Vasárnap reggel

A nő szempontjából (Cuvihu):
Egész héten erre vártam. Vasárnap hajnalban végre megszólal a telefon:
– Indulok – szólsz, és félálomban számolom a perceket.
Végre kopogtatsz az ajtón. Álmos vagyok még, botorkálok csak az ajtóig, belépsz, és máris a karodba zársz. Hűvös az arcod.
Belépünk a szobába, szád a számat keresi. Visszabújok az ágyba.
– Vetkőzz le – kérlek, behunyom a szemem és várom, hogy forró bőröd az enyémhez érjen.
Végre hozzám simulsz, percekig csókolsz csak, simogatod a hajam, a karom, kezed a pólóm alá téved, lassan, óvatosan körbezárod tenyereddel a mellemet. Szinte magától csúszik feljebb a pólóm, fejedet tolnám lejjebb, de Te nem hagyod, Te irányítasz, és én megadom magam. Nyelved, szád végre lefelé indul a testemen, elidőzik a mellemen, nyelved a keményedő mellbimbóimon táncol. Ívbe feszül a testem, szeretném testem minden egyes négyzetcentiméterével a testedet érinteni, mindent akarok, Téged akarlak. Még lejjebb csúszol, nyelved már a köldökömön köröz, halkan felnyögök, könyörögnék, hogy érints meg végre OTT, de inkább átadom magam az érzésnek. Aztán kezed végre a puncimhoz ér, majd a szád követi. Nyelved a csiklómat keresi, belőlem pedig az öröm sóhaja szakad fel, amikor megérinti végre. Lassan, óvatosan, ám mégis határozottan játszol a csiklómmal, ahogy a szád körbezárja, így jutok egyre és egyre közelebb a gyönyörhöz. Ujjad sem tétovázik, a hüvelyem bejáratát simogatja, majd belecsúszik, ki-be jár bennem és közben belülről simogat. Bőröm egyre forróbb, azt akarom, hogy még jobban betölts, és Te, mintha csak olvasnál a gondolataimban, már két ujjal jársz bennem, finoman, ám egyre gyorsuló tempóval nyalod a puncimat. Érzem, közel a vég, Te tovább fokozod az iramot, és belehajszolsz a gyönyörű, gyönyörű kéjbe. Hangosan sikoltva élvezek el.
Most viszont én akarok adni Neked. Mellém fekszel, ismét csókolsz, lassul a szívverésem, de gyorsul a Tied. Kezem bebarangolja a testedet, csodálatosan kemény vagy már. Vállamnál fogva lejjebb tolsz, a szemedbe nézek és örülök, hogy mosolyog a Tied. Értem, mit akarsz, csak a hasadon időzöm picit, és máris a combjaid közé térdelek. Előbb csak simogatom a farkad, de nem bírom sokáig, lassan, óvatosan végignyalom, majd körbezárom az ajkaimmal. Hallom, ahogy gyorsul és mélyül a lélegzeted, ez felbátorít, gyorsabban jár a nyelvem a makkodon, a kezem is segít, Te pedig a fejemet simogatva segítesz megtalálni az ütemet. Érzem, hogy még keményebb vagy, feszül a farkad, imádom, ahogy betölti a számat. Felnézek Rád, fejed hátraveted, csak rám figyelsz, én pedig egyre gyorsabban dolgozom Rajtad.
– Nagyon jó – súgod, de tudom anélkül is, a tested nem hazudik. Megmozdul a csípőd, szinte tolod bele a farkadat a számba, a feneked alá nyúlok, élvezem az izmaid játékát. Aztán egyszer csak összerándul a tested, ujjaid a hajamba markolnak, és élvezel hosszan, bele a számba, én pedig nem mozdulok már, tudom, hogy így szereted. Lassan lenyalom az utolsó cseppeket még, és melléd gömbölyödöm.

A férfi szempontjából (kobor):
Szombat. Nem tudok magammal mit kezdeni. Rohangálok fel-alá a lakásban. Rémesen izgatott vagyok. Az akkumulátort már felhoztam tölteni, nehogy az a dög ne induljon reggel. Csinált már ilyet, hogy a legalkalmatlanabb pillanatban nyek, nyeeek és nem indult. Persze, 8 éves akkumulátorral...
Alig bírok elaludni. Csak a holnapi napra tudok gondolni.
Hajnali 3 óra. Forgolódok. Nem jön álom a szememre. Hogy fogok én reggel felkelni.
