Egy ügynök naplójából 2. rész - Christina Aguilera

Az élet jó volt. Az utóbbi két hónapban, mióta a céget átvettem az apámtól, nemcsak Hollywood legtüzesebb nőivel találkoztam, de a könyvelőm szerint a cég számláján rekordnagyságú összeg csücsült. És természetesen ott volt Alyssa Milano, a barátnőm, aki mintha a lelki társam lett volna. Az életem már nem is lehetett volna szebb. Igazán elégedett voltam. Igaz, amikor a dolgok már nem mehetnek jobban, akkor az egyedüli irány a lefelé.
A bajok azzal kezdődtek, hogy felhívott Rick Dugan, a zenevilág veteránja, aki arról volt híres, hogy remekül el tudja tolni az ügyfelekkel a dolgokat csak azért, mert a farkával gondolkozik. Mikor Julie (a titkárnőm) bezümmögött az irodámba, és mondta, hogy Rick keres a telefonon, végigfutott a hátamon a hideg, és félve nyúltam a készülékért.
– Dean – mondtam a kagylóba.
– Dean baby, mi újság? Rick Dugans vagyok, a Spin It Records igazgatója. Hogy vagy? Nagy szerű! Beszélnem kell veled valamiről – Rick ezt mind egy levegővel mondta, persze szóhoz sem hagyott jutni.
Rickkel az üzlet nem lesz leányálom, ezt megmondhattam volna előre. Mindenesetre ez is munka, úgyhogy figyeltem.
– Rendben, Rick, hallgatlak. Mondd csak – válaszoltam.
– Nos, hát arról lenne szó, hogy itt van ez a kis punci, ez a Christina Aguilera. Ne érts félre, jó segge van, tavaly már kipróbáltam. De figyelj, úgy tűnik, elege van belőlem és ebből az egész szarból. Találkozni szertne veled, és talán átigazolni a te irodádhoz. Ne sértődj meg, Dean, de úgysem fogom elengedni, érted? Szóval talán ööö... összekaphatnád magad, és segíthetnél a Spin It-nél tartani – mondta.
Rögtön tudtam, hogy miről beszél, bárki kitalálhatta volna. Egy szép összegért segítenem kéne neki, hogy a lányt a Spin It-nél tartsuk, mondjuk azzal, hogy hülye kifogásokat találok ki, miért nem jöhet át hozzánk. Először nem akartam ilyen üzletekbe keveredni ezzel az alakkal, de aztán Alyssára gondoltam, és arra, hogy bár rendesen el vagyunk eresztve anyagilag, jól jönne egy kis pénz, hogy elvihessem nyaralni, vagy ilyesmi. A szívem ezúttal az eszem fölé kerekedett, és beleegyeztem.
– Igen, azt hiszem, tehetünk valamit – mondtam. – Egyeztessetek Julieval egy időpontot, és majd...
– Nagyszerű! Kösz, haver. Megbeszélhetjük a khmmm... segítséget, mielőtt találkoznál Christinával, oké? – lelkendezett.
– Ahogy akarod. Figyelj, most fontos találkozóm lesz – hazudtam neki. – Később beszélünk.
Befejeztük a beszélgetést, és Julie átvette a kagylót, hogy megbeszéljen egy időpontot.
Visszadőltem a székembe, s megint Alyssára gondoltam, és eldöntöttem, hogy felhívom. Egy kímai étteremben ebédeltünk, aztán a lakására mentünk, és órákig szeretkeztünk. Mire hajnali kettőkor hazaértem, tökéletesen megfeledkeztem Rickről és a kis üzletéről.

Az egyezség csak két hét múlva jutott az eszembe ismét. Azután, hogy Julie bejött az irodámba tízkor, ahogy szokott, hogy ismertesse a mai megbeszéléseket.
– Délben konferenciabeszélgetés a Universallal, kettőkor ebéd Mr. Blake-el, az apád ügyvédeinek főnökével. Fél négykor találkozó Rick Dugannel – olvasta a határidőnaplójából. A Dugannel való találkozónál megállítottam Juliet.
