A pincérfiú 2. rész

A magát csak Tomnak hívó félindiai srác a rövidnadrágjában és kigombolt halványkék ingjében még izgatóbbnak tűnt, mint amire emlékeztem. Már szinte láttam a kezeiben az újabb akcióra invitáló borospoharakat, ahogy követtem a szobájába, amikor majdnem földbe gyökerezett a lábam.

– Igértem neked egy meglepetést! – mondta, azzal kinyújtotta a karját a kanapén ülő srác felé. Bódultan néztem, ahogy az ott ülő fiú kíváncsian rámnéz, majd mosolyogva feláll és üdvözlésre nyújtja a karját...
... A következő találkozást egy héttel későbbre beszéltük meg. Kíváncsian vártam, vajon mit tud kitalálni, amivel felül tudja múlni az átélt élményeket.
Az eltelt napokban állandóan a buszon való megismerkedésünk járt az eszemben, középpontban a nadrágjában merevedő farkának képével. Sokszor lejátszottam magamban az egész estét és újabbnál újabb fantáziaképekkel egészítettem ki, miközben magammal játszottam.
Kicsit izgatottan léptem a házba, ahol lakik, és erőtlenül kopogtam az ajtaján. Bentről valamilyen hangfoszlányok szűrődtek ki, ezért kissé erősebben újra kopogtattam nála. Aztán meghallottam a kulcs fordulását az ajtóban és a nyílásban megjelent a mosolygó feje. Minden bátortalanságom eltűnt, meglátva a fekete szemeit. Belépve az ajtón, a halvány sárga falak már ismerős terepet jelentettek, de ennél fontosabb és érdekesebb dolgot próbáltak gyorsan feltérképezni a szemeim. A magát csak Tomnak hívó félindiai srác a rövidnadrágjában és kigombolt halványkék ingjében még izgatóbbnak tűnt, mint amire emlékeztem. Már szinte láttam a kezeiben az újabb akcióra invitáló borospoharakat, ahogy követtem a szobájába, amikor majdnem földbe gyökerezett a lábam.
– Igértem neked egy meglepetést! – mondta, azzal kinyújtotta a karját a kanapén ülő srác felé. Bódultan néztem, ahogy az ott ülő fiú kíváncsian rámnéz, majd mosolyogva feláll és üdvözlésre nyújtja a karját.
– Szia! Zoli vagyok. Örülök a találkozásnak.
– Én pedig Attila. Én is örülök. – mondtam udvariasan, miközben hirtelen azt sem tudtam, hogy mit gondoljak erről az egész helyzetről. Azzal, hogy Tom meglepetésként mutatta be a srácot, szinte biztosra vettem, hogy mesélt neki a múltkori kalandunkról, de valahogy váratlanul ért az új jövevény és nem tudtam először mit kezdeni magammal.