Szól a Sláger rádió. De mióta? Negyed nyolc? Fél hétkor akartam kelni. Kv. Közben átgondolom, hogy mit kell csinálnom indulásig. 9-re ígértem magam.
– De ne késs! – mondta a telefonba.
Ok. Elég ido van. Fürdés, borotválkozás, a múltkor egy kicsit szúrtam.
8 óra. Fél kilenckor ráérek elindulni. Vasárnap van. Nincs forgalom.
8. 25 felhívom.
– Jó reggelt, most indulok!
– Jó reggelt, én még alszom, de ha itt lennél is késo lenne.
Ugrás a kocsiba. Indul. Azért mégis jó, hogy töltöttem az aksin.
8. 47 ott állok a ház elott. Felmenjek? Inkább 9-kor. Egy cigit még elszívok.
9 óra csengetek. Illetve csengetnék. Nem muködik. Kopogok az ajtón. Aztán még egyszer. Átfut az agyamon, hogy nekem kopoghatnának ha elaludtam. De az ajtó nyílik. Alig lát az álmosságtól. Átölelem, megcsókolom. Hosszan. Kibontakozik az ölelésbol. Visszafekszik. Levetkozöm, mellé bújok. Hideg vagyok. Forró a bore. Átkarolom. Beletúrok a hajába. Puszilgatom az arcát. Egy darabig így fekszünk. Tényleg álmoska. Végre átmelegedtem. Simogatom a testét a pólóján keresztül, Majd alatta. Ujjaim a mellbimbók körül köröznek. A hátára fordítom. Fejét a kezeim között tartva megcsókolom. Aztán a szám a nyakán, majd a mellein táncol. Csúszok lefelé. A köldökénél elidozök egy kicsit. Aztán még lejjebb. Nyelvem a csiklóját izgatja. Ahogy szereti. Ez a délelott az övé. Csak az o örömét szolgálja. Ujjaim a hüvelyében mozognak. Nyelvem a csiklóján. A keze az enyémet szorítja. Folyamatosan ingerlem. A lélegzete szapora. Nekem úgy tunik, már másodszor élvez. Kicsit abbahagynám, de visszanyomja a fejem. Ajkaim újra a csiklóján. A nyelvem egyre szaporábban dolgozik. Megszorítja a kezemet és halkan felsikít. Érdemes volt visszajönni.
Mellébújok. Átkarolom. Megcsókolom. Nyelveink egymást keresik. Aztán táncba kezdenek. Olyan lágy keringobe. Csillapodik a szívverése.
A keze simogat. Mindenhol. Elveszi száját a számról, és végig csókolja a testem. A farkamnál megáll. Ne bolondozz. Úgy szeretném. Kezem a haját simogatja. Finoman tolom a fejét lefelé. Szerintem magában mosolyog. Hát persze, hogy beveszi a szájába. De elotte még egy kicsit játszik. Az én idegeimen. Végignyalja teljes hosszában. Majd ajkai a makkomra tapadnak. Néha úgy érzem, hogy az egészet elnyeli. Csodálatos. A technikája is. Gyorsít a tempón. Keze mesterien segít a szájának. Megfeszülök. Iiiiiiiiigen. Lüktetek a szájában. Lövellek kifelé. Illetve befelé. Izmaim remegnek.
– Isteni jó vagy hozzám.
Még a szájában tartja egy kicsit. Majd odabújik hozzám. Olyan cicásan, ahogy szokta. Csókolgatom az arcát, az ajkait. És csókra nyílik. És én hálásan csókolom.
Aztán beszélgetünk. Mindenféle csacskaságokról. Megszólal a mobilja. Valakivel a délutáni programot egyezteti. Én a haját simogatom. Nekem o egy csoda. Bekapcsolja a rádiót. A Sláger lenne? Visszabújik hozzám. Simogatja a mellkasomat. Újra éled a férfiasságom. Kibújok az ölelésébol. A hátát csókolgatom. Kezem hátulról izgatja nedvedzo punciját.
– Hatolj belém így!
Akadály nélkül csusszan belé újrakemény farkam. És mozgok, mozgok, mozgok benne. Sikoltozva élvez. Harapdálom a vállát, a hátát. Gyorsítok. Nekem sincs sok hátra. Megfeszül a hátam. Nagyokat lökök rajta. Hörgök. És élvezek. Nagyon.
A hátára borulok. Benne akarok maradni, míg le nem lankadok. Puszilgatom az arcát. A nyakát hátul a pihéknél. Hátranyúlva simogatja a fenekem.
Újra a karjaim között. Napokat ellenék vele így. Csak ot ölelve...