– Dugan? Ó, ne, teljesen kiment a fejemből. Na mindegy, jobb minél hamarabb túllenni rajta – mondtam. Julie kajánul nézett rám.
– Tényleg ennyire szörnyű? A telefonban kedvesnek tűnt – mondta.
– Hadd magyarázzam másképp. Ha választanom kéne közte és mondjuk egy gyökérkezelésen minden fogamon, én a gyökérkezelést választanám – sóhajtottam, és a fejemet a tenyerembe temettem.

Hamar fél négy lett, és úton voltam Rickhez. Miközben besétáltam az irodába, azon tűnődtem, hogy egy ilyen seggfej, mint Rick, hogy szerezhetett ekkora birodalmat magának. Az iroda folyosója nagyon impozáns volt, a falakon végig az elmúlt húsz év sztárjaival elért arany – és platinalemezek lógtak. Persze pár éve a Spin It-et felvásárolta a Sony, de Rick még mindig fedezett fel új tehetségeket. Kész csoda, hogy egy ilyen jó hangú lányt is megszerzett, mint Christina Aguilera. Az igaz, hogy mindig tudta, hogyan kell üzletet kötni, s hogyan kell bánni az emberekkel.
Ahogy besétáltam, a titkárnő üdvözölt, s megkért, hogy foglaljak helyet. Mr. Dugan pár perc múlva fogad. Amíg várakoztam, átlapoztam néhány magazint, s az ajtó tényleg kinyílt öt perc múlva, s kijött rajta egy tizenhét éves lány, kivörösödve, és amíg kiment, a blúzát rendezgette. Nagyon csinos volt, afféle "szomszéd lány"-típus, szőke haj, kék szemek. Először azt hittem, hogy pont Christina, de ahogy elment mellettem, láttam, hogy csak hasonlít. Nem, ez a lány sosem lehetne igazi híresség. Aztán rájöttem, ez milyen lekicsinylően is hangzana.
Egy perccel később Rick kinyitotta az ajtót, és behívott. Ő is ki volt vörösödve. Biztos voltam benne, hogy megdugta ezt a kislányt, aki az imént ment ki. Kíváncsi voltam, hogy képes ilyesmit csinálni, miközben tudja, hogy ott várok rá a folyosón, pár méterre tőle.
Megráztam a fejem, és bementem az irodájába, de mielőtt leültem volna, ellenőriztem a széket, gyanús nyomok után kutatva. Szerencsére az irodája pont olyan takaros volt, mint az épület többi része, és úgy tűnt, minden rendben. Rick rögtön az üzletre tért.
– Rendben, Dean, lássunk hozzá. Tízezret kapsz, és csak annyit kell tenned, hogy kitalálsz valamit, amiért a lány nem lehet az ügyfeled. REndben?
Az összeg kissé hátbavágott, de gyorsan visszanyertem a nyugalmam. Bólintottam:
– Jól hangzik. Mikor lesz itt?
– Tizenöt perc múlva. HA ideér, mert tudod, ezek a kis ribancok sosem pontosak – mondta bizalmaskodva. – Figyelj csak, én most elmegyek zuhanyozni, amíg ideér. Kissé megizzadtam a... munkától. Ha valamire szükséged van, a titkárnőm odakint van. Addig nézz körül, helyezd magad kényelembe, satöbbi, satöbbi.
Azzal kisétált a szobából, és én felálltam, hogy megnézzem az képeket a falon. Azok igazi sztárok voltak, még a régi szép időkben. A "kisebb" bandák odakint voltak, a folyoosón. A minibárjához mentem, rumot és kólát töltöttem magamnak, és tovább nézegettem a képeket. Ahogy ott álttam, az italomat szürcsölgettem, a várost néztem az ablakon át, kissé elábrándoztam, és nem vettem észre hogy kinyílt az ajtó. De azt már igen, amikor becsukódott, és megfordultam.
