Anya helyett

11 éves koromban kezdett nyiladozni a szexuális érdeklődésem. Divatmagazinokat nézegettem és próbáltam elképzelni, mi van a melltartók és bugyik alatt. Apuval éltem, mivel anyu egy balesetben elhunyt.

Volt egy szekrény, amiben anya holmijai voltak. Nagyon szerettem őket. Az egyik kedvenc játékom volt, hogy felöltöztem női ruhába. Mivel apu 6 körül ért haza ezt a koradélutánokon csináltam. Mivel arcom anyáéra hasonlított inkább, így Őt is megidéztem ezekkel a játékokkal, de igazából így képzeletben lehettem nővel.
12 évesen pont rám illettek a ruhák, még a cipők is. Imádtam a selymekbe bújni, felhúzni a harisnyákat. Persze a játék vége mindig spricc volt.
Egyszer épp nőként táncoltam a nappali közepén – Magas talpú arany szandál volt rajtam, testszínű harisnya, fekete fűző ami a harisnyát is tartotta és fekete csipkebugyi –, mikor apám döbbent arcán akadt meg a szemem.
– Én csak, izé...
– Mit izé, mit csinálsz anyád ruhájában?
– Én csak, tetszett és felpróbáltam...
– Jól van, nincs semmi baj. Hogy hasonlítasz anyádra... Lánynak kellett volna születned... Persze lehet, hogy az csak bonyodalmakhoz vezetne...
– Milyen bonyodalmakhoz?
– Na gyere ülj ide! Tudod, most hogy megláttalak, erős érzelmek törtek fel belőlem... Legszívesebben átölelnélek, simogatnálak, csókolnálak és ez nem lenne helyes. És ha még lány is lennél...
– Apu nem értem, mért lenne az baj, hisz a fiad vagyok. Miért ne simogathatnál? És mi lenne, ha lány lennék?
– Hú fiam ez bonyolult... Na szóval, ha mos rád nézek Anyádat látom és szexuális vágy ébred bennem iránta, de te vagy a ruha alatt. Hihetetlenül szép vagy így és izgató, de az nem lenne helyes, ha nem tartanám vissza magam. Szerencsére fiú vagy, mert, ha lány lennél, akkor semmiben sem különböznél anyukádtól és hát nem tudom, hogy vissza tartana-e valami, hogy...
– Hogy lefeküdj velem?
– Igen. Jól mondod...
– Apu, ha ennyire vágysz rá, miért nem játsszuk egy kicsit, hogy én vagyok anyu? Engem nem zavarna, ha átölelnél, simogatnál, csókolnál, és...
– Fiam, tudod mit beszélsz?
– De apu, mi szeretjük egymást...
– Igaz, te kópé!