ismét Michael, egy másik lánnyal. A csaj fekete volt, és úgy tűnt, Michael éppen a fenekét keféli. A képernyőn futó szex látványára már éreztem is az erekcióm a nadrágomban.

Catherine megint megnyomott egy gombot, és a kép eltűnt. Hozzámfordult:
– Ezek a lányok mind kurvák voltak. Michaelt valami furcsa vonzalom fűzi ezekhez a lányokhoz. Felizgatja, hogy ő gazdag és hírek, és ők pedig csak prostituáltak – mondta, walesi akcentusa minden szavát határozottabbá tette. – Már tudok erről egy ideje. És ő tudja, hogy tudom. Ez csak egy afféle furcsa komplexus. Azt hiszem, Madonna-szajha-komplexusnak hívják. Túlságosan szeret engem ahhoz, hogy azt csinálja velem, amit ezekkel a ribancokkal. Normális esetben szomorúnak kéne lennem – folytatta Catherine, miközben újra töltött magának. – De mivel szerető férj és nagyszerű apa, nem nagyon tudom hibáztatni. Azt hiszem, ez hozzátartozik a hollywoodyak furcsaságaihoz. Európa már messze van, de tudom, hogy ezek a dolgok akkor kezdődtek, amikor idejöttem.

– Akkor mi a probléma? – kérdeztem, mert nem tudtam, hová akar kilyukadni.

– Nos, hát a korkülönbség. A menetek után, amit a kurvákkal lezavar, már nem marad rám energiája, szóval gyakran kielágítetlen maradok. Már az ötvenes éveinek vége felé jár, és csak ennyire képes, de én még fiatal vagyok, és úgy fel tudok izgulni, mintha csak én lennék a következő lány.

– Nos, mit kíván tőlem? Vigyázzak rá? Tartsam vissza?

– Nem, nem, nem – mondta nevetve. – Csak azt akarom, hogy keféljen meg.

Az állam majdnem a padlóra esett, ahogy ezt hallottam. Mióta ideköltöztem, sok lánnyal és színésznővel szeretkeztem már, de még sosem volt dolgom olyan gyönyörű és elegáns nővel, mint Catherine Zeta-Jones.
A hormonjaimmal küdve megpróbáltam racionálisan gondolkodni.
– Nem hinném, hogy ez bármit is megoldana. Sőt, talán a dolgok még rosszabbra is fordulhatnak – mondtam.

– Nem értek egyet. Michael megbízik magában és a cégében, szóval maga nem teljesen idegen. És mivel maga nem az ügynököm, arról sincs szó, hogy kevernénk az üzletet a gyönyörrel. S ezenkívül megbízható forrásokból azt hallottam, hogy maga úgy kefél, mint egy csődör – nyalta meg ajkait izgatóan.

– Én uhhh... nem is tudom – mondtam. Kezdtem elveszíteni a fejem, és az erekcióm már leplezhetetlen volt.

Catherine úgy állította be a tévén a képet, hogy megint az a szoba látszódott, ahol voltunk, majd hozzámlépett.
– Talán ez majd segít dönteni – mondta lágyan. Lassan lecsúszatta a válláról a ruha pántját, s ahogy az lesiklott a testéről, előbukkantak a mellei. A bimbói világos rózsaszínűek voltak, egy kis sötét körrel körülötte. Nem voltak túl nagyok, és egyenesen álltak, mivel még nemrég szült. A ruha tovább csúszott, és kiderült, hogy Catherine-en nem volt bugyi. A finom kis szőrszálak V alakot formáltak, s már láttam a megduzzadt ajkakat is.
Pontosan előttem állt, és éreztem, ahogy finom nőességének illata betölti minden érzékszervemet. Mondani akartam valamit, de Catherine lehajolt, megcsókolt, először csak finoman, aztán egyre szenvedélyesebben. Éreztem, hogy a nyelve a számba csusszan, és körbe-körbe jár. Megragadtam az alkalmat, és én is belendültem. Catherine hosszú, fekete haja lelógott az egyik vállán, és a szoba félhomályában valóságos istennőnek tűnt, olajbarna bőre szinte világított.
A térdemre ült. Mindkét kezével megragadta az arcom, és úgy csókolóztunk, mint két szerelmes, akik hosszú időn át el voltak választva egymástól, és percről percre hevesebben ziháltunk. Aztán abbahagytam, és megpróbáltam kényelmesebben elhelyezkedni. Felálltam, Catherine-t a karjaimba kaptam, miközben ő az övemhez nyúlt, és kibontotta, aztán a padlóra engedte. A boxerem nyílásába nyúlt, és megragadta a dákóm. Lassan verte, aztán a golyóimmal kezdett játszani, a másikkal pedig tovább simogatta le és fel. Az arcomat a nyakához tartottam, és lassan haladtam lefelé a melléhez, különös gondot fordítva a bimbócskáira.
Éreztem, hogy már közeledik az orgazmus, úgyhogy odébblöktem Catherine kezeit. Mostmár teljesen lehúztam magamról a boxeralsót, és ott álltam, egy szál fehér ingemben, a karjaimban Catherine-nel, és éreztem kemény mellbimbóit a mellkasomnak nyomódni. Catherine elkezdte kigombolni az ingem, lassan, felülről lefelé haladva, míg el nem érkezett az utolsó gombig. Lehajolt, és ezt a gombot már a fogaival bontotta ki, aztán lecsúsztatta az inget a vállaimról. A mellkasomat csókolgatta, néhányszor megnyalta a mellbimbómat, aztán újra a szemembe nézett, és megint csókolózni kezdtünk.
Néhány perc múlva Catherine-nek elege lett. Lanyúl és megint megragadta a farkam, és gyöngéden a puncijához illesztette. Először csak a makkot engedtem be, s ő halkan felnyögött, ahogy beléhatoltam.