Először azt hittem, hogy az előbbi lány jött vissza, talán mert ittfelejtett valamit, de aztán rájöttem, hogy tévedtem. Ez a lány hasonlóan nézett ki, ugyanolyan magas is volt, kivéve, hogy a hajában néhány rózsaszín és piros tincs is volt, és más ruhát viselt. Egy rövid, tengerkék top volt rajta, és zebracsíkos nadrág, amiben szinte meztelennek tűnt, a köldökében pedig egy kis gyűrű, és már tudtam, hogy ő Christina Aguilera. Azt hiszem, meglepődhetett, amikor meglátott, de aztán gyorsan kapcsolt. Odamentem, hogy üdvözöljem, és megpusziltuk egymást amolyan hollywoody módra, félig az arcon, és félig a levegőben. Le kellett hajolnom hozzá, hogy az arcához érjek. Sokkal alacsonyabb volt így élbőben, mint amilyennek képzeltem, de nagyon jól nézett ki.
– Szia, te bizonyára Dean vagy. Én Christina vagyok – mondta mosolyogva.
– Igen, Dean. És ne aggódj, tudom, ki vagy – mosolyogtam vissza, remélem, nem túl hülyén.
– Akkor talán elintézhetnénk ezt a kis dolgot, amíg az a faszszopó Rick vissza nem ér. Az a seggfej nagyon fel tudja baszni az agyam – mondta, félig magának, s gyűlölettel telt meg körülöttünk a levegő. Kissé meglepődtem, hogy milyen durván beszél ez a lány. Nem mintha nem hallottam volna ilyet korábban, csak hát ő olyan aranyos és ártatlan kislánynak tűnt. Eddig.
– Honnan tanul egy ilyen fiatal lány, mint te, ilyen mocskos szavakat? – próbáltam viccelni.
Christina szúrósan nézett rám, a hangja rekedtté és fülledtté vált:
– Ne aggódj amiatt, amit mondok. Sokkal mocskosabb dolgokat is tudok CSINÁLNI.
Úgy éreztem, a szobában a hőmérséklet egy másodperc alatt úgy tíz fokot ugrott. Megköszörültem a torkom, és javasoltam, hogy foglaljon helyet. Christina le is ült, én pedig felé fordultam.
– Amíg vártam rád, átnéztem a szerződésedet. Nagyon előnyösnek tűnik, nem is értem, miért akarod itthagyni ezt a helyet – kezdtem a kifogásokat.
Christina az ujjaival a haját csavargatta, s szórakozottan, álomszerűen válaszolt:
– A pénz tényleg rendben van. De Rick nem kefél meg úgy, ahogy szeretném.
Megpróbáltam témát váltani (és valahogy csillapítani az erekciómat).
– Nos, hát nem szokásunk átvenni olyan ügyfeleket, akiknek már van szerződése. Ezenkívül jelenleg nem igazán szeretnénk olyan kategóriájú sztárokba fektetni, mint amilyen te vagy. Tulajdonképpen... – kezdtem bele, de abba is hagytam, ahogy Christinára néztem, aki előrehajolt és rámnézett.
– A picsába! – mondta hangosan. Rick fizet neked, hogy ne vegyél át. Nem tudom elhinni. Két napig nem kefél meg, és máris azt hiszi, hogy ösze van törve a szívem, mert a tizenkét centije nem volt bennem. Hát most megmutatom neki.
– Nem, Christina, ez nem így megy. Ahogy a többi zenésznek... – megpróbáltam vitatkozni vele, de megint a szavamba vágott.
– Hagyjuk, jó? Lehet, hogy még fiatal vagyok, te tudom, hogy mikor vernek át. Régebben vagyok ebben az üzletben, mint te – kiabált. Kezdtem magam eléggé kényelmetlenül érezni, és alig vártam Ricket, hogy megnyugtassa ezt a dívát.
