A sors keze

Esős nap volt. Az utcán mindenki csak addig tartózkodott, amíg kellett neki, különben menekült fedél alá a nyirkos, hideg levegő, és a mindenhová behatolni képes szúró eső elől. A borongós égen tornyosuló lassú, hatalmas, fekete felhők miatt minden szürke és kopár volt a városban. Még a fák fel-felbukkanó zöld lombjai sem törték meg ezen a napon a betonrengeteg fakó folyamatosságát. Ezen a fáradt reggelen, mint mindenki más, Andrea is álmosan, kelletlenül igyekezett a munkahelyére. Szokás szerint kidühöngte magát a lassú és kényelmetlen tömegközlekedés miatt, futólag végigmérte a buszon utazó unott arcokat. Na, ez is egy klasszikus szürke hétköznap – gondolta.

A hatalmas toronyház, ahol dolgozott, mindig is csodálattal vegyes félelemmel töltötte el a szende lányt. Élete 22 éve alatt persze nem láthatott, nem tapasztalhatott meg oly sokmindent, mint mások, mégis, belegondolván, hogy minden nap nyolc hosszú órát tölt egy ilyen paneldzsungelben, tele gyúlékony anyagokkal, megbízhatatlan liftekkel, és látva a sok szörnyűséget, ami az ilyen irodaházakkal történt, Andi állandó fenntartással lépett be a nagy főkapun. A portás srác udvariasan, kicsit túl udvariasan köszöntötte. Mint mindig. Nem csoda: Andi nagyon szép lány volt. 175 centis magasságához nem volt szüksége tűsarokra, hosszú, barna haját szerette kiengedni, kislányos, huncut arcára nem lehetett nem felfigyelni. A portást, mint megannyi sóvár férfit, persze nem Andi haja vagy arca fogta meg. Egészen más... Izgató, hosszú combok, szinte már-már manökenszerű lépések, formás popsi, karcsú derék, ahogy annak lenni kell. Andi rendszeres testmozgással vigyázott a vonalaira, látható sikerrel. Egyetlen pontja volt káprázatos testén, amit nem szeretett a tükörben látni, ez pedig a melle. Andi mindig is szeretett volna nagyobb, kerekebb ciciket a mostani hegyes, álló kis halmocskáknál. Kislánynak érezte magát miattuk, holott szeretett volna nő lenni, igazi, érett, felnőtt. Mindazonáltal plasztikai műtétre sosem vállalkozott volna, barátnői és akár barátja tanácsának hatására sem.

Ahogy ezek a dolgok végigfutottak Andi agyán, már a "hőn szeretett" liftnél járt. Megnyomta a felfelé irányító gombot, és várt.