– Már rég volt bennem ekkora – mondta. – Michaelé csak tizenkét centi.

A farkam többi részét is lassan belényomtam, míg teljesen benne nem voltam. Catherine felsóhajtott, ahogy elkezdtem lassan ki-be pumpálni. A szemem sarkából láttam, hogy szeretkezésünk a képernyő közepén is látszott. Zihálásunk és nyögéseink végigvisszhangzottak a szobán, hála a beépített hangszóróknak.
Catherine lassan a padlóra nyomott, a farkam még mindig benne volt. Felvette a távirányítót az asztalról, megnyomott egy gombot, és kefélésünk hirtelen teljesen tisztán látszott a képernyőn. Tényleg felizgatott, hogy magamat látom ilyen helyzetben a képernyőn, és egyre keményebben dugtam Catherine-t. De a javát tulajdonképpen Catherine végezte, fel-alá lovagolt a farkamon, míg én azon igyekeztem, hogy a lökéseim egyre mélyebbre hatoljanak belé.

Az egyik keményebb lökésem kissé félrecsúszott, a farkam kicsúszott belőle, és véletlenül a fenekébe csusszant, ami meglepetésemre kellemesen el volt lazulva. Catherine nagyot nyögött erre. Ki akartam húzni, és visszadugni a forró, nedves barlangjába, de ő lenyúlt, és ott tartotta.
– Maradjon csak ott. Szeretek rossz kislány lenni – mondta.

Az a póz nem volt túl kényelmes, úgyhogy megfordultam, Catherine pedig négykézláb állt a padlón. Arraflé néztem, amerre a kamerákat sejtettem, aztán belenéztem a hatalmas tévéképernyőbe, ahol magamat láttam, amint éppen seggbebaszom Catherine Zeta-Jones-t. Keményebbre fogtam, valóságos vágtába, de aztán éreztem, hogy nem bírom tovább.

– Catherine – nyögtem –, mindjárt elélvezek! Mindjárt a fenek... – mondtam lihegve.

– Egy pillanat, mindjárt én is élvezek. Élvezzünk együtt! – felelte, és gyönyörű teste nagy erővel mozgott előre-hátra, ahogy a fenekét keféltem.

– Uuggggnnhhh!! – nyögött fel, és tudtam, hogy most robbant egy nagyot. Olyan mélyre dugtam a farkam, amilyen mélyre csak tudtam, és belelőttem. Catherine puncijából már csöpögött is ki a finom nedv, és egyszerre üvöltöttünk fel, ahogy a gyönyör végigfutott a testünkön. A padlóra rogytunk, de Catherine egy másodperc múlva újra feléledt. Kihúzta a fenekéből a farkam, és örömmel láttem, hogy még mindig nagyon kemény. Catherine letérdelt, és nyalogatni kezdte, és közben rámmosolygott azzal a mosolyával, ami már féfiak millióinak szívét olvasztotta meg.
Némán nyalogatta a dákóm, és megint hozzálátott, hogy kiverje, váltogatta a nyalogatást és a szopást, s a kezével le-fel mozgott. Az egészet a szájába vette, mind a huszonkét centit, a vége már a torkán volt. Ez teljesen lenyűgözött, lenyúltam, megragadtam Catherine fejét, és fel-le mozgattam a farkamon. Tovább szopott, ahogy csak bírt, az ujjaival pedig finoman masszírozta a golyóimat.

Éreztem, hogy egyre erősödik a nyomás a golyóimban, és megpróbáltam a farkam Catherine szájában tartani, hogy odalőhessem, ami következik. De ő ellenállt és kihúzta, és a szája, az ajkai előtt kezdte el verni kőkeményen.
– Ez a kedvencem a kamera előtt. Most pedig gyerünk, kicsim, engedd az arcomra! – mondta izgatóan, kinyújtotta a nyelvét, és tátott szájjal várta a forró lávát.

Éreztem, hogy kilövellek, mint egy villám. A farkamból egy nagy adag röppent ki, Catherine arcára. Láttam, hogy lecsöpög az orrán és az állán, a legnagyobb része pedig a szájába és a nyelvére. Aztán az utolsó löket is kijött, amit gyorsan lenyalt a végéről. A nedveim az arcán a szoba félhomályában – semmi sem nyújthatna szebb látványt ennél. Catherine lenyalta, amit tudott, aztán a többit elkente a mellén.

– Köszönöm – mondta pár perc múlva, miután már mindketten felöltöztünk, és kikísért. – Majd küldök egy másolatot a felvételből – mondta, mikor becsukta mögöttem az ajtót.

Visszamentem a kocsimhoz, és arra gondoltam, néha a rossz napoknak is megvan az ezüst csillogása.