– Már mondtam, most nem tudunk alkalmazni. Egyszerűen nincs rád szükségünk.
Christina már nem is halgatott rám, a kezével a combjaira támaszkodott, és eltűnődött, ki tudja, min. Az arcán a düh lassan nyugalomra váltott. Nem tudtam, most mi következik.
Odajött hozzám, letérdelt elém, és rámnézett. A szeme gyönyörű volt, akárcsak az arca, és rájöttem, hogy ez a lány ritka kincs: egy igazi, természetes szépség.
– Ne haragudj, amiért kiabáltam veled, Dean – mondta, majdnem suttogva. – Nem a te hibád. Ennek csak Rick az oka, őt kell hibáztatni, nem téged. De tudom, hogyle akart fizetni, hogy ne alkalmazz. Tudnom kell, hogy tényleg így van-e. Tudnom kell, mielőtt elhagyom előadóként és szeretőként is.
Úgy éreztem magam, mintha sziklák közé szorultam volna. Megpróbáltam elfordulni tőle, de nem ment. Sóhajtottam, és a szemébe néztem.
– Igen. Igen, tízezer dollárt akar adni nekem, hogy ne vegyelek fel. Sajnálom, amiért hazudtam, nem kellett volna belekeverednem ebbe az egészbe – mondtam, és fel akartam állni, hogy elmenjek. De hirtelen Christina kezét éreztem az ágyékomon.
– Köszönöm. Csak ennyit akartam tudni – suttogta. Mgint megpróbáltam elindulni, de ezúttal mindkét kezével megragadott, és visszanyomott. Sejtettem, mi következik, éreztem, hogy a torkom kiszárad, és megkérdeztem:
– Christina, mit csinálsz? Engedj el.
– Csak dőlj hátra, és lazíts. Bízd rám a dolgokat – suttogta. Nem tehettem róla, de ahogy éreztem, ahogy a kis keze fel-le mozog a farkamon a szürke nadrágon át, újra keményedni kezdtem. Lassan kicipzározta a nadrágom, míg a testem ellazult, de az agyam vitustáncot járt, arra gondoltam, mi lesz, ha Rick belép; vagy egyáltalán, mi lesz, ha valaki belép; de ami a legfontosabb, Alyssára gondoltam. Kétségbeesetten igyekeztem a dákómat függetleníteni a gondolataimtól, de aztán arra gondoltam, hogy egy gyors kis szopásból még nem lehet baj, mert nem is tudja meg senki. De még mindig nem sikerült kiverni a fejemből azt a kellemetlen kis érzést. De ekkor már Christina javában nyalogatta a dákóm végét, amit kiszabadított a boxerből. Hagytam, hogy történjen, aminek történnie kell, hátradőltem, és behunytam a szemem.
De Christina nem "egy gyors kis szopásra" gondolt. Fura zajt hallottam, felnéztem, s láttam, hogy Christina éppen kilép a zebracsíkos nadrágjából, és valósággal letépi magáról a bugyit. Mielőtt feleszméltem volna, Christina már a farkamra ereszkedett. Milyen szűk volt! És olyan forró, olyan nedves, úgy éreztem, a dákóm rögtön elolvad benne. A puncija bársonyosabb volt bárminél, amit eddig éreztem ezen a Földön, és nem is akartam elhinni, hogy végre bedughatom a dákóm. És ekkor döbbentem rá, hogy ez már nem csak egy ártatlan kis szopás, már egy nőt dugok. A logikám ekkor egy perc alatt győzött. Megpróbátam kiszabadulni Christina alól.
– Christina, nem tehetem. Van valakim, és nem tudom megcsalni – mondtam szelíden. Ő csak nevetett rajtam, és tovább lovagolt.
– Haha. Kint laksz Los Angelesben, Hollywoodban dolgozol, és azon aggódsz, hogy megcsalsz valakit. Na, most ki viselkedik úgy mint egy gyerek? – kérdezte.
