Balatoni nyaraló

Hasalt a pokrócon a csillaghegyi strandon, jól érezte magát. Szerette a napot, a vizet, a nyarat. Még egy hét szabi! Csak kitartson a jó idő! Most csütörtökön még hagyján, de a hétvégén túl sokan vannak itt ; rengeteg gyerek, ricsaj. Talán kimegy a bányatavakhoz, bicajjal.
Amíg ezen tűnődött, észrevette a fiút, aki már egy ideje őt nézte. Ismerős. De honnan is? Így fürdőnadrágban... hopp, ez a volt főnökének a fai. Persze, mindig öltöny-nyakkendő. Rámosolygott. A fiú ettől felbátorodott és odajött.
– Kézcsókom! Hogy van? Tudja, hogy apám azóta is emlegeti, mint a legjobb titkárnőjét?
– Helló! Ez kedves! Mi újság a cégnél? Maga lesz a utód, igaz? Érdekelne, hogy... idetelepszik? – mosolya őszintén meleg volt, a fiú azonnal rohant a cuccáért.
Hosszan beszélgettek, aztán úsztak is egyet. Kedves és őszinte kölyök – ez talán túlzás, hiszen már 21, de olyan kisfiús. Tudta róla, hogy gazdag, saját autóval, lakással. De nem volt hivalkodó, vagy beképzelt ; csinos, és mindig udvarias. Sosem látta pl. nővel, kicsípett kis libával. A fiú a nyárról beszélt, ő is szabadságon van. Meglepte azonban a fiú ötlete:
– Lívia, meghivathatnám a hétvégére a balatoni nyaralónkba? Egyedül nincs kedvem lemenni, és magának nagyon tetszene. A... szüleim Görögországban vannak most... lesz minden, csak ez a fürdőruha kell.
– Mármint, hogy kettesben? – felkaccantott, de nem bántón, csak csodálkozva. Ez kissé vagány, hiszen gyakorlatilag most beszélgettek először. Hosszan a fiú szemébe nézett. Nem, nem ugratás. Kérést, a hirtelen ötlet merészségét, és csöppnyi vágyat látott a sugárzóan kék szemekben.
– OK. Miért is ne? Mikor indulunk, és mivel megyünk?
– Holnap reggel magáért megyek. A ház előtt várom kocsival. Mondjuk 8-kor? – a fiú hangjában öröm és izgatottság érződött.
– Honnan tudja, hol lakom?
– Tudom – nézett rá határozottan a másik.
Amikor a strand előtt elváltak, a lány kis puszival búcsúzott.

Izgatottsága ellenére jól aludt. Még az este bedobált néhány holmit a sporttáskába. A fiú nem késett. Most farmersortot és vékony inget viselt. A lába kicsit szőrös (a mellkasa is, látta tegnap). Világosbarna haja és világító szemei, meg az a kis borosta! Hát. nem kell szégyellnie, hogy igent mondott.
– Lívia, nem hittem, hogy tényleg eljön, lejön. Nagyon örülök! ígérem, hogy nem élek vissza a bizalommal.
– Nem? Kár... – húzta el pikánsan a száját a lány.