– Mondd csak – kérdezte, s egy szexi mozdulttal kisöpörte a rózsaszín tincset a szemeiből. Meg tudja ezt csinálni a csajod? – és azt éreztem, hogy Christina teljesen magába fogad, valósággal karóba húzva magát. Borzasztóan jó érzés volt kitölteni, de ami ezután jött, az egyszerűen hihetetlen volt. A botom tövénél kezdve azt éreztem, hogy a lány fokozatosan összeszorítja és ellazítja az izmokat a húsom körül, egy szívó hatást produkálva, ami végighullámzott a farkamon, és én már-már majdnem elsültem.
Szabadjára engedtem magam, a fejemet hátraeresztettem, és hangosan nyögtem. Christina csak mosolygott ördögien, s tovább lovagolt a farkamon. Teljesen kész voltam, egy állattá váltam, már nem tudtam tovább tusztán gondolkodni. Alyssa bekaphatja, gondoltam. Lehet, hogy most ő is éppen egy másik fickóval kefél. Talán sosem tudja meg, hogy megdugtam ezt a forró kis picsát. Talán...
Hirtelen kitisztult az agyam, mikor Christina megszólalt:
– Oké, kicsi Rick, gyere, és csatlakozz!
Christina meztelen teste mögött (közben már szabaddá tette a melleit is, és most épp a mellbimbóit szopogatta) megláttam Ricket, ahogy ott állt az asztalnál, izzadva. Dühös voltam, amiért valószínűleg már régóta ott állt, de Christina nem hagyott szóhoz jutni, megcsókolt, nyelvét mélyen belémdugva, valószínűleg tudta, mit akarok mondani. Ezalatt majdnem teljesen felemelte magát a farkamról. Felbosszantott, hogy még azelőtt le akar mászni, hogy elmentem volna, de éreztem, hogy még nem húzta ki a farkam magából teljesen. Úgy emelte fel a fenekét, hogy Rick farka felé álljon. Éreztem, ahogy Rick lába véletlenül hozzámért, s láttam az arcán azt a kéjes vigyort, miközben a dákóját lassan és határozottan Christina seggébe nyomta. Christina a számba nyögött. Rick teljesen beléhatolt, aztán lassan kezdte ki-be pumpálni. Hamar felvettem én is az ütemet, s megpróbáltam minden lökésést kiellensúlyozni. Nemcsak ez bosszantott, hogy megcsalom Alyssát, hanem az is, hogy Rick Dugannel kell megosztoznom azon a nőn, akit kefélek, de Christina Aguilera fiatal, lobbanékony vére túl erős volt.
Úgy basztunk ott hárman, mintha már órák óta csináltuk volna. Az izzadtság és az egyéb testnedvek az bőrrel párnázott székre folytak. Annak ellenére, hogy Rick csatlakozott hozzánk legkésőbb, ő élvezett el a leghamarabb. Hangosan nyögött, Christinával együtt, és éreztem, ahogy a lány megremegett, ahogy Rick telefecskendezte a fenekét. Miután a férfi kihúzta az elernyedt farkát, Christina minden figyelmét saját magára és rám fordította. Teljesen ráereszkedett a farkamra (egy ilyen kicsi lányhoz képest nagyon erősnek tűnt, valószínűleg a sok táncóra miatt), a szőke pihék a puncija körül összekeveredtek a fekete szőrömmel, és elkezdett mocskosan beszélni.
– Ez az... Igen, kicsim, még! A kis Christina hadd érezze magában a faszod! Óóóóóóó igggeen! Ez az, csináld! Rá akarok élvezni a farkadra! Igen, igen, igen! Ez az! AGGhhh! Már majdnem! Élvezz belém! Ez az! Ez kell nekem! Robbanj belém! Akarom! AKARLAK! AAAAAAAAAAAAHHHHHH!!
A sikolya végigvisshangzott a szobán, ahogy elélvezett, s a teste rámborult. A puncija mégegyszer megrándult, és ez már több volt, mint elég, hogy a csúcsra juttasson, s azt is éreztem, hogy a farkam újra és újra megrándul forró nedvvel öntve al Christina puncijának mélyét. Az egészet belélőttem. A szoba a heves szex illatával telt meg, Christina lecsúszott rólam, nedvei kis nyomot hagytak a lábán és a nadrágomon.
A következő percekben egyikünk sem szól semmit. Rick és Christina csókolóztak, miközben és kissé rendbeszedtem magam, és megpróbáltam a nyomkat a nadrágomon elrejteni. Mikor már mindannyian lecsillapoctunk kissé, miegszólaltam.
. Ez ugye egyáltalán nem a Spin It elhagyásáról szólt, Christina?
– Nem. Sosem hagynám itt – felelte, mközben megcsókolta Ricket. Rickkel kötöttünk egy fogadást, ennyi az egész. Nem akarta elhinni, hogy el tudok úgy csábítani egy pasit, hogy hagyja, hogy partiban kenjenek. De sikerült.
– Szóval csak egy figadásra használtatok? – kérdezetem, és egy pillantara feldühödtem. – Na és mi van azzal a lánnyal, akivel akkor dugtál, Rick, amikor megérkeztem? – kérdeztem, mert megpróbáltam valahogy csökkenteni a kihasználtság érzését.
– Ó, az csak egy barátnőm volt. Rick és én néha-néha másokkal is kefélünk. De aztán mindig visszatérünk egymáshoz – mosolygott Christina. – De függetlenül a mi kis fogadásunktól én már azóta le akartam feküdni veled, amióta Los Angelesbe költöztél. Rick csak segített. És végül is basztunk egy jót, ami mindenkinek jó volt, nem igaz? – kérdezte, s mindtha az egója ezúttal az egész szobát betöltötte volna.
– És még valami. Ha akarod, kiállítom neked azt a csekket – ajánlkozott Rick.
Kissé feldühödtem. Nem csak ezektől az arcoktól, hanem attól is, hogy hogyan játszadoztak velem, és milyen szarul fogom érezni magam, amíg el nem mondom Alyssának.
– Tartsd meg a rohadt pénzed, nem vagyok dzsigoló. DE figyelmeztetlek: ha még egyszer fehívod az irodámat, egyenesen az MTV-hez megyek, és lerombolom az Én-Vagyok-Miss-Ártatlan-képet. Még az utcán sem énekelhetsz majd.
Christina sértődöttnek tűnt, és visszafogta magát, én pedig úgy döntöttem, itt az ideje indulni. Felkaptam a kabátom, kimentem, és becsaptam magam mögött az ajtót.
Miközben hazavezettem, megpróbáltam eltüntetni magamról a szagot, de hiába. M éjjel el akrtam vinni Alyssát vacsorázni, de mikor a lakása elé értem, ott ültem a kocsiban húsz percen át, a fejemmel a tenyerembe temetkezve. Szégyelltem, amit tettem. Próbáltam mentegetni magam, és az Los Angeles-i életstílust okolni. De bárhogy is próbálkoztem, csak oda jutottam, hogy el kell mondanom Alyssának mindent, ami történt. A végsőkig elszántam magam, és bementem Alyssához.
Azóta már egy hét telt el. Őszintén elmondtam neki mindent, de hiába kértem bocsánatot, kidobott, és azt mondta, hogy ne is jöjjek vissza többé. Azt is mondta, hogy minden hivatalos ügyét és szerződését a cégemmel felbontja másnap telefonon, és ha megpróbálok bármit is erőltetni, úgy kidob majd, hogy a lábam sem éri a földet.
Most itt ülök, nézem a tévét, és valamit megfogadtam. Sosem fogok ezentúl olyasmibe keveredni, amivel megbánthatom azt, akit szeretek. Persze még fogok randizni, ez természetes. De legközelebb nem é fogom megégetni magam.